Kirobbant a belháború a DK és Márki-Zay között

Nem tudott az ellenzék politikai hasznot húzni az elmélyülő energiaválságból és a háborús inflációból – jelentette ki  a Magyar Hírlapnak Nagy Ervin politikai elemző a hét történéseit értékelve. Úgy véli, a baloldalt a tanácstalanság és az általános bénultság jellemzi hónapokkal a választások után is.

Márki-Zay Péter visszatérése, illetve törpe szervezetének, a Mindenki Magyarországért Mozgalomnak a felébresztése felkorbácsolta az indulatokat – mondta lapunknak Nagy Ervin politológus a hét eseményeit értékelve.

A XXI. Század Intézet elemzője hozzátette, a politikai alibizésbe és pótcselekvésbe, a parttalan „orbánozásba” beleragadt, tanácstalan baloldali pártok bosszúsan fogadták, hogy a balliberális sajtó túlértékeli és a címlapon szerepelteti a hódmezővásárhelyi polgármestert, aki ráadásul országjárásba kezdett nem titkolt szándéka – egy új párt megalapítása – érdekében.

Ebből kifolyólag robbant ki a baloldal újbóli integrálására készülő Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció és Márki-Zay Péter között az eddigi leghangosabb ellenzéki belháború.

Nagy Ervin felidézte, Márki-Zay a 2006-os rendőrterrort emlegette fel, Gréczy Zsolt pedig a „Fidesz alvó ügynökének” nevezte a hódmezővásárhelyi polgármestert. Mindez a leghangosabb és legélesebb konfliktus a történelmi kudarcot vallott, mára darabjaira hullott, ám valamilyen formában együttműködésre készülő szivárványkoalíció főszereplői között.

Az elemző megjegyezte, hiába próbálja Márki-Zay Péter a megújulás látszatát kelteni azzal, hogy Gyurcsányt támadja, a 2010 előtti kormányzás során elkövetett hibákat és a 2006-os rendőrterror bűneit a választások előtt is ismernie kellett, így hiteltelen most előállni vele.

Hisz a választópolgár joggal kérdez rá arra, ha így gondolja a közös miniszterelnök-jelölt, akkor miért működtek együtt az országgyűlési választáson.       

Szombaton az is kiderült – folytatta Nagy Ervin –, hogy ha Márki-Zay Péter szervezőként, főszereplőként próbálja utcára szólítani a választópolgárokat, akkor még kevesebben vesznek részt a tüntetéseken. A hétvégén gyakorlatilag több volt a szónok, mint a résztvevő, ami egyértelmű politikai blama – mutatott rá.

Ennek oka, hogy Márki-Zay elutasítottsága továbbra is magas, egyre inkább az látszik, hogy ugyanolyan tehertétellé vált az ellenzéknek, mint maga Gyurcsány Ferenc. Mondhatni azt, hogy a balliberális ellenzéki pártok ma már – a DK elnökéhez hasonlóan – sem kiköpni, sem pedig lenyelni nem tudják a hódmezővásárhelyi messiást.

A politológus úgy véli, a baloldalon továbbra sincs megújulás, ahogy a történelmi kudarccal végződött választás utáni tanácstalanság és az általános bénultság is tovább nőtt.

Hiába igyekeznek a globális válság, a háborús infláció és a nyugat-európai elhibázott, öngyilkos szankciós politika miatt elmélyült energiaválság hazai következményeit meglovagolni, a nehézségekből politikai hasznot húzni, saját hiteltelenségük és ötlettelenségük miatt erre képtelenek.

Miközben a kormány konkrét lépések tesz a válság ellen, az ellenzék protest magatartása vagy az ismét előkerült baloldali demagógia, azaz a kormányzat szociális intézkedéseire való ráígérés sem lehet hiteles. Kicsi ugyanis az ellenzék politikai tőkéje, hisz sem a rezsicsökkentést, sem a családtámogatást, ahogy az elmúlt tizenkét évben elért adócsökkentést sem támogatták, és a parlamentben is rendre ezekkel szemben szavaztak – tette hozzá.   

Nagy Ervin szerint a hazai ellenzéki szavazótábor nem tud eltartani ennyi baloldali pártot, ezzel a vezető politikusok is tisztában vannak, és azt is pontosan tudják, hogy több kell a parttalan protest magatartásnál ahhoz, hogy visszanyerjék a választópolgárok bizalmát.

Az egyes pártokon belüli belső és a pártok közötti egyre élesebb konfliktusokon azonban nem tudnak úrrá lenni, de a mondanivalóban, a politikai vízióban, az alternatívában is tanácstalanok. Éppen ezért próbáltak rátelepedni a kata-törvény miatti – jól láthatóan marginális és egyre csendesebb – megmozdulássorozatra, kormányellenes tartalmat adni a tiltakozásnak és hosszú távon fenntartani az utcai jelenlétet.

A politikai elemző kiemelte, a baloldali pártok csődöt mondtak, nem voltak képesek mozgósítani, a tüntetők jelentős része pedig nem kért belőlük, gyakorlatilag elhatárolódtak a jelenlétüktől.

Összességében elmondható, hogy a demonstrációsorozat mára kifulladt, a baloldali pártok pedig nem tudtak belőle politikai hasznot húzni, sőt, mivel bebizonyosodott, hogy képtelenek nagyobb tömeget mozgósítani, illetve az is hogy, a tüntetők nem kérnek belőlük, így utólag elmondható, hogy többet veszítettek, mint nyertek a próbálkozásukkal.

Megítélésük tovább romlott, amit a sorra elvesztett időközi helyhatósági választások is alátámasztanak. Jelenleg nem látni azt a politikust vagy azt a pártot, amely új impulzust tudna adni a tanácstalan baloldalnak.

Ahogy várható volt, Orbán Viktor dallasi beszédének visszhangja Európában és itthon is nagy hullámokat keltett.

A sorozatos győzelmek receptjének ismertetése, az eddigi politikai erőfeszítések, azaz a sikeres bevándorláspolitikának, a gyümölcsöző családtámogatási intézkedések bemutatása óriási sikert aratott a republikánusok körében.

A stratégiai horizont kijelölésével, a geopolitikai helyzet értékeléséből fakadó konkrét cselekvési tervvel és az együttműködés lehetőségével a magyar miniszterelnök egyértelműen megnyerte a tengeren túli konzervatívok szimpátiáját, ami az európai jobboldal újra építkezését is fel fogja gyorsítani.

A miniszterelnök tengeren túli sikerével a hazai baloldal nem tudott mit kezdeni, így csupán olyan álhírekkel igyekezett kisebbíteni a siker mértékét, amivel azonnal lebuktak.

Nagy visszhangot keltett, ugyanakkor a jövőre nézve meghatározó lehet az, hogy az ellenzéki pártok az álhírek mellett rémhírterjesztésbe is kezdtek.

Mintahogy a héten nagy visszhangja volt, hogy az MSZP-s Komjáthi Imre valótlanságot állított, a jelenlegi háborús- és energia-veszélyhelyzetben álhírt terjesztett, amire a kormány gyorsan reagált. Feljelentést tett a pánikkeltő hazugság miatt, illetve megerősítette azt, hogy a hír nem igaz, így a tűzoltók és a mentők üzemanyag ellátása zavartalan és megfelelően biztosított.

A koronavírus okozta válság során tapasztalt álhírcunamira lehet számítani a baloldali pártok részéről, ami ugyan nem tudja a válságkezelés hatékonyságát csökkenteni, ám zavarokat okozhat, amire a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek, illetve a kormánynak fel kell készülnie.

Említésre méltó végül az, hogy a déli határnál felerősödött az illegális migráció mértéke, egyre nagyobb a nyomás, amire válaszként a kormány felgyorsította a határvadászok toborzását és szolgálatba állítását.

A kormány bevándorláspolitikája továbbra is széles társadalmi támogatottsággal bír, túl mutat a Fidesz szavazótáborán, ami szintén meghatározza a jövőbeni belpolitikai viszonyokat, hisz a baloldal – hiába igyekszik árnyalni a képet – továbbra is egyértelműen kiszolgálja a nyugati bevándorláspárti politikát.