Az Európai Unióban komoly ellátási problémák adódhatnak.

Magyarország gázolajellátása biztosított február 5.után is, amikor életbe lépnek az orosz olajtermékekre vonatkozó brüsszeli szankciók - mondta a Századvég energia- és klímapolitika üzletágának vezetője a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

     Hortay Olivér kifejtette: ez részben annak köszönhető, hogy Magyarország mentességet kapott az Oroszországból csővezetéken érkező nyersolaj importjára vonatkozó szankció alól. Másrészt sikerült a régió országaival együtt kiharcolni, hogy a régióban mentességet kapott finomítókban előállított üzemanyagot olyan arányban tovább lehessen értékesíteni, amilyen arányban nem orosz eredetű nyersolajat tartalmaz.

    Ennek a mentességnek azért van nagy jelentősége az ellátásbiztonság szempontjából, mert így egy nem várt probléma esetén az egyik ország finomítója kisegítheti a másikét - hangsúlyozta.

    Az üzletágvezető ugyanakkor jelezte, hogy a magyar üzemanyagpiac fenntartható ellátásához szükség van importra, ezért az európai üzemanyagárak, a finomítói árrések emelkedése várhatóan Magyarországra is begyűrűzik.

    Úgy fogalmazott: Magyarország sem vonhatja ki magát az európai árfolyamatokból, de a hatások enyhébbek, mert továbbra is vásárolhat az ország orosz nyersolajat, ami jóval kedvezőbb árú, mint a Brent típusú nyersolaj.

    Hortay Olivér kitért arra, hogy az Európai Uniónak napi 1-1,5 millió hordó gázolajra van szüksége, de a belső finomítói kapacitások nem elegendőek az igények ellátásához; az importigény mintegy felét eddig orosz forrásokból fedezték.

    Úgy tűnik, hogy elsősorban kínai, indiai és közel-keleti finomítók helyettesíthetik majd az orosz forrásokat, így azonban Európa messzebbről és drágábban tudja beszerezni az olajtermékeket - mondta.

    Felhívta a figyelmet arra, hogy a piac kínai és indiai szereplői jelentős részben orosz nyersolajat vásárolnak, így kérdés, hogy mi értelme az embargónak.

    Az Európai Unió mozgástere ezzel az intézkedéssel jelentősen szűkült - hangsúlyozta a szakértő. Hozzátette: csökken a tagországoknak az a képességük, hogy egy-egy nem várt ellátási problémát gyorsan és alacsony költségen kezeljenek, miután a beszerzést sokkal messzebbről kell megoldani.

    Az ellátásbiztonsággal kapcsolatos elemzések arra mutatnak rá: egyre nagyobb az esélye annak, hogy az Európai Unióban komoly ellátási problémák adódjanak - jelezte Hortay Olivér.

Az egyik vezető német lap munkatársa, Morten Freidel komoly kritikát fogalmaz meg azokkal szemben, akik az európai trendeket is figyelmen kívül hagyva körmük szakadtáig ellenzik az atomerőművek újraindítását, ad absurdum újak építését Németországban. Így fogalmaz: 

„A német politikusok sokáig abban reménykedtek, hogy a nukleáris energia kivezetése precedenst teremt majd Európában. Most azonban ennek pont az ellenkezője történik. Tényleg okosabbak vagyunk, mint szomszédaink?”

A fukusimai balesetet követően az atomenergiáról szóló németországi vita elsősorban a legrosszabb lehetséges forgatókönyvekről szólt. A nukleáris katasztrófától való félelem hangoztatása komoly befolyást gyakorolt a német társadalomra, fokozatosan kialakult az a vélemény, hogy a legjobb lenne megszabadulni a közelben lévő összes reaktortól. Ezt ugyan nem a szerző jelenti ki, de azt is mondhatnánk, a kérdésben – ellentétben például a migráció ügyével – valóban egyfajta közmegegyezés alakult ki.

Az atomenergia ellenzői a vita megnyerésén kívül valami mást, egy „szimbolikus győzelmet” is akartak.

„Annak a megélését, hogy a történelem jó oldalán állunk, és hogy másoknál korábban felismertük: a jövő csak atomenergia nélkül képzelhető el”

– fogalmaz Freidel a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében.

És a zöldek ezt a mai napig így látják. Idézi a Schröder-kormány környezetvédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonságért felelős miniszterét, Jürgen Trittint, aki azt mondta, „az atomenergia végét éljük meg világszerte”. Ám szerinte ennek épp ellenkezője igaz, és

„az atomenergia német ellenzőinek reményei nem váltak valóra, hiszen Európában az atomenergia reneszánszát éli”.

Minderre példákat is hoz: a svéd kormány nemrég bejelentette, több új atomerőművet fog építeni; Belgium tíz évvel meghosszabbította két atomerőművének élettartamát; Lengyelország két reaktort tervez, és a Csehország is építeni készül néhányat. Franciaországban pedig sosem gondolkodtak el komolyan az atomenergia kivonásáról, mivel az régóta az energiaellátás gerincét képezi.

A legrégebbi franciaországi atomerőmű Fessenheimben. A francia–német–svájci hármas határ közelében fekvő településen a 900 megawattos teljesítményű ikerblokkokban 1977-ben kezdték meg a villamosenergia-termelést (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)

Megjegyzi: a kritikusok ezeket meg sem akarják hallani, hanem újra és újra ugyanazokat az érveket használják, amiket már régen megcáfolta”. Az érvek a következők. „Függővé tesszük magunkat az orosz urántól!” Az urán más országoktól is beszerezhető – cáfol a szerző. „A biztonságos tárolás problémája továbbra is megoldatlan!” – szól egy másik érv. Eddig senki sem halt meg az ideiglenes tárolóhelyeken lévő nukleáris hulladékok miatt – emlékeztet Freidel. „Az új atomerőművek építése már nem fog érdemben segíteni az éghajlatváltozáson!” – mondják sokan. Ebben az esetben még inkább szükség lenne az összes olyan németországi reaktort visszakapcsolni, már amelyiket még vissza lehet – jelenti ki a történész végzettségű újságíró. Majd felteszi a kérdést,

ha valóban nincs semmi értelme új atomerőműveket építeni, akkor miért teszik ezt a szomszédaink?

A válasz szerinte erre az, hogy ők azok, akik valóban felismerték, hogy mit hoz a jövő. És hogy mit hoz? Először is egy olyan világot, amelyben mindenki sokkal több villamos energiát vesz igénybe. Az elektromos autók használata rohamosan terjed, egyre többen fűtik hőszivattyúval a házukat, és az iparban is teret fog hódítani a zöldhidrogén használata. (Zöld hidrogénnek nevezik a vízbontás segítségével előállított hidrogént, ha az eljáráshoz használt villamos áram forrása 100 százalékban megújuló energiából származik. A magyar kormány egyébként 2021-ben fogadta el a Nemzeti nidrogénstratégiát, ami ide kattintva olvasható.)

Érdekes, hogy ezek a zöldekhez is közel álló dolgok, de arra nem gondolnak, hogy pontosan milyen energiával lehet fedezni őket. A szerző szerint kétséges, hogy Németország abban a formában valósítsa meg zöldprogramját, mint ahogyan azt korábban bejelentette. Ha pedig energiahiány alakul ki, vagy az energia megfizethetetlenül drága lesz, az semmi jót nem jelent.

Írása végén leszögezi, a politika mindig a mérlegelésről szól, az atomenergia esetében pedig ez azt jelenti, hogy olyan kérdéseket kell feltenni, mint például hogy

„mi a jobban kontrollálható: a féktelen globális felmelegedés vagy egy olyan energiaforma, amely bizonyos óvatosságot igényel?”.

Nem jut mindenkinek szél- és napenergia, ez bizonyos. A válaszok tehát Freidel szerint egyszerűek, „csak Németországban kell meghallgatni őket”.

Mérete és politikai súlya miatt, Németország nagyobb hatást gyakorol Európa energiapolitikájára, mint más tagállamok. A Századvég kutatásának eredményei alapján az európai polgárok 89 százaléka felelősnek gondolja az elhibázott német energiapolitikát az európai energiakrízis kialakulásáért és a válaszadók fele nagy szerepet tulajdonít Németországnak – áll a Századvég legújabb elemzésében.Az európai energiaválság kirobbanása óta egyre több kritika éri Németország energiapolitikai törekvéseit. A működőképes német atomerőművek bezárása súlyosbította a kapacitáshiányt az Európai Unió árampiacán. Az Északi Áramlat-2 gázvezeték engedélyeztetésének akadályozása kereskedelmi konfliktust okozott az Európai Unió és Oroszország között, ami miatt az orosz fél már a háborút megelőzően is csökkentette az EU-ba leszállított földgáz mennyiségét. A háború kirobbanását követően pedig Oroszország azután kezdte el korlátozni szállításait az Északi Áramlat-1 vezetéken, hogy Németország államosította az orosz Gazprom tulajdonában álló gáztárolókat, valamint bejelentette, hogy két éven belül teljesen megszakítja a gázkereskedelmet Oroszországgal.

A Századvég Európa Projekt-kutatásának keretében arról kérdezte az európai polgárokat, hogy egyetértenek-e a Németországgal szemben megfogalmazott kritikákkal, azaz felelősnek tartják-e a német energiapolitikát a kialakult energiaválságért.

Tízből kilenc német polgár felelősnek tartja országának energiapolitikáját a válságért

Az európai polgárok elsöprő többsége (89 százaléka) szerint az elhibázott német energiapolitika felelős az európai energiaválság kialakulásáért, és csaknem fele (48 százaléka) nagy szerepet tulajdonít Németországnak. Meglepő, hogy a leginkább kritikus Finnország, Csehország és Szlovénia után Németországban a legmagasabb azoknak az aránya, akik szerint a német törekvéseknek nagy szerepe volt a válságban. A kritikusan vélekedők magas arányára magyarázatot jelenthet, hogy a finn, a cseh és a szlovén polgárok körében – uniós összevetésben – egyaránt kiemelkedő az atomenergia támogatottsága, ráadásul utóbbi kettőben a polgárok nagy aránya szankciókritikus álláspontot képvisel. Németországban vélhetően a rezsiköltségek drasztikus növekedése megemelte a lakosság általános elégedetlenségét a kormány intézkedéseivel szemben. Az energiapolitikai sarokpontokról alkotott véleménykülönbségek miatt a magyar válaszadók szintén kritikusak a német törekvésekkel szemben: 52 százalékuk nagy szerepet tulajdonít Németországnak az energiaválság kialakulásában.

(forrás: Századvég)

Azoknak az aránya, akik nem tartják a német energiapolitikát felelősnek a helyzetért Luxemburgban (20 százalék), Bulgáriában (18 százalék) és Hollandiában (17 százalék) a legmagasabb. Luxemburg és Hollandia esetében az eredményekre magyarázatot jelenthet, hogy mindkét ország nagymennyiségű energiát importál Németországból. A bolgár eredmények meglepőek, mert Bulgária nem áll szoros kereskedelmi kapcsolatban Németországgal az energiaszállítások terén, ráadásul az országban mind a szankciókritikusok, mind az atomenergiát támogatók aránya magas.

A Századvég legújabb, Németország energiapolitikája még a németek szerint is felelős Európa energiaválságáért című elemzése elérhető a Századvég weboldalán.

Az energiaválság hatására jelentős mértékben csökkent a nukleáris technológiát elutasítók aránya az Európai Unió tagországaiban. Míg két évvel ez előtt az európaiak 26 százaléka ellenezte az atomenergia használatát, addig tavaly már 15 százalékra mérséklődött ez az arány – derül ki a Századvég kutatásából. Közben Nyugat-Európa vészforgatókönyvekkel készül az esetleges áramkimaradásokra.

Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai üzletágvezetője az M1 Ma reggel című műsorában elmondta: 2016 és 2021 között csökkent az atomenergiaellenesség 41-ről 26 százalékra. Külön érdekesség, hogy az új kutatás adatfelvétele még az energiaárrobbanás előtt történt, így az energiaválság hatásai mérhetővé váltak. Az okok között szerepelhet, hogy a nagy nemzetközi szervezetek is elkezdtek pozitívabban nyilatkozni az atomenergiáról, hiszen az energiafüggetlenség és klímacélok így érhetőek el.

Az Európai Bizottság egy háttérintézménye is arra jutott, hogy az atomenergia zöldenergiának tekinthetik, így a kontinensen is szemléletváltás történt. Az elmúlt hat évben lényegében megfordult az atomenergiához való viszony, hiszen 2016-ban 40 százalék utasította el és 15 százalék támogatta, addig mára ez az arány megfordult.

A szakértő rámutatott, hogy a leginkább atomenergiaellenes országokban emelkedett a támogatottság, de minden EU-tagállamban ez a trend. Magyarország esetében az emberek több mint kétharmada támogató az atomenergia kapcsán, míg az elutasítók aránya mindössze három százalék.

Szakemberek a Paksi Atomerõmû négyes reaktoránál 2019. június 25-én. MTI/Sóki Tamás

Németország és Ausztria a leginkább ellenezte az atomenergia használatát, ott is nagymértékű az átalakulás. Ausztriában 2016-ban 78 százalék volt elutasító, míg mára 47 százalék.

Németországban is nagy a változás, hat évvel ezelőtt 65 százalék nyilatkozott elutasítóan a nukleáris energia használata kapcsán, mára ez 20 százalékra csökkent.

A villamosenergia-termelésben nagy szerep jut az atomerőműveknek és az energiaválság közepette egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a földgáz kiesése, rossz időjárási viszonyok milyen mértékű áramkimaradásokat okozhatnak.