Biden elnöksége alatt egyre csak fokozódik az illegális migráció

Az Egyesült Államok vezetése csütörtökön bejelentette, hogy havi további 30 ezer vízumot ad a venezuelai, nicaraguai, kubai és haiti állampolgároknak, ha a saját hazájukban folyamodnak az amerikai vízumért. Miért döntöttek így?

A Venezuelából Mexikóba tartó migránsok útvonalának adatait vizsgálva, valamint az USA határánál a migránsokkal készített interjúk alapján a Biztonságos és Szabad Társadalomért Központ (SFS) kutatása arra következtet, hogy a tömeges illegális migráció mögött az Amerikai Egyesült Államok törvényes rendjét megzavaró akcióról van szó – olvasható Mary Anastasia O’Grady a The Wall Street Journalben  megjelent véleménycikkében. Az SFS igazgatója, Joseph Humire által közzétett dokumentumok alapján Venezuela állama kulcsszerepet játszott a 2021-es migrációs csúcs kialakulásában.

A kubai katonai diktatúra 1959-es hatalomátvétele óta az Amerikai Egyesült Államok három destabilizációs válságot élt túl: 1965-ben, 1980-ban és 1994-1995-ben. Ezek mindegyike a demokraták kormányzása idején történt. Az Obama-kormány idején pedig több mint 120 ezer kubai migráns jutott be az Egyesült Államokba kikötőibe 2014 és 2016 között, főként Közép-Amerikán keresztül. Fidel Castro érdekes módon nem kísérelte meg elkeseredett kubaiakkal elárasztani az USA-t Ronald Reagan, George H. W. Bush vagy George W. Bush elnöksége idején. Habár Donald Trumpnak is illegális migránsok karavánjaival kellett szembenéznie 2018-tól a déli határokon, a következő év végére rohamosan csökkent a határvédelem találkozása a határsértőkkel – írta a The Wall Street Journal szerzője. A cikket a hirado.hu szemlézte.

A Venezuelából Mexikóba tartó migránsok útvonalának adatait vizsgálva, valamint az USA határánál a migránsokkal készített interjúk alapján a Biztonságos és Szabad Társadalomért Központ (SFS) kutatása arra következtet, hogy a tömeges illegális migráció mögött az Amerikai Egyesült Államok törvényes rendjét megzavaró akcióról van szó – olvasható Mary Anastasia O’Grady a The Wall Street Journalben  megjelent véleménycikkében. Az SFS igazgatója, Joseph Humire által közzétett dokumentumok alapján Venezuela állama kulcsszerepet játszott a 2021-es migrációs csúcs kialakulásában.

A tekintélyes amerikai lap szerzője kiemelte: migránsok fegyverként való felhasználása háborús cselekmény.

Azonban mint írta, az Egyesült Államok vezetése csütörtökön bejelentette, hogy havi további 30 ezer vízumot ad a venezuelai, nicaraguai, kubai és haiti állampolgároknak, ha a saját hazájukban folyamodnak az amerikai vízumért. A cikk szerzője szerint azonban Joe Biden amerikai elnök hibát követ el, amikor meghajol a migrációs zsarolás előtt, ahogyan sok demokrata elődje is megtette.

Az SFS vezetője kiemelte, hogy tavaly szeptember 30-ig közel 190 ezer illegális migránssal találkoztak a hatóságok az Egyesült Államok–Mexikó határnál. Ez 375 százalékos növekedés az előző évhez képest.

Az SFS adatgyűjtése szerint az is látható, hogy bár a szervezett bűnözés sok embert szállított szárazföldön, de mindez nem történhetett volna meg Venezuela segítsége nélkül.

A migráció mint fegyver

A nyugati liberális demokráciák ellenségei hosszú múltra visszanyúlóan alkalmazzák az illegális migrációt, hogy azzal geopolitikai engedményeket csikarjanak ki a zsarolásnak kitett kormányoktól. A Military Review folyóirat 2016-os esszéjére hivatkozva A migráció mint fegyver elméletben és gyakorlatban című írásban Kelly Greenhill, a Tufts Egyetem politológiaprofesszora úgy definiálta a jelenséget, mint a kikényszerített és megtervezett megmigráció stratégiáját.

A professzor magyarázata szerint a gyengébb nemzetek olyan politikai célokra használják a lakosság elkeseredettségét, amelyek katonai eszközökkel elérhetetlenek számukra.

„Kuba sikeres volt ebben a stratégiában Lyndon Johnson, Jimmy Carter, Bill Clinton és Barack Obama elnöksége alatt” – mutatott rá. A The Wall Street Journal szerzője szerint azonban mára Venezuela lett a demográfiai fegyver legagresszívabb alkalmazója. Mint emlékeztetett, a dél-amerikai ország kétségbeesetten próbál kikerülni a Trmp-kormányzat által bevezetett szankciók alól és visszaállítani legitimitását. Tavaly előrelépést értek el azáltal, hogy Nicolás Maduro venezuelai elnök tárgyalásokat erőltetett az Egyesült Államokkal amerikai foglyok elengedéséről, valamint érdeklődést mutatott a demokráciához való visszatérés megtárgyalására. De ezzel egyidejűleg az ország elhagyására vágyó nagyszámú emberben is lehetőséget látott.

A szerző rámutatott, hogy miközben sok migráns a venezuelai rezsim elől menekül, az államvezetés kihasználja a tömeges migráció destabilizáló hatását is. Ráadásul azok a migránsok, akik végül munkába állnak az Egyesült Államokban, pénzt utalnak hazájukba, ami fellendíti annak gazdaságát.

Joe Biden elnöksége óta alakult ki a tömeges migráció

Annak ellenére azonban, hogy a venezuelai gazdaság 2014-es összeomlása óta hétmillió ember menekült el hazájából, egészen a Biden-adminisztráció beiktatásáig többségében a szomszédos dél-amerikai országokban éltek. Az SFS szerint 2021-ben és 2022-ben a Venezuelából Mexikóba tartó közvetlen járatok többségét az amerikai szankciók hatálya alá tartozó venezuelai Conviasa vagy más, kisebb állami tulajdonú vagy állami irányítású légitársaságok üzemeltették.

Az SFS megállapította, hogy a határon megkérdezett venezuelaiak, akik légi úton érkeztek Mexikóba, venezuelai utazási irodáktól vásároltak csomagokat. A csomagok tartalmazták a Mexikóba való belépéshez szükséges kormány által kibocsátott úti okmányokat, valamint a kapcsolatokat az embercsempészekkel, akik megkönnyítették az Egyesült Államok határáig vezető utat.

A cikk szerzője szerint az amerikai vezetés úgy fékezhetné meg a migránsáradatot, hogy szankciókat vet ki a venezuelai légitársaságok üzemanyag-ellátóira. De vajon miért nem teszi?

Amerika a Venezuela elleni olajipari szankciókkal anyagilag térdre kényszerítette ugyan Nicolás Maduro rendszerét, de megbuktatni, úgy tűnik, nem tudja. Ahogy nő az energiaválság közepette az olaj stratégiai fontossága, úgy fokozódik a nyomás a szankciók enyhítésére. Amerika már tett gesztusokat, most Madurón a sor.

A 300 milliárd hordós olajkészleten ülő Venezuela maga döntötte romba két évtizede még virágzó olajiparát, a kommunista vezetők, Hugo Chávez, majd 2013-ban bekövetkezett halála után az őt követő Nicolás Maduro 

ami a win-win szituációkhoz vezetve paradicsomi állapotokat eredményezne a dél-amerikai országban. 

A külföldi olajtársaságoknak pénzük és technológiájuk volt venezuelai kőolajtermelés és -feldolgozás felfuttatásához, de Chávezék szerint túl mohók voltak, hazavitték a profitot és morzsákat hagytak a venezuelai népnek. A történet ismert, a külföldieket elzavarták, vagy maguktól szedték a sátorfájukat és hátrahagyva a termelőeszközöket, elhagyták az országot. 

Csakhogy az ott maradt technika kevés volt, az olajkutakat, finomítókat megfelelően üzemeltetni kellett volna, ahhoz pedig a szaktudás, alkatrészek és beruházások kellettek volna. Egyik sem állt a rendelkezésre, ezért a nemzetközi, (elsősorban amerikai) büntető szankciók nyomán az olajfelhozatal meredeken zuhanni kezdett, az ország legnagyobb bevételi forrása ha el nem is apadt, de búvópatakká silányult.

Az olajat jórészt a szankciókra fittyet hányó Kínába exportálták, idegen zászlók alatt hajózó tankerekkel. 

Erre komplett üzletág specializálódott, a közvetítők megszedték magukat, az amúgy is diszkont áron kínált olajért pedig egyre kevesebb pénz érkezett Caracasba, ahol Maduro és ellenzéke csatájából az amerikai támogatás ellenére sem lett rendszerváltás. 

Ráadásul a Donald Trump korábbi elnök nyíltan ellenséges volt a Maduro kormányzattal szemben, s ezzel a párbeszéd csíráját is elfojtotta. Trump megbukott, így 

Gesztusként néhány ponton enyhítettek a szankciókon, továbbá mentesítették alóluk például Maduró feleségének egyik unokaöccsét, két másik, kábítószer-csempészeten ért és elítélt unokaöccsét pedig rabcsere keretében szabadon engedték. 

A demokrácia mellett elkötelezett új Biden-kormány az ellenzékkel való kiegyezéshez kötötte az amerikai szankciók részleges visszavonását, holott a texasi palaolaj-termelés csökkenésével és az Oroszországgal kiegészült OPEC+ kartell nyílt piacbefolyásolásával szemben szükséges volt az olajárak letöréséhez mind a venezuelai, mind az iráni olajra. 

Érdekesség, hogy e két állam alanya az amerikai szankcióknak, és alapítója az öt ország által 1960-ban életre hívott OPEC-nek. Az árakat az OPEC keresletelfojtó taktikája és a geopolitikai feszültségek annyira felverték, hogy a rekordszintre emelkedett amerikai üzemanyagárak láttán, Bidenéknek az Egyesült Államok stratégiai készleteihez is hozzá kellett nyúlniuk, 200 millió hordónyi olajat felszabadítva abból. Utóbbi mennyiség azonban a hamarosan kifut, úgyhogy újabb kínálat bővítő lépések is szükségesek lehetnek. 

A legfrissebb fejlemények szerint a venezuelai rezsimnek előbb a demokratizálódás jeleit kellene felmutatnia, gesztusokat téve saját ellenzéknek és a Nyugatnak ahhoz, hogy az országba visszatérhessenek az elüldözött olajtársaságok. Amerikának az is fontos célja, hogy ellenőrzött keretek közé szorítsa vissza a venezuelai olajexportot, amely most többnyire szürke csatornákon keresztül zajlik. 

Maduro és az ellenzék képviselői között Párizsban folynak erről tárgyalások, a francia, az argentin és a kolumbiai elnök védnöksége alatt. A felek a hétvégén Mexikóban tárgyaltak újra, s meg is egyeztek a humanitárius segítségnyújtásról, a 2024-es választások megszervezéséről és politikai-gazdasági kérdésekben is párbeszédet kezdtek. Maduro pozícióit erősíti, hogy Lula brazil elnök hatalomba való visszatérésével még erősebb lett a baloldali blokk Latin-Amerikában, és saját ellenzéke is egyre enerváltabb. 

Az Egyesült Államok által Venezuela legitim elnökének tekintett ellenzéki vezér, Juan Guaidó pozíciója folyamatosan gyengül, harcostársai vagy börtönben ülnek, vagy emigrálni kényszerültek. Amíg 2019-ben még 60 ország tekintette őt Venezuela elnökének, addig e szám tíz körülire csökkent. A mögüle kihátrálók úgy látják, hogy

Guaidó, aki nem hagyhatja el az országot, a 2024-es elnökválasztásra készül, remélve, hogy az szabad és nyílt lesz, s amelyen győzedelmeskedni tud.

Bidenék már a demokratizálódás szándékát is díjaznák, ennek egyik jele lenne, hogy a Venezuelában – amerikai engedéllyel – hírmondóként ottmaradt Chevronnak fél évvel meghosszabbítják a december 1-jén lejáró mentességeit, és engedélyezik számára ottani tevékenységének bővítését és az olajkereskedelem folytatását. 

A Chevron milliárdokkal adósa a venezuelai állami olajcégnek, a PDVSA-nak, amely az Egyesült Államok három államában is üzemeltet finomítókat saját olaja feldolgozására. Ezek az amerikai üzemanyag-ellátásban fontos szerepet töltenek be. 

Amerika második legnagyobb olajvállalata a PDVSA-val közösen üzemeltetett venezuelai olajmezőin a szankciók a 2019-es elrendeléséig napi 200 ezer hordónyi olajat hozott a felszínre, míg az ország teljes termelése októberben már csak napi 717 ezer hordó volt. 

ami napi 2 millió hordó kitermelését és feldolgozását jelenti. Az ezredfordulón a kitermelés 3,5 millió hordón tetőzött, ehhez képest az idén jó ha eléri a 650 ezer hordós napi átlagot.

Washington most még ha korlátozottan is, de zöld jelzést adott a Chevronnak – és később nyilván majd másoknak is – a venezuelai visszatérésre és beruházásra. Kérdés, a nemzetközi szinten elszigetelt Madurónak megmaradt barátai meddig nyújtanak még támogatást rezsimje finanszírozásához, és mit kérnek cserébe. Az Ukrajna ellen indított háborúja miatt ugyancsak elszigetelt Oroszországtól legfeljebb elvtársi buzdításra számíthatnak, és azt is jó tudni, hogy Kína jóindulata sincs ingyen.

Tavaly a mexikói határon 2,37 millió törvénytelen határátlépést regisztráltak a hatóságok. Az érkezők többségét az érvényben lévő jogszabályra hivatkozva mentességi alapon – regisztráció után – beengedték az országba.

Az elnök csütörtökön bejelentette, hogy az Egyesült Államok azonnali hatállyal lezárja határát a kubai, haiti és nicaraguai illegális migránsok előtt, mert tavaly ezekből az országokból érkezők száma növekedett a legnagyobb mértékben. Az elnök arra szólította fel az érkezőket, hogy válasszák a bejutás legális módját.

„Ez egy rendezett, biztonságos és emberséges eljárás, amely működik. Az új program létrehozása óta drámaian csökkent azoknak a venezuelaiaknak a száma, akik jogi eljárás nélkül próbálnak bejutni Amerikába, körülbelül napi 1100-ról átlagosan kevesebb mint 250-re” – fogalmazott Joe Biden.

Az ellenzéki republikánusok szerint Joe Biden túl engedékeny határbiztonsági politikát folytat. Elődjének, Donald Trumpnak 2021-ben egy rendelettel sikerült csökkentenie a migránsáradatot, de Biden ezt részben visszavonta, és azóta emelkedett a bevándorlók száma. Hogy az északi, demokrata vezetésű városok is érezzék a határ menti tagállamok gondjait, a republikánus vezetők pénteken újabb, migránsokkal teli buszt indítottak Kamala Harris amerikai alelnök washingtoni hivatali rezidenciájához. Texas állítólag eddig már több ezer migránst szállított Washingtonba, New Yorkba és Chicagóba.

Közben már bontják azt a konténerfalat, amely az arizonai Yuma város és a mexikói határ mentén épült tavaly szeptemberben. A 6,7 méter magas akadályt az akkori republikánus párti kormányzó építtette. A washingtoni kormány azonban pert indított, mondván, hogy a falat illegálisan emelték szövetségi területeken. A bíróság a kormánynak adott igazat, így az akadályt el kell bontani. A 3000 konténer elhelyezése 95 millió dollárba került, és várhatóan az elbontás is csaknem ennyi pénzt emészt fel.

Elemzők szerint a politikai csatározások miatt szinte lehetetlen az elavult bevándorlási törvények megváltoztatása az Egyesült Államokban, a Kongresszus már több mint két évtizede nem fogadott el érdemi bevándorlási reformot. A próbálkozások újra és újra összeomlottak, beleértve a kétpárti erőfeszítéseket és azokat is, amelyek erős elnöki támogatást élveznek.