Lavrov: a Patriotokkal nem érkezik amerikai személyzet Ukrajnába

Diplomáciai csatornákon jelezte az Egyesült Államok, hogy nem kíván és nem fog közvetlenül harcolni Oroszországgal, és nem küld katonai szakembereket Ukrajnába a Patriot légelhárító rendszerekkel együtt - jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Pervij Kanal orosz állami tévécsatorna szerdai Bolsaja Igra (Nagy Játszma) című műsorában.

Elmondta, hogy a washingtoni orosz nagykövetség a megmaradt csatornákon érdeklődött afelől, hogy vajon a Patriot-ütegek Kijevnek történő átadásáról szóló döntés azt jelenti-e, hogy amerikai szakemberek lesznek jelen Ukrajnában?
    "Elég részletesen elmagyarázták nekünk, hogy ezt nem tervezik, pontosan azért, mert az amerikaiak nem akarnak és nem is fognak közvetlenül háborúzni Oroszország ellen" - mondta Lavrov.
    A miniszter azt is hozzátette, hogy az amerikai fél állítása szerint az ukrajnai Patriot-üteg üzembe helyezése néhány hónapig is eltart majd, amíg az ukrán hadsereg elsajátítja a technológiát.
    Az orosz diplomácia vezetője szerint több száz amerikai katona tartózkodik jelenleg Ukrajnában, a jelenlét már a 2014-es "államcsíny" előtt elkezdődött, a katonai attasé hivatala pedig közvetlen tanácsadást, "sőt talán annál többet is" nyújt Kijevnek. Azt mondta, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) alkalmazottai legalább egy emeletet elfoglaltak az Ukrán Biztonsági Szolgálatnál (SZBU).

"Ellenünk a kollektív Nyugat harcol, élén az atomhatalom Egyesült Államokkal. Ezt a háborút már elég régen az Egyesült Államok által (2014-ben) megrendezett ukrajnai államcsíny nyomán meghirdették ellenünk" - hangoztatta.

Logikátlannak ítélte meg Joe Biden amerikai elnök kijelentéseit, aki egyszer arról beszél, hogy Ukrajnának győznie kell a harmadik világháború elkerülése érdekében, máskor meg arról, hogy az Egyesült Államok nem fog közvetlenül Oroszország ellen harcolni, különben harmadik világháború lesz.

Kifogásolta, hogy a két országnak nincs csatornája párbeszédre. Jónak és hasznosnak nevezte, hogy a vezérkari főnök és a védelmi miniszterek olykor beszélnek egymással, de ez szerinte csak arra korlátozódik, hogy óvatosnak kell lenni.

Lavrov arról számolt be, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben több informális ajánlatot tett az orosz félnek találkozók megtartására, amelyekre Moszkva pozitívan reagált, de ezek a kezdeményezések egy kivételével nem jártak eredménnyel. Az egyetlen kivétel, mint mondta, William Burns, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatójának november 14-i ankarai találkozója volt. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a kétoldalú párbeszédet nem Moszkva szakította meg, és hangsúlyozta, hogy nem is fogja kérni a folytatását, mert ezt nem tartozik a hagyományai közé.

A tavasszal megszakadt orosz-ukrán egyezkedésre hivatkozva azt állította, Washington nem engedi Kijevet béketárgyalásokat folytatni Moszkvával, azt remélve, hogy Ukrajna annyira kimerítheti Oroszországot, amennyire az az Egyesült Államoknak megfelel. Vlagyimir Putyin orosz elnökre hivatkozva azt mondta, hogy közben Moszkvát szokták azzal vádolni, hogy nem hajlandó tárgyalni, nincsenek komoly javaslatok.

Az Ukrajnába érkező nyugati fegyverszállítmányokkal kapcsolatban kifejezte meggyőződését, hogy az orosz hivatásos katonáknak van tervük ennek megállítására. Az amerikai álláspont "nagyon komoly módosulásának" nevezte a Pentagon egy névtelenül nyilatkozó illetékesének azt a kijelentését, miszerint az Egyesült Államok nem tilthatja meg az ukrán fegyveres erőknek, hogy a Krím támadásával próbálkozzanak. "Sokatmondó" megnyilvánulásnak nevezte, hogy miközben a kongresszusban a katonai költségvetésből ki akarják zárni az ukrán Azov ezred támogatását, az amerikai védelmi minisztérium ennek az ellenkezőjére törekszik.

A miniszter közvetlenül az ukrajnai konfliktusról szólva azt mondta, hogy az orosz fél nem bocsátkozik feltűnő spontán támadó akciókba, az ukrántól eltérően, amely szerinte rendszerint nem számol a veszteségekkel, csak azért, hogy "itt és ma" médiahatást érjen el, hogy a Nyugat továbbra is "az igazi demokrácia képviselőjeként" dicsérje a jelenlegi kijevi vezetést. Közölte, hogy Oroszország tovább fogja erősíteni ukrajnai hadseregcsoportját, és olyan intézkedéseket hoz, amelyek lehetővé teszik számára, "hogy a közeljövőben sokkal hatékonyabban működjön ezeken a területeken".

"Szeretnénk mihamarabb lezárni ezt a helyzetet, lezárni ezt a háborút, amelyet a Nyugat készített elő, és amelyet végül Ukrajnán keresztül szabadított ránk, de számunkra a katonák élete, a harci övezetben maradt civilek élete az elsődleges" - fogalmazott Lavrov.

Ismételten elmondta, hogy Oroszország biztosítani akarja az ukrajnai "különleges hadművelet" céljainak elérését. Prioritásnak nevezte Oroszország négy "új" - Ukrajnától elcsatolt - régiójának megszabadítását az "elnácítás" veszélyétől. A legfontosabb célok között nevezte annak megakadályozását is, hogy Oroszország biztonságát fenyegető veszélyek alakuljanak ki és maradjanak fenn Ukrajna területén.

Lavrov egyébként szerdán telefonon köszönetet mondott szaúdi hivatali partnerének, Fajszál bin Farhan asz-Szaúdnak az ukrajnai kiútkereséshez való hozzájárulásához.

A következő hetekben az ukrán katonai szükségletek kielégítésén kíván dolgozni a francia védelmi miniszter – ezt Sébastien Lecornu maga közölte szerdán első kijevi látogatásán.

„Volodimir Zelenszkij és Emmanuel Macron elnökök arra kértek, hogy készítsek javaslatokat a részükre januárra, hogy újra lehessen programozni a francia katonai támogatás közös menetrendjét” – mondta ukrán vendéglátójával, Olekszij Reznyikovval tartott közös sajtótájékoztatóján Sébastien Lecornu.

A miniszter elmondta, hogy ukrán kollégájával megvitatta az ukrajnai harcászati és hadászati helyzetet, valamint az ukrán hadsereg szükségleteit a következő hetekben.

Lecornu délben munkamegbeszélést folytatott Volodimir Zelenszkij elnökkel.

Az ukrán elnöki hivatal közleménye szerint Zelenszkij tájékoztatta Lecornu-t a fronton kialakult helyzetről és az ukrán hadsereg sürgős védelmi szükségleteiről.

„Ukrajna védelmi kapacitásának Franciaország segítségével történő erősítését célzó más intézkedésekről is szó esett” – olvasható a közleményben.

A francia miniszter újságírók előtt „200 millió eurós” összegről beszélt, amely lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy közvetlenül francia gyártóktól vásároljon hadianyagot, annak függvényében, mire van Ukrajnának elsődlegesen szüksége, hogy védekezni tudjon az orosz hadsereggel szemben.

A Kieli Világgazdasági Intézet (IFW Kiel) agytröszt decemberben a tizedik helyre tette Franciaországot a Kijevnek katonai segítséget nyújtó országok között.

A tárgyalások másik témája a harcmezőn megrongálódott nyugati fegyverek javítása volt. „Az Ukrajnának adott fegyverzetek karbantartása ugyanolyan fontos, mint az új berendezések” – mondta Sébastien Lecornu.

„A harc és a légvédelem, az olyan tüzérségi rendszerek, mint a (francia) Caesar, a lőszerekkel és páncélozott járművekkel történő ellátás jelenleg elsődlegesen fontosak az ukrán hadsereg számára” – mondta Olekszij Reznyikov.

Ukrajna háború utáni újjáépítése a legnagyobb európai gazdasági projekt lesz – jelentette ki szerdán a parlamentben az ukrán elnök.

Volodimir Zelenszkij felszólította a képviselőket, hogy dolgozzanak ki olyan törvényeket, amelyek vonzani fogják a vállalkozókat és a beruházókat – számolt be a beszédről a helyi média. Zelenszkij videokonferenciát is tartott a Blackrock beruházási cég vezetőjével, Larry Finkkel a kérdésről.

Vissza kell hozni az országba a külföldre menekült ukránokat – mondta Zelenszkij.

Ukrajna hadiiparát úgy fejleszti, hogy a világelsők között legyen, azzal a céllal, hogy helyreállítsák Ukrajna területi épségét – mondta az elnök. Több mint 30 milliárd dollárt kellene költeni a következő években a honvédelemre – idézte az elnököt a Freedom TV kijevi televízió.

Az elnök célul tűzte ki valamennyi ukrán kiszabadítását, akik orosz hadifogságba kerültek. A háború februári kezdete óta 1456 ember tért haza közülük – mondta el.

Egyelőre nem létezik semmilyen ukrán béketerv, azok az elképzelések pedig, amelyek nem veszik figyelembe a mai területi realitásokat, nem lehetnek békések – jelentette ki Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő szerdán újságíróknak.

Peszkov a The Wall Street Journal című amerikai lap egyik cikkére reagált, amely európai és ukrán diplomáciai forrásokra hivatkozva idézve azt állította, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök környezete véglegesíti az ukrajnai békés rendezésre vonatkozó tízpontos tervét, amelyet február környékén szándékozik nyilvánosságra hozni. Kijev kezdeményezte, hogy az ukrán béketerv alapján februárban tartsanak nemzetközi békecsúcsot az ENSZ égisze alatt.

Egyelőre nincs ukrán béketerv, kezdjük ezzel. Ismétlem, nem létezhet olyan ukrajnai béketerv, amely nem veszi figyelembe a mai orosz területi realitásokat, amelyek a négy új régió Oroszország részévé válásával alakultak ki, és bármely olyan terv, amely nem veszi figyelembe ezeket a realitásokat, nem állíthatja azt, hogy békés lenne – mondta Peszkov.

Szergej Lavrov külügyminiszter a Pervij Kanal állami csatorna Boljsaja Igra (Nagy Játszma) című műsorának nyilatkozva leszögezte, hogy Oroszország biztosítani akarja az ukrajnai ”különleges hadművelet„ céljainak elérését. Prioritásnak nevezte Oroszország négy új – Ukrajnától elcsatolt – régiójának megszabadítását az elnácítás veszélyétől. A legfontosabb célok között nevezte annak megakadályozását is, hogy Oroszország biztonságát fenyegető veszélyek alakuljanak ki és maradjanak fenn Ukrajna területén.

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője a Sputnik rádiónak nyilatkozva úgy vélekedett, nem kell sehogyan sem reagálni az ukrán kormánynak arra a felhívására, hogy Oroszországot kizárják az ENSZ Biztonsági Tanácsából (BT).

Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter december 20-án közölte, Kijev hivatalos lépéseket készít elő annak érdekében, hogy Oroszországot megfosszák állandó BT-tagságától. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy nem lesz könnyű elindítani egy ilyen folyamatot.

Az orosz diplomácia vezetője korábban többször is kijelentette, hogy Oroszországot nem lehet kizárni a BT állandó tagjai közül. Carine Jean-Pierre, a Fehér Ház szóvivője a december 15-i sajtótájékoztatóján azt mondta, nincs lehetőség az ENSZ szabályainak megváltoztatására, hogy Oroszországot megfosszák az állandó BT-tagságától.

Ukrajna csak nyugati segítség révén képes a háborút folytatni, az állam már technikai csődben van, egy hét lőszerutánpótlás kimaradása Kijev vereségét jelentené. Így Ukrajna már elvesztette ezt a háborút, még akkor is, ha orosz oldalon is jelentősek a veszteségek. Csakhogy Moszkva mindenből önellátó- írta a Magyar Hírlap.

Úgy fogunk 2022. február 24-re emlékezni, mint az első és második világégés legfontosabb dátumaira. Nem is csoda, hiszen az orosz haderő ezen a napon indította meg az úgynevezett különleges hadműveletét Ukrajna ellen, és a második világháború óta ez volt a legnagyobb hadművelet Európában.

A háború kitörése már 2014-óta a levegőben lógott. Oroszország, válaszul arra, hogy Kijevben elűzték a törvényesen megválasztott Viktor Janukovics elnököt, annektálta a Krím félszigetet, a keleti régióban – közös néven Donbasz – pedig oroszbarát zavargások törtek ki, az ott élő többségében orosz lakosság autonómiát követelt magának. Ezt követően pedig ezen a területen kikiáltották a   Donyecki Népköztársaságot és a Luganszki Népköztársaságot, amelyet közvetlenül a háború kirobbanása előtt Moszkva elismert, majd, már a harcok alatt elfogadta a két terület Oroszországhoz való csatlakozását.

Ezek fontos fejlemények, mert a háború kitörése után pontosan meghatározta a Kreml stratégiáját. Vagyis az orosz anyaországot, a két elszakadt népköztársaságot és az orosz területektől elszigetelt Krím félszigetet egy keleti szárazföldi folyosóval össze akarták kötni. Ezt az orosz erők a háború első szakaszában elérték, annak ellenére, hogy az ukrán hadseregnek Harkiv térségében sikerült megállítania a Kreml egységeit.

Ettől kezdve a háború erősen hullámzó jelleget öltött. Az oroszoknak sikerült megtartaniuk a „keleti szárazföldi folyosót”, vagyis az eredeti célt elérték. Ugyanakkor több helyen is vissza kellett vonulniuk, és ha az eredeti terveik szerint Kijevet is el akarták volna foglalni, ez az elképzelés kudarcot vallott. Sok tekintetben nem úgy alakultak a dolgok, ahogy Moszkva eredetileg elképzelte. Így például tavasszal Ukrajna északi részén csökkentették a katonai aktivitást, ugyanakkor hosszan elnyúló harcokkal, de végül bevették Mariupolt, ez egy fontos győzelem volt.

Hivatalosan az orosz célok között szerepelt Ukrajna nácitlanítása. A dolgok jobb megértése érdekében vissza kell nyúlni a második világháborúig. Kezdjük talán azzal a sok nyugati újságíró által meg nem értett, még a szovjet időkből fennmaradt szokással, hogy Moszkvában a fiatal házasok a boldogító igen kimondása után azonnal a Kreml tövében lévő Sándor-kertbe sietnek, és virágot helyeznek el az ismeretlen katona sírjánál. A nyugati értelmezés szerint érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy az ifjú pár életük legboldogabb napján a halállal találkozik.

De orosz felfogás szerint az élettel találkoznak, mert köszönetet mondanak és leróják hálájukat azok előtt, akik a saját életüket adták azért, hogy ők megszülethettek és összeházasodhattak. A második világháborús győzelem az orosz identitás részévé vált.

És mit láttak az oroszok 2014 óta Ukrajnában? Állami pénzből köztéri szobrokat emelnek annak a Sztyepán Banderának, aki Ukrajna náci német megszállása alatt létrehozta az Ukrán Felkelő Hadsereget (UPA). A náci ideológiával átitatott katonai alakulat szabályos népirtást követett el minden nemzetiségi csoport ellen. Például 1943 nyarán Volhínában 120-130 lengyelt öltek meg, céljuk az volt, hogy az ukrajnai lengyel kisebbséget teljesen kiirtsák.

Kedvenc kivégzési módszerük volt, hogy kaszával levágták gyerekek, öregek, nők fejét. A perverz brutalitáson nem lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a 159 centiméter magas, nyápic testalkatú, gyenge egészségi állapotú Bandera fizikai adottságai miatt erősen frusztrált volt. Gyerekkorában iskolás társai előtt macskákat kínzott halálra, azt remélve, hogy ezzel tekintélyt szerez osztálytársai előtt. Az UPA a mészárlást más nemzetiségekre, köztük örményekre, csehekre is kiterjesztette, sőt a lengyeleket segítő ukránok is áldozataivá váltak. Külön ki kell emelni Banderáék hajtóvadászatait a zsidó lakosság ellen, amellyel „jó pontokat” akartak szerezni a németeknél.

A lengyel szejm 2016-ban népirtásnak minősítette a Volhínában történt eseményeket, de, hogy mindez miként fér össze a mostani Ukrajna iránti feltétlen támogatással, azt Varsóban kellene megkérdezni. Egy biztos, hogy január elsején, Bandera születésnapján az ukrán neonácik most is fáklyás felvonulással fognak ünnepelni és abban is biztosak lehetünk, hogy sem Brüsszelnek, sem pedig Washingtonnak, de még Varsónak sem lesz egy rossz szava az egészhez.

Ukrajna minden nap túl sokat veszít a háborúval

Fotó: AFP/Handout/National Police of Ukraine

A harcok kimenetele szempontjából fontos kérdés, hogy az orosz csapatokat az ukrajnai polgári lakosság mennyire támogatja. A 2014 óta folyó nyílt szélsőséges nacionalista ukrán propaganda és a nyomában járó, az oroszok és az oroszbarát ukránok megfélemlítése, érthető okokból erősen visszafogottá tette a Kreml iránti szimpátiát. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a 2012-es választásokon az oroszbarát erők összesen 44 százalékot szereztek, a 2019-es megmérettetésen már csak 16-ot.

Az oroszokkal való kollaboráció vádjával 2014 után az esetek nagyjából 25 százalékában találták a gyanúsítottat bűnösnek, de 2022 után ez az arány már 65 százalékra emelkedett. A kollaborációs vád pénzbüntetést vagy akár 3 és 12 év közötti börtönt vonhat maga után. A hazaárulás ennél komolyabb, 15 év börtönnel is sújtható. Viszont nagyon nehéz meghatározni a kollaboráció fogalmát. Olyanokat is elítéltek, akik például friss tojást, tejet cseréltek az oroszokkal konzervre. Ez sok esetben a polgári lakosságnak a túlélést jelentett, mert a nyári időszakban a sorozatos áramkimaradás miatt nehéz volt az élelmiszerek tárolása, az oroszoknak meg jól jött a friss étel.

Van azonban mindennek egy zsigeri félelem is a hátterében. Megint a második világháborúig kell visszanyúlni. A harcok lezárása után mindenkinek, aki német megszállás alatt élt, ezt a tényt bejegyezték a személyazonossági igazolványába. Sztálinnak ugyanis az volt a véleménye, hogy aki nem működött együtt a németekkel, azt megölték, tehát aki életben maradt, az együttműködött. Mindennek aztán borzalmas következményei lettek az adott népességre, sokakat megöltek, másokat bebörtönöztek, de aki túl is élte a megtorlást, annak pokollá vált az élete. Rendes állást alig kapott, továbbtanulásról szó sem lehetett, lakáskiutalási igényt még csak be sem adhatott. Ezen negatív történelmi tapasztalatok okán és a jelenlegi várható retorziótól való félelem miatt az ukrajnai lakosság óvakodik az oroszszimpátia kinyilvánításától, mert nem tudja, miként alakul a holnap, ha a frontvonal visszafelé mozog, és az oroszok által megszállt területre visszatérnek az ukránok.

Az egész ukrajnai helyzettel kapcsolatban ki kell térnünk Washington és Kijev viszonyára. Zelenszkij nem sokkal ezelőtt látogatást tett az amerikai fővárosban. Ez volt az ukrán elnök első külföldi útja a háború kitörése óta. A Fehér Házban történt vizitálás nem sok újat hozott, de figyelemre méltó, hogy a republikánusok egy jelentős része, de több demokrata politikus is nyilvános nemtetszésének adott hangot Zelenszkij követelődzéseivel kapcsolatban, és ez egyúttal felszínre hozta az eddig búvó patakként a „föld” alatt csordogáló érdekellentéteket.

Ben Shapiro konzervatív publicista szerint ma már az ukrán és az amerikai célok nem azonosak. Shapiro úgy látja, hogy Kijev kizárólag abban érdekelt, hogy Oroszországot teljesen kiszorítsa Ukrajnából, beleértve a Krímet is.

Ezzel szemben az Egyesült Államok a NATO elrettentő erejének fenntartásában, az orosz eszkaláció megakadályozásában, Kína visszaszorításában érdekelt – állítja Shapiro.  Vagyis, az Egyesült Államok elérte azt a célját, hogy Oroszország a háború következményeként nem lesz képes globális szinten az eseményeket befolyásolni, nem lesz útjában Washingtonnak és így egy Moszkva–Peking-tengelynek sem lenne értelme.

Az ukrán célok viszont irreálisak. Az nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy Oroszország, bármilyen alku keretében feladja a Krímet és a „keleti folyosót”, a Donbasszal együtt.  Mindez csak úgy lenne lehetséges, ha Ukrajna ezeket a területeket visszafoglalja. Hiába ad ki Kijev félóránként egy győzelmi jelentést, Ukrajnának súlyos veszteségei vannak. De nézzük a számokat.

Az orosz gazdaság jó állapotban van, a költségvetés hiánya 2,5 százalék, míg Ukrajnáé ennek majdnem a tízszerese. Ez azt is jelenti, hogy Moszkva képes maga finanszírozni a háborút, míg Kijev erre képtelen. Ukrajnának havonta ötmilliárd dollárra van szüksége csak az állam működtetéséhez, a bérek, a nyugdíjak az egyéb juttatások kifizetésére, az infrastruktúra üzemeltetésére. Az egészet nyugati támogatás fedezi.

Ukrajna annyi lőszert használ egy hónapban, mint amennyit a második világháborúban a háromezer kilométer hosszú teljes keleti fronton kilőttek, ugyanezen idő alatt. Ukrajna a harcok csúcspontján havonta 60–90 ezer nehéztüzérségi lövedéket lőtt ki. Ugyanakkor ezeknél a lőszereknél a NATO havi gyártási kapacitása 16 ezer darab. Oroszország esetében sincs minden rendben a lőszerutánpótlással, de ne feledjük, különösen a most a készülő nagy offenzívát látva, hogy Moszkva önellátó, és valószínűleg az elmúlt tíz hónapban sikerült növelnie lőszergyártó kapacitását. Ha Ukrajna csak egy hétig nem kap a nyugattól lőszerutánpótlást, akkor be is fejezheti a háborút.

Már pedig ez a pillanat előbb-utóbb be fog következni és nem a nyugati pénzhiány miatt, hanem azért, mert már túl késő van ahhoz, hogy a NATO lőszergyártó kapacitását a többszörösére emeljék.

Ukrajna ezt a háborút már elvesztette, csak elfelejtettek szólni neki.