Mit ünneplünk Nagyboldogasszony ünnepén?

A Katolikus Egyház ma, augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli – emlékeztet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Ferenc pápa így fogalmaz: „A Szűzanya az a csillag, aki utat mutat nekünk. (…) Ahogy a zsinat is tanítja, ő »a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.«” (Lumen gentium, 68.).

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep, amely nem szükségszerűen esik vasárnapra. Több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep.

Róma a 7. században vette át, és a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába: innen ered, hogy a Szűzanya Magyarország égi pártfogója, vagyis Patrona Hungariae. Ismert, hogy maga Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Szent István rendkívül sokat tett a Mária-tisztelet elterjedéséért

Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Az Érdy-kódex – nyilván hazai hagyomány nyomán – arról emlékezik meg, hogy Nagyboldogasszony ünnepét ülve egyszer a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Szent Gellért beszélt István király és udvara előtt: „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.”

Bálint Sándor, a népi vallásosság kutatója azt írja: a két Boldogasszony köze, két Asszony köze, vagyis a Nagyboldogasszony és Kisasszony közötti jó három hét a gazdasági életben számontartott szerencsés, foganatos időszak.

Szeged vidékén és Göcsejben az ilyenkor ültetett tyúk az összes tojásait kikölti, és csirkéit fölneveli. Csallóközi asszonyok szerint az ilyen tojás, a „kétasszony közti tojás” tavaszig eláll. Más göcseji hiedelem szerint a búzacséplésnek is ez volt a legalkalmasabb ideje. A ruhát ezekben a napokban kell szellőztetni, mert így nem esik beléjük a moly.

Mária és Jézus ábrázolása a częstochowai kegyképen

Fotó: Wikipédia

Jámbor hiedelem szerint amikor Mária teste a mennybe vétetett, „temérdek lelket vitt magával a boldogságra”, és azóta is Nagyboldogasszony napján számos lélek szabadul ki a purgatóriumból Szűz Mária esedezésére. Ezt Bálint Sándor is felgyűjtötte Tápén. Erre utal a szőregi találós kérdés is: Hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették.

Mária mennybevétele a Szűzanya legnagyobb ünnepe, amelyet augusztus 15-én ünnepel a világegyház. Idén ez a nap hétfőre esik, ezért az ünneplés már ma megkezdődik.

Talán még nem késő elindulni valamelyik közeli búcsújáró helyre, hogy ott vegyünk részt a mai szentmisén és szertartásokon. Rengeteg ilyen van, csak néhány ilyet említünk itthonról és Európából.

Lourdes, Franciaország

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya. A „Hölgy” hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította kislányt, Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.

Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

A Szeplőtelen Fogantatás bazilikája Lourdes-ban

Fotó: Wikipédia

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

Fatima, Portugália

Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.

1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.

Az asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)

A júliusi jelenés alkalmával a gyerekek látomást kaptak a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz végezte el 1942-ben, majd VI. Pál 1964-ben megismételte.

A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres „napcsoda”: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.

A Szent Szűz kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget.

Medjugorje, Bosznia-Hercegovina

1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá.

Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem.

A Szűzanya a Béke Királynőjeként mutatkozott be. Üzeneteiből mint mozaikokból a béke, a hit, a megtérés, az imádság és a böjt fontossága rajzolódik ki. A 3. jelenéskor mondta: „Békének kell lennie Isten és az ember és a népek között.” A 4. jelenéstől kezdve hitet kér, mert ez a béke alapfeltétele. Nagyon gyakran buzdít megtérésre és kiengesztelődésre, mert ez tisztítja meg a szívet; megtérés nélkül nincs béke. Állandóan buzdít az imádságra és a böjtre, valamint a Sátán elleni harcra. E harc fegyvereiként ajánlja a rózsafüzért és a Szentírás olvasását (naponta), a szerdai és pénteki böjtöt, a havi gyónást, gyakori szentáldozást és szentségimádást.

Częstochowa, Lengyelország

A częstochowai Fekete Madonna ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott.

Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

Az ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak, évszázadok óta vonzza a zarándokok tömegeit (négymilliónyi fő) a világ minden tájáról. A Fényes Hegyet a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé tette.

Az egyik legismertebb csoda az 1655-ös svéd invázió (az „Özönvíz”, lengyelül Potop) idején történt, amikor egy maroknyi lengyel egy egész támadó protestáns hadsereg ellen védte meg a kolostort. A megmenekülést a lengyelek a Madonna csodatévő erejének tulajdonították, a támadás feletti felháborodás és a siker pedig megfordította az egész háború menetét.

Mariazell, Ausztria

A város Közép-Európa egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta keresik fel a zarándokok a csodatévő Szűzanya segítségében bízva. A Szűzanyát számos néven tisztelik: Magna Mater Austriae, Alma Mater Austriae, Gnadenmutter von Mariazell, Alma Mater Gentium Slavorum, Magna Domina Hungarorum. A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép.

Zarándokok már a 12. századtól érkeztek Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente mintegy egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik.

Boldogasszony, Ausztria

Kegytemplomát, amely 1990-óta „basilica minor” rangot visel Eszterházi Pál herceg építtette 1668-ban, majd miután 1683-ban a török elpusztította, 1696 és 1702 között újjáépítették. Ma ez Burgenland egyetlen bazilikája. Belsejét Burgenland legszebb barokk templombelsőjének tartják.

Máriagyüd, Magyarország, Baranya megye

A korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg fényözönben az akkor még apró templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának, abban az időben, amikor a templom a kálvinisták kezén volt, majd ezután újra Mátyás siklósi ispánnak, a vele lévő Huppi János kálvinista gazda azonban nem látta, csak miután Mátyás azért imádkozott, hogy a másik is láthassa.

Ezután történt, hogy Kraljevics Tamás ferences gvárdián személyesen a szigetvári Vecchi gróf generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak. 1757 december 4-én keltezett irat szerint egyházi nyomozás történt, mely elismeri csodatévő szent helynek a templomot.

Máriabesnyő, Magyarország, Pest megye

A templom a község régi temploma helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben csodálatos körülmények között akadtak rá arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta. 1758-ban Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem döntött.

Akkoriban a gödöllői út mentén egy domb tövében, valószínűleg még a 13. században itt lakó premontreiek által épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel eltakarva. E romok láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz, ha e hajdani templomot építteti újra a Szent Szűz tiszteletére.

Mátraverebély-Szentkút, Magyarország, Nógrád megye

A népi hagyomány szerint 1091 vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a mai Szent Kút forrása. 1095 és 1195 között történhetett az első testi gyógyulás, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és a mai Szent Kút forrásvizével meggyógyította. 1714-ben Lukovics Márton kisterenyei plébános írásban rögzítette a több évszázados szájhagyományt. 1210-ben a szentkúti zarándokok sokasága miatt építette a Vereb család az első kegytemplomot, Verebély községben. 1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt.

1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” (=kis bazilika) címmel tüntette ki.

Máriapócs, Magyarország, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. 1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket.

A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.

Az eredeti kegyképről számos másolat készült

Fotó: Wikipédia

1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, az esemény híre hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján - és felesége, Eleonóra császárné kívánságára - elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba.

A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A helyiek mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról.

Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre.

Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.

Az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is őrzik.

Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek.

Nagyboldogasszony ünnepén az esztergomi bazilikában egész napos ünnepet tartottak a fél tizenegykor kezdődött nagymisén Erdő Péter megáldotta a bazilika új időkapszuláját, majd a mise után a bazilika mellől a debreceni virágkarneválra induló két installációt. A programon beszédet mondott Kásler Miklós és Völner Pál is.

Idén vasárnapra esik augusztus 15., Nagyboldogasszony napja, amikor a Katolikus Egyház Szűz Mária halálát és mennybevételét ünnepli. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia erről szóló közleményében Ferenc pápa szavait idézi: „A Szűzanya az a csillag, aki utat mutat nekünk. (…) Ahogy a zsinat is tanítja, ő a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.”

Az ünnep eredete az 5. századra vezethető vissza, ekkor Jeruzsálemben már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet ekkor még Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették, és csak a hétszázas évektől kezdve nevezték Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz menny­bevételé”-nek. Noha eddigre évszázadok óta a hagyomány úgy tudta, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”, az erről szóló dogmát XII. Piusz pápa csak 1950. november 1-jén hirdette ki.

Az ünnepnek a magyar katolikus hagyományban és keresztény államiságunk szempontjából különös jelentősége van: Szent István ezen a napon ajánlotta föl hazánkat Szűz Máriának, örökségbe adva neki országát és koronáját, amelyre a Szent Szűz oltalmát kérte. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak.

Az országfelajánlás gesztusát később hivatalosan megismételte I. Lipót 1687-ben: a Pozsonyban zajló országgyűlésről a közeli pálos kegyhelyre, Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól felszabadult országot a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta, de későbbi prímások is elismételték a fölajánlást, pél­dául Vaszary Kolos és Paskai László. Nagyboldogasszony ünnepe számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt Magyarországon is az volt.

Hazánkban, ahol Szűz Mária tisztelete hagyományosan nagyon intenzív és sokrétű, jelentőségéről árulkodik számos Mária-kegyhelyünk, Mária-ünnepünk, Boldogasszonyra és Máriára utaló településnevünk, valamint Nagyboldogasszony titulusú templomaink a Kárpát-medencében. Magyarországon Nagyboldogasszony főünnep, amelyen az egyház a katolikus hívek számára szentmisén való részvételt ír elő.

Az ünnep a széles körű tisztelet miatt gazdagon jelenik meg a népi vallásosságban és a néphitben is. Bálint Sándor gyűjtötte a szőregi találós kérdést: „Hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették.” Több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika is ezen a napon tartja búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.