Kritikusak lesznek a következő napok Európában az olajársapka és az olajembargó miatt

Bár az Európai Unió vezetői továbbra is szilárdan hisznek abban, hogy az olajársapka és olajembargó elsősorban Oroszországnak fog ártani, a szakértők ezt máshogy gondolják. Elemzők szerint kritikusak lesznek a következő napok Európában, és nemcsak az árak, hanem az ellátás szempontjából is. Közben Oroszország minden jel szerint arra készül, hogy a nyugati szankciókat kijátszva eladja a kitermelt olajat Indiának és Kínának – számolt be az M1 Híradója.

Szakértők szerint Oroszországot, a világ második legnagyobb olajexportőrét nem fogják komolyan megviselni az újabb korlátozások, ugyanis Moszkva már felkészült az olajembargó és az ársapka hatásainak csökkentésére.

A Kreml egy több mint száz tartályhajóból álló flottát gyűjtött össze közvetítőkön keresztül, amivel ki tudja játszani a nyugati szankciókat. Vagyis zavartalanul tud olajat szállítani például Indiába és Kínába

– írta a Mandiner.

A nyugati olajszankciók hétfőn léptek életbe: mostantól tilos a nyersolaj behozatala Oroszországból az EU-ba, de átmeneti kivételt biztosít a csővezetéken érkező kőolajra azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek földrajzi helyzetük miatt nem rendelkeznek más lehetőségekkel. Ezenkívül az Európai Unió, a G7-csoport és Ausztrália megállapodott az orosz kőolaj hordónkénti 60 dolláros árplafonjáról, amely lehetővé teszi az európai szolgáltatóknak, hogy orosz olajat szállítsanak unión kívüli országokba, feltéve, hogy annak ára a felső határ alatt marad.

Moszkva válaszolni fog arra, hogy a Nyugat plafont szabott az orosz olaj árának – jelentette ki Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő hétfőn.

Úgy fogalmazott, a döntések előkészítése folyamatban van, de egy dolog nyilvánvaló: nem fogunk semmilyen plafont elismerni.

A kínai külügyminisztérium szóvivője, Mao Ning hétfőn közölte, hogy Peking folytatja energetikai együttműködését Oroszországgal, és visszautasította, hogy Kína csatlakozna az embargóhoz.

Az Európai Unió vezetői továbbra is szilárdan hisznek abban, hogy az ársapka Oroszországnak igen, a nemzetközi energiapiacnak azonban nem fog ártani.

„A megállapított árat illetően két dolog között állunk. Csökkenteni akarjuk Putyin olajárból származó bevételét, mert ebből finanszírozza a háborúját. Ugyanakkor a transzatlanti partnereinkkel egyetértünk abban, hogy ne zavarjuk meg a nemzetközi olajpiacokat, mert ez sem segítene rajtunk” – mondta hétfőn a Lengyelországba látogató Frans Timmerman, az európai zöldmegállapodásért felelős uniós biztos.

A szakértők nem értenek egyet az uniós állásponttal. Tóth Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa hétfőn az M1-en azt mondta: kritikusak lesznek a következő napok, és nem csak az árak, hanem az ellátás terén is. Szerinte könnyen előfordulhat, hogy a mostaninál is nagyobb kőolajhiány alakulhat ki a piacon, aminek a vesztese Európa lehet.

Elemzők szerint, ha az uniónak sikerülne is az ellátási nehézségeket elkerülni, az áremelkedéseket nem fogja tudni. Már csak azért sem, mert az Ural típusú olajnál 50 százalékkal drágábban lehet beszerezni a nyugati, azaz a Brent típusú nyersanyagot.

Az olajársapka – amely valójában egy szankciós intézkedés – bumerángként csapódhat vissza az Európai Unióra és tovább fokozhatja a kontinens gazdasági válságát. A G7-ek pénteken jelentették be az Oroszországgal szemben alkalmazott szankciós politika kőolajimportra vonatkozó korlátozásának életbe léptetését. A nyugati szövetségesek 60 dollár/hordó maximált árat állapítottak meg az Oroszországból érkező kőolajra pénteken, melyre válaszolva a Kreml szombaton bejelentette, hogy felfüggesztheti az olajszállításokat azon országokba, amelyek csatlakoztak az ársapkához. Annak ellenére, hogy a nyugati szövetségesek azt várják az intézkedéstől, hogy csökkenti Oroszország háborús kapacitásait, a Global Timesnak nyilatkozó elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az ársapka miatt Európa nyersolaj nélkül maradhat, miközben Oroszország az olajexport visszafogásával 100 dollár fölé emelheti a nyersolaj világpiaci árát.

Oroszország határozott diplomáciai szintű ellenintézkedéseket tesz, mivel Oroszország nem akarja elveszíteni az energiaexport árazását befolyásoló erejét. Az árképzés képessége Oroszország gazdasági szuverenitásának egyik alapeleme – mondta Pej Csang-hong (Pei Changhong), a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kelet-európai és közép-ázsiai tanulmányainak szakértője a Global Timesnak hétfőn. A portál felidézte a Kreml szóvivője, Dimitrij Peszkov szombati nyilatkozatát is, aki kijelentette: már készültek a nyugati árplafonra, és nem fogadják el a piaci korlátozást.

„Moszkva már világossá tette, hogy nem szállít olajat azoknak az országoknak, amelyek támogatják a piacellenes árplafont”

– írta Mihail Uljanov, az Oroszországi Föderáció állandó bécsi  képviselője, aki azt is kiemelte, hogy Európa orosz olaj nélkül marad.

A kínai szakértő szerint azonban az árkorlát hatása az Oroszország és az EU közötti közvetlen olajkereskedelemre elhanyagolható. Mint mondta, a két fél közötti közvetlen kereskedelmet már majdnem felfüggesztették, tehát a nyugati szankció az orosz olajexport és a harmadik felekkel folytatott ártárgyalások befolyásolását célozta. Ennek azonban van egy olyan veszélyes következménye is, hogy amennyiben az olajár tovább süllyed, akkor Oroszország csökkentheti a kitermelést, ami a kőolajár globális növekedéséhez vezet.

Mindenki rajtaveszt

A nyugati szankció indoklását Janet Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere úgy kommentálta pénteken, hogy az ársapka hatására az orosz exportőrök kénytelenek lesznek az olcsó olajat a világpiacon értékesíteni. Az amerikaiak szerint ennek pedig a fogyasztók és a vállalkozások lesznek a közvetlen haszonélvezői. Ezzel szemben viszont a a Kelet-kínai Tanárképző Egyetem ruszisztika központjának kutatója, Cuj Heng arra mutatott rá, hogy

Oroszország könnyen kijátszhatja az olajársapkát azzal, hogy a nyugati piacok helyett új felvásárlókat keres. Így pedig „Európa sokkal jobban megszenvedheti az ársapka hatását, mint Oroszország, ami tovább növelheti a már így is magas európai inflációt”.

A kutató arra emlékeztetett, hogy Európa már most is megosztott az energiaügyben, és több ország kért felmentést az orosz olajimport tilalma alól. „Összességében elmondható, hogy az árplafon kétségtelenül veszteséges helyzet Oroszország és Európa számára, és az orosz energiaexport Európából való kivonulása is biztosra vehető” – tette hozzá Cuj.

A kínai Hsziamen Egyetem pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Oroszország gazdasága nyilvánvalóan nyomás alatt van a kereskedelmi szankciók miatt, rövid távon nem fog engedni az olajárból. Oroszország legnagyobb problémája az európai olajársapka kapcsán, hogy mivel csővezetékes szállítással látta el az öreg kontinenst, így nehéz lehet elérni azokat az államokat, amelyek kimaradtak a szankciók alól. Európa ugyanezzel a dilemmával szembesül.

A kőolajszállításhoz szükséges, nem Oroszországhoz kapcsolódó vezetékes infrastruktúra hiányában nehéz lesz pótolni a kieső orosz kőolajat. Egyelőre annyira nehéz más forrásból növelni az Európába irányuló olajimportot, hogy rövid távon megbénulhat a kontinens ellátása.

Hatvan helyett száz dollár lesz az olajár

A kőolaj világpiaci ára valószínűleg meghaladja majd a 100 dollárt – idézte a TASZSZ orosz hírügynökség az Orosz Energiafejlesztési Központ nyilatkozatát.

Mivel Oroszország nem fog 100 dollár alatt olajat értékesíteni, így a szankciókat elfogadó Európa felé megszakadnak az olajszállítások. Ez napi 1-1,5 millió hordóval csökkentheti Oroszország exportját decemberben és januárban, ami pedig árfelhajtó hatást gyakorol a világpiacra, és 100 dollár feletti árfekvéshez vezet.

Bár a várható olajáremelés elkerülhetetlenül súlyosbítja majd az egész világon romló inflációs helyzetet, az elemzők szerint az Európai Uniót fogja legjobban megviselni. A Global Timesnak nyilatkozó elemzők szerint

„Európának fel kell készülnie a még drágább energiaszámlákra, következésképpen gazdaságának elviselhetetlen recessziójára az Egyesült Államok folyamatos kamatemelési ciklusai közepette.”

A szakértők ugyanakkor egy másik lehetőséget is felvázoltak, amely szerint a Szaúd-Arábia és Oroszország vezette OPEC+ olajkitermelők szövetsége konszenzusra juthat a nemzetközi olajárak stabilitásának megőrzése érdekében. Ebben az esetben az olajállamok a kitermelés csökkentéséről dönthetnek. Mint mondták, egy ilyen lépés egyenesen azt eredményezné, hogy a Nyugat ársapka-megállapodása nem éri el a kívánt hatást, csupán diplomáciai propaganda lesz.

Mindeközben az Egyesült Államokban

Ahogy arról korábban lapunk is beszámolt, az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók egyik legkomolyabb támogatója, az Amerikai Egyesült Államok eközben növelte saját kitermelési kapacitásait. Mint megírtuk, pénteken történelmi megállapodás született az Egyesült Államok és Venezuela között.

A szocialista pártállam egész idáig az amerikai szankciókat nyögte, mostantól azonban a kaliforniai Chevron vállalat fogja végezni az évek óta parlagon heverő tengeri olajlelőhelyek feltárását és kitermelését. Venezuela partjainál találhatók ugyanis a világ legnagyobb olaj tartalékai.

Az Európai Unió politikai ügyeire fókuszáló Politicóban jelent meg cikk arról, hogy az Európát sújtó válság miatt kizárólag a kontinens vezetői felelősek. A washingtoni székhelyű portál hasábjain közölt elemzés szerint Európa saját sorsának kovácsa, az Egyesült Államok pedig veszélytelen az öreg kontinensre. Az elemző úgy látja, az európai országok pusztán irigységből kritizálják az Egyesült Államokat, amiért annak vállalatai rekordbevételre tettek szert az európai energiaválságból vagy éppen az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokból.

Az amerikai szerző szerint Európának a hideg és a válság beköszöntével csupán egyetlen válasza van a súlyos helyzetre: Amerikát hibáztatni – jelent meg a Politico nevű amerikai hírportál európai kiadványában Matthew Karnitschnig elemzése. A szerző szerint Európa vezető politikusai „régi hagyományként” mutogatnak az Atlanti-óceán túloldalára válságok idején, most pedig az ukrajnai háború nyomán kialakult energiaválság miatt azzal vádolják az USA-t, hogy a dollárt mindenek elé helyezve profitál a háborún.

Karnitschnig felhozta, hogy vezető európai tisztségviselők kritizálják az Egyesült Államokat, amiért négyszeres áron adja nekik a szankciók miatt kieső orosz földgáz egy részét helyettesítő LNG-t. Az európai kritikát azzal hárította az amerikai szerző, hogy „az Egyesült Államokban, senki sem mondta nekik (Európának), hogy tegyék függővé magukat az orosz gáztól, vagy kapcsolják ki a tökéletesen működő atomerőműveket (sőt Washington évekig azt mondta nekik, hogy ne )”.

Érdemes azonban felidézni például azt a román–magyar kezdeményezést, amely évekkel korábban a Fekete-tengeren lévő gázmezők kitermelését indította volna el az amerikai ExxonMobil gáz- és olajtársaság és az orsztrák OMV együttműködésében. Végül az amerikai és osztrák vállalatok elálltak annak megvalósításától, mivel nem tartották megtérülő befektetésnek.

Amerika hárítja a fegyverbiznisz vádját is

A szerző szerint az sem igaz, hogy Amerika komoly profitot szerez az Ukrajnába szállított fegyverekből. Állítása szerint az eddig küldött 30 milliárd dollár értékű fegyverszállítmányt az Egyesült Államok adományként juttatta az ukrán hadseregnek.

Mint írta, „ahogy az amerikai védelmi vállalkozók profitálnak a készletek lecseréléséből és a NATO-szövetségesek erősebb fegyverkeresletéből, európai társaiknak is ezt kellene tenniük”.

Karnitschnig szerint az európai fegyveripar azért nem tud hasznot húzni az ukrajnai háborúból, mert alulfinanszírozta a védelmi iparát. Ezen a ponton arra is emlékeztetett, hogy a német kormány is amerikai F–35-ös vadászgépekkel modernizálja a légvédelmét, pedig Németország, Franciaország és Spanyolország 2001 óta dolgozott a légvédelmük együttes modernizálásán és saját harcigépek gyártásán, azonban a belharcok szétzúzták a szövetséget.

A szerző szerint Németország hadiipara a saját kormányának hibájából maradt le a Leopard 2-es harckocsik eladásából. Lengyelroszág ugyanis ezer új harckocsival modernizálja szárzaföldi haderejét, amelyet végül Dél-Koreától vásárolt meg. Az amerikai szerző névtelen berlini forrásra hivatkozva azt írta, hogy az üzlet meghiúsulása azzal a kormányzati állásponttal függ össze, amely ellenezte, hogy Németország akár csak közvetett módon is (leselejtezett) fegyverekhez juttassa Ukrajnát. (Lengyelország és számos posztszovjet állam régi fegyvereket adományozott Ukrajnának, amelyeket új eszközök beszerzésével pótolnak – a szerk.)

Európa is megtehetné azt, amit Amerika

A gazdasági válságról a szerző azt írja, hogy Európa vezetői félnek az Egyesült Államok inflációcsökkentő politikájától. A Biden-adminisztráció által bevezetett zöldberuházásokat ösztönző inflációcsökkentő csomag lehet Emmanuel Macron francia elnök washingtoni látogatásának középpontjában. Karnitschnig szerint Macron arra törekszik, hogy „felvizezze” az amerikai intézkedéscsomagot, mivel abban a „Made in USA” veszélyét látják.

A szerző szerint azonban Európa azzal követ el hibát, hogy a kormányok nagyobb hangsúlyt fektettek a háztartási gázszámlák támogatására, mint a régió iparának a válság átvészelésére.

A szerző állítását ellensúlyozza azonban az a körülmény, amelyről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszélt az elmúlt hetekben. Magyarország a vállalati beruházások ösztönzésével kezeli a válságot, amelyet fokozni kíván.

Azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió tagállamaiban az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik, hogy a tagállamok 37,5 milliárd eurót meghaladó mértékben támogassanak vállalatfejlesztést egy költségvetési évben. Ahogy arra Szijjártó Péter rámutatott, ez a tagállami költségvetés terhére nyújtott befektetésekre is vonatkozik.

Az amerikai szerző szerint Amerika saját magára fókuszál

A szerző cikkében rámutat, hogy a német kormány azon félelme is megalapozatlan, amely szerint az Egyesült Államok protekcionista gazdaságpolitikája gyengíti Európát. Karnitschnig szerint azonban a Biden-adminisztráció (386 milliárd dollár adókedvezményt és ösztönzőket biztosító iparvédelmi politikája – a szerk.) sosem célozta az öreg kontinenst.

Az amerikai szerző szavainak ismét ellentmond az a tény, hogy az Egyesült Államok júliusban éppen azért mondta fel a Magyarországgal kötött, kettős adóztatást kizáró egyezményt, mivel hazánk kormánya nem járult hozzá az EU javaslatához, hogy a tagállamok egységes 15 százalékos vállalati adókulcsot vezessenek be, amely jóval magasabb lenne, mint a Magyarországon garantált mérték.

Karnitschnig úgy véli, Európa legnagyobb problémája nem az, hogy „nem számít az USA-nak, hanem hogy nem eléggé számít”. Az amerikai újságíró azzal érvel, „hogy ha innovációról van szó, Európa egy sivatag”. Mint írta, nincs európai Apple vagy Tesla. „Valójában a Tesla piaci értéke négyszer nagyobb, mint az egész német autóiparé” – tette hozzá, majd úgy fogalmazott, „Európa vádaskodása valójában másról szól – az irigységről”.

Végezetül a szerző kiemelte, „Amerika politikai megosztottsága ellenére az ország soha nem volt erősebb katonai erejét vagy gazdasági izmait tekintve. Eközben Európa jobban függővé vált az Egyesült Államoktól, mint a hidegháború óta, ez a körülmény egyaránt táplálja a haragot és a hibáztatást.”