kulcsár edina
Az American Affairs amerikai folyóirat alapítójával, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatójával készült interjú a Magyar Nemzetben.
A november 8-i félidős választások nyomán a republikánusoknak sikerült megszerezniük a többséget a képviselőházban, de elmaradt a sokak által várt elsöprő siker, a „vörös cunami”. Mik lehettek az okai a párt relatív gyenge szereplésének?
– Az amerikai választókat zavarja a gazdasági helyzet és az infláció, ugyanakkor nem bíznak eléggé abban, hogy a republikánusok megfelelően orvosolnák ezeket a problémákat. A szavazók 47 százaléka mondta azt, hogy a gazdaság és a munkahelyek helyzete a legfontosabb probléma, amellyel az országnak szembe kell néznie, ezen választók 65 százaléka pedig a republikánusokra szavazott.
Azonban a fontos csatatérállamokban, mint Pennsylvania, Georgia vagy éppen Arizona, a független szavazók túlnyomó része a demokratákra húzta be voksát.
A Republikánus Párt alapvető problémája, hogy nem tud a választóinak jelentős gazdasági előnyöket kínálni. Idén azt hitték, hogy a győzelemhez elegendő azt mondani: ők „nem Joe Biden”. A pártatlan szavazóknak azonban ez nem adott elég indokot arra, hogy a republikánusokra szavazzanak. Az egyik fő kampányüzenetük az volt, hogy többséget szerezve visszavágják a kormányzati kiadásokat. Egy ilyen állítás az elkötelezett republikánus szavazóknál megállja a helyét, azonban a független választók éppen a kormány által kínált gazdasági programok megerősítését akarják.
Ebből a szempontból a Republikánus Párt tanulhat a Fidesztől: nagyon fontos, hogy a választóknak kézzelfogható gazdasági támogatást nyújtsanak.
A republikánusoknak a nemzeti többség pártjává kell válniuk, támogatniuk kell a mindenki számára előnyös állami juttatásokat, ugyanakkor mindezt a konzervatív értékek figyelembevétele mellett kell megtenniük.
– Milyen következtetéseket vonhat le a pártvezetés az eredményekből?
– Az Egyesült Államokban a választási kampányokhoz rengeteg erőforrásra van szükség, ezen pénzügyi források nagy részéről pedig a washingtoni republikánus vezetők – elsősorban Mitch McConnell és Kevin McCarthy – döntenek. Ők döntöttek úgy, hogy nem támogatják óriási összegekkel azokat a jelölteket, akik elkötelezettek Donald Trump korábbi elnök populista politikája iránt. Az olyan államokban, mint Arizona vagy Pennsylvania, Trump jelöltjei nagyon közel kerültek a győzelemhez, egyes szakértők szerint a republikánus vezetők támogatásával pedig meg is nyerhették volna a választásokat.
Bizonyos értelemben a vezetés nem akarja, hogy Trump fenntartsa vagy tovább növelje befolyását a pártban.
A republikánusoknak muszáj belátniuk, hogy a győzelemhez az amerikaiak gazdasági aggályait közvetlen intézkedésekkel kell orvosolniuk, nem pedig a kormányzati kiadások és adók csökkentésével. Az Egyesült Államokban – akárcsak a világon bárhol – bizonytalanná vált a gazdasági helyzet. A fiatalok nem látják olyan pozitívan a jövőt, ahogy szüleik és nagyszüleik. Mégis mit kínálnak ezeknek a szavazóknak a republikánusok? A válasz: nem eleget ahhoz, hogy elsöprő győzelmet arassanak a választásokon.
– Milyen hatással lehet Trump elnöki ambícióira, hogy az általa támogatott jelöltek több csatatérállamban alulmaradtak?
– A trumpizmusnak vannak jobb és rosszabb verziói. Amikor 2016-ban indult az elnöki posztért, felfedezett egy olyan választói réteget, amelyet a republikánusok egészen addig teljesen figyelmen kívül hagytak: a korábbi demokrata és republikánus kormányzatok által gazdaságilag kiárusított vidéki munkásosztályt.
A trumpizmus innen kinövő változata az amerikai ipar megerősítését, a szociális programok, a társadalombiztosítási rendszer fontosságát, valamint – ami a külpolitikát illeti – a békét hangsúlyozta.
A trumpizmus rosszabbik változata akkor kezdődött, amikor Trump azt hitte, hogy sikerült megszelídítenie a washingtoni bürokráciát, és válogatás nélkül vált meg kormányzatának tagjaitól. Ez a trumpizmus a bűnözésre és bevándorlásra helyezi a hangsúlyt, valamint előtérbe helyezi Trump személyiségének hibáit, amely az elcsalt választások és hasonló elméletek emlegetésében csapódik le. Ez a változat ugyan sok emberrel rezonál Trump szavazóbázisának tagjai közül, azonban a nemzet egésze számára nem nyújt megbízható jövőképet.
Szerintem nem lehet sok következtetést levonni abból, hogy a korábbi elnök által támogatott jelöltek elbuktak Nevadában, Arizonában vagy Pennsylvaniában.
A „jobb” trumpista jelöltek – például J. D. Vance Ohióban – nagy sikereket arattak azzal, hogy a munkahelyek támogatását és az amerikai gazdaság ipari dinamizmusának helyreállítását hangsúlyozták.
Ezzel szemben a bűnözés és bevándorlás mindössze a társadalom 17 százalékánál számít a legfőbb problémának. Sok szavazó joggal érezte azt is, hogy a libertarianizmus felé hajló jelöltek, akiket Trump támogatott, veszélyt jelentenek az általuk igénybe vett szociális támogatásokra.
– A félidős választások nagy republikánus győztese Ron DeSantis floridai kormányzó, aki elsöprő győzelmet aratott a déli államban. Sokak szerint neki kéne indulnia a 2024-es elnökválasztáson Trump helyett. Mik a főbb különbségek a két politikus között és kinek lehet több esélye 2024-ben?
– Annak ellenére, hogy Ron DeSantis egy kiváló kormányzó, vannak kétségeim afelől, hogy meg tudná nyerni azokat a bizonytalan szavazókat, akik gazdasági biztonságot várnak a Republikánus Párttól. DeSantist jelenleg a pártvezetés számos tagja támogatja, akárcsak néhány „Trump-utáni” nemzeti konzervatív. A probléma vele az, hogy valószínűtlen, hogy gazdasági kérdésekben eltérne a hagyományos republikánus szabadpiaci elképzeléstől.
Olyan gazdasági populizmus nélkül, amely megőrzi az állami támogatások nyújtotta előnyöket az ipar fellendítése mellett, esélytelen, hogy a republikánusok olyan csatatérállamokban nyerjenek, mint Pennsylvania, Arizona vagy Nevada.
Fontos figyelembe venni azt is, hogy Florida egy olyan állam, ahol a középosztály gazdaságilag jó helyzetben van, valamint rengeteg a konzervatív gondolkodású latinó szavazó is. Ezzel Florida egyedülálló helyzetben van. Máshol, például Nevadában vagy Arizonában, a latinó szavazók a munkásosztály tagjai, s ahogy láthattuk, ezek a választók nem szeretnék, hogy megfosszák őket az állam által nyújtott kedvezményektől.
A koronavírus-járvány miatti lezárások ellenzése, valamint a woke ideológia elleni harca nagy népszerűséget hozott DeSantisnak, azonban gazdasági populizmust kell hirdetnie annak érdekében, hogy nemzeti szinten is sikeres legyen.
Trumpnak és DeSantisnak egyaránt vannak előnyei és hátrányai. DeSantis egy sikeres kormányzó, aki nem fél a médiától, merész, fegyelmezett és jól beszél. Azonban a nemzeti gazdaságpolitikáról alkotott elképzeléseit még nem tudjuk, és elképzelhető, hogy a régi, szabadpiacpárti republikánus elitnek nagy befolyása lenne ezekre. Emellett külpolitikájában is inkább a külföldi beavatkozásokat pártolja.
Trump ezzel szemben külpolitikai realista és gazdasági populista, ezek a nézetek nagyobb eséllyel hozhatják el a republikánus sikert.
A másik oldalon ugyanakkor gyakran fegyelmezetlen és öntelt, ellentmondásos a bizonytalan szavazók körében. Kettejük jó tulajdonságainak kombinációja lenne a legideálisabb a párt számára, a probléma itt az, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a pártvezetés egyáltalán jónak gondolja-e Trump pozitív jellemzőit. Sokan közülük visszatérnének a hagyományos szabadpiaci ortodoxiához, visszafognák a kormányzati kiadásokat, szociális támogatásokat és – főként a nagyvállalatok esetében – adót csökkentenének. Az nem világos, hogy ez a felfogás valaha sikerre is vezetheti-e őket.
– A republikánusok hibáiról már sokat beszéltünk. Mi volt a demokrata „siker” titka?
– A demokraták sikeres pártgépezetet hoztak létre, amelynek segítségével tudnak mozgósítani, ha szükséges.
Emellett Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója több száz millió dollárt költött arra, hogy az amerikai választások teljes „infrastruktúráját” baloldali aktivisták kezeljék.
Országszerte civil szervezeteket hozott létre, amelyek célja a választások lebonyolításának „segítése” volt, majd ezeket kizárólag baloldali aktivistákkal töltötte fel. Muszáj megemlíteni, hogy az évtizedek óta tartó LMBTQ-propaganda is megtette a hatását, az átlagemberek már egyre kevésbé konzervatívak. Az abortusz témája éveken át a republikánus választókat vitte az urnákhoz, most a demokratákat tüzelte fel jobban.
A demokraták emellett teljesen leuralják az amerikai sajtót és egyetemeket, megváltoztatták a választási törvényeket, ennek köszönhetően jobban tudtak mozgósítani.
Kulturális értelemben sokkal szélsőségesebbek, mint az átlagamerikaiak, azonban nagyon sokan támaszkodnak az általuk kínált kormányzati programokra. Emellett fontos megjegyezni: bár Joe Biden elnök szenilis, de nem gyűlölik annyira az emberek, mint például Barack Obamát mandátumának bizonyos időszakaiban. Az amerikaiak sajnálják Bident és csalódottak, hogy az országnak ilyen elnöke van, azonban ez nem jelenti azt, hogy kiszavazzák hivatalából.