tóth gabi
A baloldali jelölt győzelme után.
A jobboldali Jair Bolsonaro igen szoros küzdelemben vesztette el a vasárnapi választásokat a baloldali Luiz Inacio Lula da Silvával szemben (előbbi a szavazatok 49,17, utóbbi a voksok 50,83 százalékát szerezte meg.
Fokozták a tiltakozásukat a Jair Bolsonaro leköszönő brazil elnököt támogató kamionosok. A világ egyik legnagyobb élelmiszertermelőjének dolgozó munkavállalók országszerte útlezárásokkal tiltakoznak, amely szélesebb körű gazdasági káoszhoz vezethet – írja a Reuters.
Lula da Silva sikeresen játszott rá az elkeseredett rétegek nosztalgikus érzelmeire, de a világgazdasági helyzet most nem kedvez annak, hogy beváltsa nagyvonalú jóléti ígéreteit, írta a hirado.hu. Jair Bolsonaro hiába ért el gazdasági sikereket, nem sikerült elmesélnie történetét a választóknak, a média és az elit ugyanis nem vele szimpatizált. Ennek köszönhető az is, hogy a nemsokára leköszönő elnök antidemokratikus, oroszpárti politikusként él a köztudatban, miközben éppen Lula da Silva ápolt jó kapcsolatokat Fidel Castro kubai diktátorral, és ugyanő tett olyan kijelentéseket, amelyet sokan neveznének orosz propagandának.
Bár a Messias a brazil elnökválasztáson alulmaradt Bolsonaro egyik keresztneve, a győztes Lula da Silva diadalát egyesek úgy várták, mint a megváltó második eljövetelét. Jair Bolsonaro elnök minden gazdasági sikere ellenére, a latin-amerikai ország lakosságának komoly hányada nem érezte magát a jobboldali kormányzás győztesének, da Silva pedig könnyedén talált célba nagyvonalú jóléti ígéreteivel ezeknél a tömegeknél.
Egyes vélemények szerint a baloldali elnökjelölt korábbi kormányzása (2003-2011) iránt sokak nosztalgiát éreznek, részben pedig ennek köszönheti győzelmét. Akkoriban ugyanis milliók életszínvonala javult, és megerősödött a brazil középosztály. Mindez a Brazília számára kedvező világgazdasági folyamatoknak is volt köszönhető. Az ország nyersanyagai iránt táplált kínai kereslet export robbanást detonált, Brazília pedig ennek köszönhetően dúskált a pénzben.
A baloldali politikus ezúttal nem számíthat arra, hogy Kína pénzzel tömi ki Brazíliát (fotó: MTI/EPA/EFE/Sebastiao Moreira)
Da Silva rá is játszott erre a nosztalgiára kampányában, beszédeiben rendre egy reménytelibb korszakra utalt vissza, amikor Brazília hatalmas olajlelőhelyekre bukkant, és a szójabab, a marhahús, a narancslé valamint a cukor Kínába irányuló exportja rekordokat döntött. A régi-új elnök azonban nem ilyen időkben veszi át ismét a kormányrudat. Az előrejelzések szerint Brazília gazdasága jövőre várhatóan mindössze 0,6%-kal fog növekedni, mivel az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, a kínai kereskedelem mértéke csökken. Arról nem is beszélve, hogy da Silva nem uralja a kongresszust, melyben székek többségét konzervatív-jobboldali, Bolsonaróval szövetséges képviselők foglalják el. A szocialista elnöknek tehát meg kell mutatnia a következő években, hogy képes alkukat kötni politikai ellenfeleivel.
A befektetőknek van okuk aggódni az ország jövőjét illetően – ez a Reuters hírügynökség cikkéből derül ki, amelyet a Világgazdaság szemlézett. Mint írták: a befektetők szorosan figyelik a politikai feszültség jeleit, amelyek zavart okozhatnak vagy kisiklathatják Latin-Amerika legnagyobb gazdaságát a növekedési pályáról.
A The Wall Street Journal népszerű amerikai lap sem fogalmazott meg optimista álláspontot szerkesztőségi kommentárjában.
– írták Lula da Silva győzelmével kapcsolatban.
A lap szerint Bolsonaro jelentős gazdasági sikereket ért el, csakhogy ezt a történetet nem tudta elmesélni a braziloknak, a médiának és az elitnek ugyanis nem tetszett, hogy társadalmi kérdésekben markánsan konzervatív értékeket képviselt, ezért a demokrácia ellenségeként állították be. Dr. Nuno Morgado, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa egy év eleji kerekasztal beszélgetésen hasonlóról számolt be. Szerinte Bolsonaro ellenzéke mélyen beivódott az állami intézmények szövetébe, így könnyen meg tudta kötni a jobboldali elnök kezét.
A The Wall Street Journal azt is megjegyezte, Brazília gazdasága 2015-ben 3,5 százalékkal, 2016-ban pedig 3,3 százalékkal zsugorodott Dilma Rousseff, a Munkáspárt utolsó elnöke alatt. Bolsonaro viszont a járvány utáni fellendülésért dolgozva tavaly 4,6%-os növekedést ért el, ám a brazilok még mindig nem nyerték vissza teljesen azt, amit a baloldali Rousseff alatti recesszió során elvesztettek. Az amerikai lap írásában azt is kiemeli, a brazil infláció jelenleg 7 százalékos, ami alacsonyabb, mint az amerikai.
Bolsonaro jelentős gazdasági sikereket ért el, csakhogy ezt a történetet nem tudta elmesélni (fotó: MTI/EPA-EFE/Antonio Lacerda)
Da Silva a leszakadó rétegeket többek között olyan nagyvonalú ígéretekkel nyerte meg, mint hogy eltörli a jövedelemadót azok esetében, akik havi 950 dollárnál kevesebbet keresnek (ez a brazil társadalom többségét jelenti), és megtalálja a módját, hogy növelje a gazdagok adóját. A mostani azonban a brazil demokrácia történetének legszorosabb elnökválasztása volt, ebből adódóan minden apró nüansz számított a kampány során. Ezt minden bizonnyal da Silva is nagyon jól tudta, ezért
(Brazília lakosságának egyharmada – több mint 65 millió ember – vallja magát evangéliumi kereszténynek). Ennek érdekében azt állította magáról, hogy abortuszellenes, de gyorsan el is hárította magától a felelősséget, mondván: a kongresszus illetékes ebben a kérdésben, nem az elnök. Egy másik alkalommal pedig kijelentette, hogy kormánya nem fogja kötelezővé tenni az unisex nyilvános illemhelyek építését. Utóbbival finoman szembehelyezkedett a nemzetközi baloldal egyik kedvenc agendájával, a gender ideológiával.
Mióta a politika első vonalába lépett, Jair Bolsonarót gyakran illették erős jelzőkkel ellenfelei és a vele nem szimpatizáló média. A kétségtelenül megosztó személyiségű poltikust rendre szélsőjobboldalinak, autokratának, a demokrácia ellenségének bélyegezték. Ezek alapján sokan azt gondolhatják, hogy ellenfele egy igazi atlantista, Amerika-barát mintademokrata. A latin-amerikai országok azonban nem szenvednek hiányt megosztó, temperamentumos, vagy egyenesen szélsőséges politikusokból. Ebbe a klímába Lula da Silva tökéletesen beleillik.
Közismert, hogy da Silva jó kapcsolatot ápolt a kubai diktátor Fidel Castróval, akivel együtt alapították a Sao Paolo Fórum nevű nemzetközi szervezetet (fotó: Lula da Silva és Fidel Castro Havannában 2008. január 16-án; MTI/EPA)
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a baloldal messiása nemrég még börtönben ült. Az ítélet szerint – amelyet később megsemmisítettek, igaz, csak formai okokra hivatkozva – Lula da Silva korrupcióban vett részt elnöki hivatala alatt.
„A Szovjetunió bukása után létrehozott egyfajta latin-amerikai internacionálé ez, amelyhez tartozó politikai erők a térség 12 országát irányítják Mexikótól Perun át Chiléig. Ezen országokban a nemzetközi progresszió által jobban eladható politikát képviselő erőkről beszélhetünk, de ebbe a csoportba tartozik a demokráciával és az emberi jogok tiszteletben tartásával csak nehezen vádolható kubai és venezuelai vezetés is, amelyik ideológiai iránytűként szolgál a fórum tagjainak” – jellemezte a Sao Paulo Fórumot Farkas Vajk, az Alapjogokért Központ nemzetközi igazgatója a napokban a Magyar Nemzet hasábjain.
Bolsonarót szokás putyinistának nevezni, de ahogy da Silva nyilatkozott orosz kollégájáról, valamint a Magyarország szomszédságában zajló fegyveres konfliktusról, annak tizedéért is orosz propagandát emlegetnek egyes véleményformálók és médiumok.
Brazília következő elnöke még májusban az amerikai Time magazinnak úgy nyilatkozott:
Da Silva emellett azt is kijelentette: „Ha én lennék az elnök, felhívtam volna [Joe] Bident, Putyint, Németországot és [Emmanuel] Macront. Mert a háború nem megoldás”.
A brazil baloldal vezetője Ukrajna elnökével sem rokonszenvezik, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy szerinte
Da Silva azt is kifejtette, mi a baja ukrán kollégájával. „Úgy tűnik, mintha valamiféle látványosság lenne. Reggel, délben és este a televízióban van. Ott van az angol parlamentben, a német parlamentben, a francia parlamentben, az olasz parlamentben, mintha politikai kampányt folytatna. A tárgyalóasztalnál kellene ülnie” – vélekedett Latin-Amerika legnagyobb országának következő elnöke.