Századvég: Az európaiak négyötöde felelősnek tartja Brüsszelt az energiaválságért

Növekedett azoknak az európaiaknak az aránya, akik szerint az EU-ban tapasztalható energiaválság részben az Európai Bizottság elhibázott energiapolitikájának következménye. Míg 2022-ben a választ megjelölő felnőtt lakosság 75 százaléka tartotta felelősnek Brüsszelt, decemberre ez az arány 79 százalékra emelkedett – derül ki a Századvég Európa Projekt-kutatásából.Számos szakértő már a 2021 őszén bekövetkezett első jelentősebb energiaár-emelkedést követően felvetette, hogy az európai energiapiac strukturális problémái jelentős részben az ideológia-vezérelt brüsszeli szakpolitika következményei. Az Európai Bizottság képviselői akkoriban azzal érveltek, hogy a kritikák alaptalanok, az áremelkedés csak átmeneti jellegű és az energiarendszer szélsőséges átalakítását célzó törekvéseket fokozni szükséges. A háború kirobbanását követően Brüsszel energiapolitikájának fókuszába az orosz energiahordozók szankcionálását állította, amivel – korábbi törekvései megtartása mellett – tovább szűkítette Európa energiapiaci mozgásterét. A Századvég a háborút megelőző, 2022. január 3. és február 14. között zajló Európa Projekt-kutatásához hasonlóan, a 2022. október 13. és december 7. közötti adatfelvétel során is felmérte, hogy az európai felnőtt lakosság mekkora része tartja felelősnek Brüsszel törekvéseit az európai energiaválságért.

A szankciók bevezetése óta növekedett a brüsszeli energiapolitika elutasítottsága Európában

Már a háborút megelőző kutatás eredményei is megmutatták, hogy az Európai Bizottság érvelése – amely szerint korábbi energiapolitikai törekvéseiket fokozni szükséges – nem egyezik az európai polgárok véleményével. A 2022-es téli adatfelvétel eredménye alapján a választ megjelölők háromnegyede felelősnek tartotta a bizottsági szakpolitikát az energiaválságért.

Az európaiak elégedetlenségét Brüsszel szankciós politikája és az annak nyomán tapasztalható áremelkedés tovább növelte. A 2022 őszén készített kutatásban már a válaszadók csaknem négyötöde (79 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy a kialakult helyzetért részben az Európai Bizottság elhibázott energiapolitikája felelős.

A többség valamennyi tagállamban egyetért Brüsszel felelősségével

A kérdés legkevésbé a görögöket, a horvátokat és a németeket osztja meg; ezekben az országokban a válaszadók 86, 86 és 85 százaléka gondolja felelősnek a brüsszeli törekvéseket az energiaválságért (a vizsgált időszakban az arány mindhárom országban nőtt). Németország esete különösen érdekes, mert az Európai Bizottság korábbi – háború előtti – energiapolitikájának fundamentumai nagyrészt egybevágtak a német intézkedésekkel.

Brüsszel felelőssége leginkább a dán (60–40 százalék), a magyar (65–35 százalék) és a holland (67–33 százalék) válaszadókat osztja meg (az egyetértők aránya Dániában és Magyarországon a vizsgált időszakban enyhén nőtt, Hollandiában viszont csökkent). A korábbi elemzések alapján Dánia és Hollandia esetében az eredmények a szankciók magasabb társadalmi támogatottságával magyarázhatók. Magyarországon pedig az alacsonyabb relatív arányt vélhetően az okozza, hogy a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a lakosság – más európai országok polgárainál – kevésbé szembesül a szankciók negatív hatásaival.

10-ből 6 magyar szerint Brüsszelnek az együttműködésre és kompromisszumra kellene törekednie, és nincs joga – részlegesen sem – visszatartani az egyes tagállamoknak, így a hazánknak járó uniós források kifizetését – ez derül ki a Századvég egy korábbi kutatásából. A felmérés a Magyarországot jogosan megillető kohéziós és helyreállítási források kifizetésével kapcsolatos lakossági véleményeket térképezte fel.

Brüsszel lépései nem méltányosak Magyarországgal szemben

Fontos leszögezni, hogy az Európai Uniónak megalakulása óta az egyik legfontosabb tartópillére a közösséget alkotó országok egyenrangúsága, illetve ezen követelmény tiszteletben tartása. Könnyen belátható, hogy az egyes tagállamokkal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, valamint az adott ország jogos (pénzügyi) érdekeinek a figyelmen kívül hagyása – különösen az orosz–ukrán háború, illetve az elhibázott brüsszeli szankciós politika okozta szorongatott helyzetben – alapjaiban veszélyezteti az Európai Unió egységét és eredményes működését.

Az európai közösség mind az uniós szervek és a tagállamok, mind az egyes európai országok egymás közötti viszonyában kizárólag az együttműködés és a kompromisszumkészség szempontjainak figyelembevételével lehet sikeres.

Ennek ellenére – ahogy a Századvég korábbi elemzése rávilágított – Brüsszel visszatartja a Magyarországot megillető uniós források egy jelentős részét, amely lépést a magyarok döntő többsége nem érzi jogosnak.

FORRÁS: SZÁZADVÉG

A közvélemény-kutatási adatok rámutatnak, hogy

A MEGKÉRDEZETTEK 60 SZÁZALÉKA ÚGY GONDOLJA, HOGY AZ EURÓPAI UNIÓ EGYENRANGÚ ÉS SZABAD ORSZÁGOK SZÖVETSÉGE, ÍGY BRÜSSZELNEK NINCS JOGA VISSZATARTANI – RÉSZBEN SEM – A TAGÁLLAMOKNAK JÁRÓ PÉNZÜGYI FORRÁSOKAT, HANEM A KOMPROMISSZUMRA KELLENE TÖREKEDNIE.

Az európaiak energiaellátásba vetett bizalma évek óta csökken és ez a tendencia az energiaválság hatására jelentősen felgyorsult. Míg 2016-ban három uniós polgárból kettő nem tartott az áramkimaradásoktól, 2021-re a lakosság fele, 2022-re pedig már csak a negyede nyilatkozott úgy, hogy bízik a zavartalan ellátásban. Az áramszünetektől való félelem legkevésbé hazánkra jellemző: az EU-ban egyedül Magyarországon vannak többségben azok, akik bíznak az áramellátásban - világít rá a Századvég friss kutatása.

Az energiapolitika kiemelt feladata az ellátás folyamatos, zavartalan biztosítása. A feladat elvégzésének sikerességéről alkotott társadalmi kép jól mérhető a lakosság áramkimaradásoktól való félelmének alakulásával. Ezért a Századvég – a European Social Survey 2016-os adatfelvételét követően – az európai energiaválság kirobbanását megelőző hónapokban (2021. augusztus 1. és szeptember 15. között), valamint 2022 őszén is megkérdezte az európaiakat arról, hogy mennyire tartanak az áramszünetektől. 

Egyre csak csökken az európaiak bizalma, Magyarország ez alól kivételt képez (illusztráció)FORRÁS: NURPHOTO VIA AFP/ALAIN PITTON/NURPHOTO/ALAIN PITTON

Folyamatosan növekszik a félelem az ellátási kimaradásoktól

Már az energiaválságot megelőző kutatás eredményei is rámutattak, hogy az európaiak egyre kevésbé bíznak az energiaellátásban.MÍG 2016-BAN A VÁLASZADÓK CSAKNEM KÉTHARMADA (64 SZÁZALÉKA) NYILATKOZOTT ÚGY, HOGY NEM TART AZ ÁRAMSZÜNETEKTŐL, EZ AZ ARÁNY 2021-RE 48 SZÁZALÉKRA CSÖKKENT.Ezzel párhuzamosan 11-ről 17 százalékra emelkedett azoknak az európaiaknak az aránya, akik nagyon tartanak a problémától. A romló tendencia elsősorban azzal magyarázható, hogy – Brüsszel szakpolitikai törekvései nyomán – az EU tagállamainak jelentős része leépítette hagyományos energiatermelő- és átalakító kapacitásait, valamint hosszú távú beszerzési szerződéseit, ami kiszámíthatatlanabbá tette Európa energiarendszerét.

FORRÁS: SZÁZADVÉG

Az energiaválság kirobbanását követően a romló tendencia felgyorsult és azoknak az aránya, akik nagyon tartanak az áramszünetektől – mindössze egyetlen év alatt – 17-ről 32 százalékra növekedett, a zavartalan ellátásban bízó válaszadóké pedig 48-ról 26 százalékra csökkent.A FOLYAMATHOZ – AZ ENERGIAVÁLSÁG ÉS A BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA OKOZTA ÁLTALÁNOS HANGULATROMLÁSON TÚL – VÉLHETŐEN AZ IS HOZZÁJÁRULT, HOGY TÖBB TAGÁLLAM MÉDIAKAMPÁNYOK KERETÉBEN HÍVTA FÖL A LAKOSSÁG FIGYELMÉT AZ ELLÁTÁSI ZAVAROK NÖVEKVŐ ESÉLYÉRE.

Egyedül Magyarországon vannak többségben azok, akik bíznak az energiaellátásban

Az egyes uniós tagállamok között jelentős különbségek mutatkoznak az áramkimaradásoktól való félelem tekintetében. Legkevésbé a lengyelek (17 százalék), a görögök (18 százalék) és az olaszok (21 százalék) bíznak a zavartalan ellátásban. Az eredmények alapján leginkább két tényező okozza a tagállami különbségeket. Egyrészt, a fokozódó kereskedelmi konfliktus eltérő mértékben érintette az egyes országok energiaellátását.

Lengyelország például – a közös európai büntetőintézkedéseken túl – önálló szankciókat is bevezetett, aminek következményeképpen az orosz energiabeszerzései már a háború korai szakaszában jelentősen lecsökkentek. Másrészt, a tagállamok eltérő lakossági tarifaszabályozása miatt az EU egészében tapasztalható energiaár-emelkedés különböző mértékű terhet jelent az egyes országokban.

Ahogyan arra egy korábbi beszámoló rámutatott, a fűtési és díjfizetési nehézséggel küzdők aránya Görögországban a legmagasabb.

AZ EGZISZTENCIÁLIS NEHÉZSÉGEK PEDIG JELENTŐS MÉRTÉKBEN CSÖKKENTIK AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBA VETETT BIZALMAT IS.

FORRÁS: SZÁZADVÉG

AZ EGYETLEN OLYAN UNIÓS TAGÁLLAM, AHOL TÖBBSÉGBEN VANNAK AZOK, AKIK BÍZNAK AZ ENERGIAELLÁTÁS BIZTONSÁGÁBAN: MAGYARORSZÁG.Azoknak az aránya pedig, akik nagyon tartanak az áramszünetektől, hazánkban a legalacsonyabb: 15 százalék. Az európai összevetésben kedvező eredmény egyfelől annak köszönhető, hogy Magyarország mentességet harcolt ki magának az energiaellátását veszélyeztető uniós büntetőintézkedések alól.

Másrészt, a magyar kormány rezsicsökkentési programja megakadályozza a drasztikusan megemelkedett piaci energiaárak begyűrűzését a lakossági tarifákba, így a magyarokat – az ellátásbiztonsági veszélyek mellett – a kedvezőtlen egzisztenciális hatások is kevésbé érintik.

Az Európa Projekt-kutatásról

2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A 2017-es, 2018-as és 2019-es felméréseket követően a Századvég Alapítvány a magyar kormány megbízásából 2020 óta Európa Projekt néven folytatta a kutatást, amely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált.