Így seftelnek az ukrán termőföldekkel

Az IMF, a kijevi kormány és Zelenszkij ukrán elnök közös manipulációja révén amerikai cégek kezére került az ukrán termőföldek egyharmada. Ukrajna területének több mint a fele szántóföld, ez a mai Magyarország területének körülbelül a háromszorosa. Ennek hozzávetőlegesen harminc százalékát már tengerentúli amerikai nagyvállalatok birtokolják. Ukrajna a világ ötödik legnagyobb búzaexportőre, így a búzaexportból származó bevétel jelentős része is az amerikaiakat gazdagítja - írja a Magyar Hírlap.

Hogyan lehetséges, hogy a Szovjetunió felbomlásakor még szinte teljesen állami tulajdonú termőföldeket ma már bárki, akár külföldi magánszemélyek is megvehetik?

Az ukrán törvényhozók másfél évvel ezelőtt, Zelenszkij elnök sürgetésére, erős unszolására magszavazták a mezőgazdasági földterületek értékesítésére vonatkozó, csaknem két évtizede érvényben lévő tilalom feloldását. Az elnök sietsége nem volt véletlen, mert szorította az idő.

Úgy érvelt, hogy a parlament jóváhagyása nélkülözhetetlen, mert ellenkező esetben a koronavírus-járvány okozta gazdasági sokk miatt Európa egyik legszegényebb országa fizetésképtelenné válhat. „Nehéz az egész világ számára. Ukrajnának pedig nagyon nehéz. És ma nagyon fontos számunkra az ukrán gazdaság támogatása, a vállalkozásokban dolgozó emberek munkahelyeinek megvédése” – mondta a parlamentben Zelenszkij.

Arról azonban az elnök kevés szót ejtett, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ajánlotta a termőföld értékesítési tilalmának megszüntetését. Ez az a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlat, ismerjük már a Keresztapa című nagy sikerű filmből, amely az amerikai maffia történetét dolgozza fel.

Hát persze, hogy az ilyen ajánlatot nem elehet visszautasítani, főleg azért nem, mert az IMF a termőföld szabad adásvételéhez kötötte nyolcmilliárd dolláros hitelcsomagja Ukrajnának való folyósítását. Aki ezt zsarolásnak, egy kiszolgáltatott ország kifosztásának tekinti, az persze nem elég modern, haladónak sem mondható, leginkább középkori gondolkodású, rémisztő képződmény.

Ha már a középkornál tartunk, Zelenszkij parlamenti frakcióvezetője, Davyd Arakhamia „az ukrajnai jobbágyság megszűnésének” nevezte az elfogadott földtörvényt. Tulajdonképpen igaza van a képviselőnek, mert a jobbágyság lehet, hogy megszűnt az új törvény hatálybalépésével.

Azt azonban Arakhamia egy szóval sem említette, hogy mi jön ezek után, pedig gondolhatna hat gyermekének a jövőjére. Ami ez után következik, az az adósrabszolgaság, amelyből még az utódok sem tudnak kitörni, vagy csak nagyon nehezen, de egy Zelenszkij típusú vezetővel semmiképpen.

Példaképpen említhetjük Törökországot. Recep Tayyip Erdogan 2003-es hatalomra jutásáig, az addig regnáló nyugatbarát török kormányok 28-szor vettek fel IMF-hitelt. Végül oda jutott az ország, hogy a hitel kamatainak törlesztéséhez kellett mindig az IMF-hez fordulnia. Erdogan gazdasági fordulatot vett, és nem engedte, hogy a külföldi és hazai cégek a Törökországban megtermelt haszon legjavát kipumpálják az országból. Így Ankara vissza tudta fizetni az IMF-ek a felvett hitelt és annak kamatait.  Azóta a 2009-es és 2020-as évet leszámítva a GDP mindig pluszban volt, még a mostani vágtató infláció ellenére is.

Időközben 2016-ban katonai puccsal akarták az elnököt eltávolítani, ami meghiúsult. Nehéz lenne azt mondani, hogy az Egyesült Államoknak semmi köze nem volt a katonai lázadáshoz, és azt sem mondhatjuk, hogy a sikeres török gazdaságpolitika nem okozott profitkiesést az amerikai cégeknek és ezért nem állt érdekében a Wall Streetnek az erőszakos beavatkozás.

Washington saját kudarcát úgy bosszulta meg, hogy a három nagy amerikai hitelminősítő az egyik napról a másikra az addig befektetésre ajánlott török gazdaságot már nem javasolta a befektetőknek. A mostani török gazdasági problémák egyik, de nem az egyetlen oka éppen a hitelminősítők akkori lépésének következménye.

Ez várt volna Ukrajnára is, ha visszautasítja a visszautasíthatatlant.

Meg az is, amit még az IMF követel Ukrajnától. A nemzetköz pénzintézet azt akarja – bankreform fedőnév alatt –, hogy az időközben csődöt jelentett vagy bezárt bankok tulajdonosai ne kaphassák vissza döntéshozói jogosítványaikat az inkriminált cégekben. Ezt az IMF azzal indokolja, hogy a bankok jelentős részénél a csőd és a bezárás arra szolgált, hogy elleplezze a visszaéléseket. Egyes tulajdonosok igencsak tömött bukszával távoztak az általuk csődbe vitt pénzintézetekből. A visszaélések és a korrupció elleni harc nemes dolog, tehát most egy szavunk sem lehetne, hogy az IMF a bankreform végrehajtásához köti egy ötmilliárdos hitelcsomag aktivizálását.

Az ukrán tulajdonosok kiiktatása azt jelenti, hogy az ugrásra kész amerikai bankok igyekeznek majd ezt a légüres teret betölteni. Láttuk, mi történt Irakban: először lerombolták, majd az irakiak pénzén, amerikai bankok közreműködésével elkezdték az újjáépítést.

Ukrajna egy pénznyelő automata lett. Ne feledjük, hogy a háború előtti években az EU és Amerika még nem volt olyan bőkezű Kijevvel kapcsolatban, mint napjainkban. Sőt Brüsszel egy időre le is állította a különböző juttatások folyósítását Kijevnek, mert az addig kifizetett összegek jelentős részét elnyelte az állami korrupció. Manapság azonban ilyesmiről szó sem esik, mint ahogy arról sem, hogy a nyolcmilliárd dolláros kölcsönt a kamatokkal és járulékkal együtt vissza kell időben fizetni, csakúgy, mint Görögországnak.

Az Amerika által támogatott háború mindent visz

A mostani helyzetet értékelve az egész ügy legdrámaiabb fejleménye, hogy Amerikának egyre nő a befolyása a globális gabonaellátás területén. Washingtonban fogják eldönteni, hogy melyik ország lakói lakhatnak jól vagy halnak éhen. Az IMF „belekeveredése” az ukrán földeladási moratórium megszüntetésébe a legjobb bizonyíték arra, hogy tulajdonképpen az amerikai cégek fognak még jobban meggazdagodni.

A legfrissebb felmérés szerint november közepén a Föld lakossága elérte a nyolcmilliárd főt. Összehasonlításképpen a második világháború lezárásakor, 1945-ben két-, 1965-ben három és fél milliárd ember élt bolygónkon. A túlnépesedés pedig nagy problémát jelent, egyre több az éhes száj, egyre nagyobb területeket kellene művelés alá vonni, hogy lehessen enni adni a megnövekedett népességnek.

Tovább súlyosbítja a problémát, hogy hetven évvel ezelőtt a Föld lakosságának hatvan százaléka  falvakban élt, tehát alapvetően mezőgazdasággal foglakozott. Ma ez az arány ötven százalék alá esett, ezzel párhuzamosan nőtt a városlakók aránya is. Mindezek felett a nagyvárosok a környezetükben lévő termőföldek kárára terjeszkedtek.

Ha mindez nem lenne elég, a zsugorodó termőterületeken is egyre kisebb arányban termelnek élelmiszer-feldolgozásra mezőgazdasági kultúrákat, mert az ipari hasznosításra szánt élelmiszernövények – cukorrépa, cukornád, kukorica, burgonya – értékesítése jobban megéri a gazdáknak. Többet fizetnek a bioetanolnért, amelyet Brüsszel utasítására az unió területén tízszázalékos arányban a 95-ös oktánszámú benzinhez kell keverni.

Ha mindezt végig gondoljuk, akkor csak arra következtetésre juthatunk, hogy az ukrán gabonának a jövőben még jelentősebb lesz a szerepe a globális élelmiszerellátásban.

És ezt az amerikaiak pontosan ki is számították.