Energiaválság Európában

Óvintézkedéseket kell tenni, hogy átvészelhessük a telet – így fogalmazott a német gazdasági miniszter. De nemcsak a németek, hanem a franciák is pánikszerűen akarják visszafogni a fogyasztást. Franciaországban például büntethetik majd azokat az üzleteket, amelyek hűtenek vagy fűtenek, de közben nyitva van a bejárati ajtó. Azt nem tudni, hogy ezt ki ellenőrzi majd, és mondjuk engedélyezik-e a szellőztetést, vagy az is tilos lesz – számolt be az M1 Híradó.

Súlyos a helyzetünk! – így fogalmazott a német gazdasági miniszter a keddi brüsszeli energiacsúcson. Robert Habeck arról beszélt: óvintézkedéseket kell tenni, hogy Európa átvészelhesse a telet.

„Itt az idő, hogy ezt mindenki felfogja. Félre kell tennünk azt az ábrándot, hogy most nyár van és minden rendben. Csökkentenünk kell a gázfogyasztásunkat és újabb intézkedésekkel kell készülnünk” – jelentette ki.

Brutálisan megnőtt az áram és a gáz világpiaci ára, Európa energiaválságtól szenved – erre figyelmeztetik a döntéshozókat nap mint nap az elemzők és piaci bennfentesek. Németországban a legfrissebb adatok alapján körülbelül fél millió lakásban már kikapcsolták az áramot. A háború miatt pedig bizonytalanná vált a gázellátás.

Franciaországban is megkezdődik a spórolás.

A közeljövőben rendeletekkel kötelezik a légkondicionált üzleteket arra, hogy tartsák becsukva az ajtókat, és csökkentsék a világító reklámokat az energiatakarékosság érdekében – ezt közölte a francia energiaügyi miniszter egy vasárnapi lapinterjúban.

„Teljesen be is zárhatunk üzleteket, vagy lerövidíthetjük a nyitva tartást, hogy az energiahiánnyal meg tudjunk birkózni. Minden forgatókönyvre felkészültünk” – ezt az ország egyik legnagyobb élelmiszeráruházláncának vezérigazgatója, Michel-Edouard Leclerc mondta hétfő este a francia televízióban. Az energiaválság és a meredeken megemelkedett rezsiárak nemcsak az üzleteket, a családokat is megviselik.

A magyar családokat nem fenyegeti az a veszély, hogy ki kell kapcsolni a gázt vagy az áramot, mert nem tudják kifizetni – erről beszélt kedd reggel a közmédiának Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Kollégium gazdaságpolitikai műhelyének vezetője. A szakértő rávilágított arra, hogy 2010 előtt keresetarányosan Magyarországon voltak a legmagasabbak a rezsiköltségek egész Európában.

Rámutatott: a magyar kormány politikájának középpontjában továbbra is a családok segítése áll.

A rezsicsökkentés továbbra is védi a háztartásokat, az átlagfogyasztásig mindenki rezsicsökkentett áron használhat áramot és gázt.

Szombati tusványosi beszédében a rezsicsökkentés megvédését az egyik legnagyobb kihívásnak nevezte a miniszterelnök is.

„Háborús energiaárak vannak. A feladat, hogy valahogyan megvédjük a rezsicsökkentést! Úgy látom, hogy ez sikerülni is fog abban a formában, hogy az átlagfogyasztásig továbbra is mindenkinél megmarad a korábbi ár. Romániában nem így van. Magyarországon mindenkinél az átlagfogyasztásig megmarad a korábban csökkentett ár, ha efölött fogyaszt, ott viszont már egy piaci árat kell fizetni, aminek a mértékét a napokban közzé is tettük” – fogalmazott Orbán Viktor.

Orbán Viktor kiemelte: nemcsak a háború, hanem Brüsszel elhibázott szankciós- és energiapolitikája is okolható az elszabadult árakért.

A brüsszeli föderalista törekvések valószínűleg akkor sem állnak meg, ha a gázfogyasztás korlátozásáról szóló bizottsági javaslat elbukik – árulta el a hirado.hu-nak adott interjújában Hortay Olivér. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia és klímapolitikai üzletágvezetője arról is beszélt, hogy jelenleg a legnehezebb helyzetben Németország van, és a brüsszeli javaslat elsősorban őket segítené, ha bevezetnék.

– Az Európai Bizottság egy olyan mechanizmusról szóló javaslatot tett le az asztalra, amely lehetővé tenné Brüsszel számára, hogy kötelezően energia-veszélyhelyzetet hirdessen és kötelezze a tagállamokat gázfogyasztásuk csökkentésére. Mennyiben megalapozott és átgondolt ez a javaslat?

– A 15 százalékos fogyasztáscsökkentésre vonatkozó javaslat szakmai támadhatóságát önmagában már az jól mutatja, hogy noha a Bizottság már fél éve dolgozik ezen a veszélyhelyzeti tervén, a végső változatba mégis egy egységes mértékű fogyasztáscsökkentés került be. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert

nem veszi figyelembe az egyes tagállamok eltérő földrajzi adottságait, orosz földgáznak való kitettségét, tárolókapacitását, azok töltöttségi szintjét, szerződéseit és általánosságban az energiamix összetételét.

Ez minden ország tekintetében más és más. Éppen ezért a 15 százalékos fogyasztáscsökkentés eltérő terheket róna és más-más következményekkel járna az egyes tagállamokban.

– Mi lehet Brüsszel célja ezzel a javaslattal?

– A  javaslatcsomag legfontosabb célja, hogy a bilaterális – tagállamok közötti – szolidaritási mechanizmusok fölött a Bizottság saját kontrollt szerezzen. Az Európai Unión belül vannak ugyan általános szabályok a szolidaritási mechanizmusokra és arra vonatkozóan, hogy az egyes tagállamok hogyan segítsék ki egymást potenciális veszélyhelyzeti szituációkban, de ezek mellett a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások azok, amelyek leginkább befolyásolják ezeket a mechanizmusokat.

Azzal, hogy a bizottság a saját hatáskörébe vonná a veszélyhelyzet kihirdetésének lehetőségét és kötelezően előírhatná a 15 százalékos fogyasztáscsökkentést, majd ennek a teljesítéséhez kötné azt, hogy hogyan osztható el a gáz az európai energiapiacon, ezzel valójában egy bizottsági kontroll kerülne a szolidaritási mechanizmusok fölé. Mindez illeszkedik a bizottság más területeken is megfigyelhető föderalista törekvéseihez.

– Németország és a német kormány mennyiben gyakorolhatott nyomást Brüsszelre, hogy egy ilyen javaslattal előálljon?

– A sajtóban megjelenő elemzői vélemények és tagállami vélemények között is megjelenik ez a feltételezés, és a realitás is ez. Az új szabályozás elsősorban Németország megsegítését célozza egy potenciálisan felmerülő nehéz helyzetben. Az elmúlt kicsit több mint egy hónapban Oroszország korlátozta a gázszállításokat az Északi Áramlat 1 gázvezetéken keresztül és ezért ebben a pillanatban a legnagyobb bajban talán a német gazdaság van.

A múlt héten jelent meg egy friss, a német iparkamara által végzett kutatás, amely szerint a német vállalatok 16 százaléka már most korlátozza vagy teljesen beszünteti a termelését.

Úgy tűnik, hogy leghamarabb és a legnagyobb mértékben a német gazdaság fog ellátási problémákkal szembesülni a gázpiacon – ezt az elmúlt hetekben több német tisztségviselő is, például Robert Habeck gazdasági miniszter is megerősítette. A jelenlegi helyzet szerint, ha az Európai Unió egészében veszélyhelyzet alakul ki, akkor az első dominóként Németország fog dőlni, amely amellett, hogy a kontinens legnagyobb gázfogyasztója, egyben legnagyobb gazdasága is.

– Mit jelenthet más tagállamok számára Németország ilyeténképpen történő megsegítése?

– Ezzel önmagában nem lenne probléma, csakhogy az a helyzet áll fenn, hogy az egész európai piacon nagyon kevés gáz áll rendelkezésre, és úgy tűnik, hogy a következő fűtési szezonban kevesebb gáz áll majd rendelkezésre, mint amennyire az Európai Uniónak szüksége van, ezért hogyha szolidaritási mechanizmusok lépnek életbe, amelyek a német gazdaságot segítik, akkor az szükségképpen azt eredményezi, hogy más országokban legalábbis részlegesen hiány alakulhat ki.

– Hogyan érintené egy ilyen potenciális gázhiány a német gazdaságot? Németország magával ránthatja-e a többi uniós tagállamot vagy legalábbis az eurózónát?

– Az Északi Áramlat 1 korlátozásakor a német kutatóintézetek többsége már visszafogta az idei évre vonatkozó növekedési kilátásait, és egyre több olyan kutatóintézet van, amely kifejezetten az energiaellátási problémák miatt felvillantja a recesszió lehetőségét. A német az EU legnagyobb gazdasága, és a tagállamok gazdasága szorosan összekapcsolódik, tehát egy német válság súlyosan érintené az Európai Unió egészét is.

– Amennyiben Brüsszelnek ez a mostani javaslata nem kap többséget, várható-e, hogy más úton próbálkoznak bizottsági hatáskörbe vonni az energiapolitikát vagy pedig a kétoldalú megállapodások kerülhetnek előtérbe?

– A veszélyhelyzeti tervek és a szolidaritási mechanizmusok egy ideje tagállami szinten is felülvizsgálat alatt vannak, zajlik ezeknek a finomhangolása. Ennek az elsődleges oka, hogy ezek a mechanizmusok elsősorban rövid távú, technikai kimaradásokra lettek kitalálva, most pedig a következő időszakban potenciálisan tartósabb, hosszabb ideig tartó ellátási nehézségekre kell felkészülni, amelyek nem technikai problémák, hanem geopolitikai konfliktusok miatt állnak elő. Az, hogy a tagállamok egymás között milyen megállapodásokat fognak kötni az előttünk álló időszakban derül majd ki.

Arra nagy esély van, hogy az Európai Bizottság ezt a fajta föderalista törekvését, ami ebben a javaslatcsomagban is megtalálható, tovább fogja folytatni akkor is, ha ez a mostani javaslat nem kap többségi támogatást.

A bizottsági intézkedéscsomagok szemléletére általánosságban jellemző, hogy az energiaunió létrehozását célozzák, tehát a jelenleg tagállami hatáskörben lévő energiapolitikai döntéseknek egyre nagyobb részét központi ellenőrzés alá akarják vonni. Korábban az embargós javaslatoknál is ugyanez volt a tendencia, erre a legjobb példa a gázembargó ötlete, amit március óta próbálnak keresztülvinni, de ezt számos tagállam egyértelműen vörös vonalnak tekinti, ettől függetlenül a bizottság ezt minden szankciós csomag tárgyalásánál az asztalra tette.

– Magyarország továbbra is együtt tud működni a Gazprommal, míg a nyugati tagállamok ezt nem teszik meg. Eljöhet-e az a pillanat, amikor a nyugati országok, elsősorban Németország félreteszi az ideológiai alapokon álló energiapolitikáját és a valós szükségszerűségeknek megfelelő pragmatikus megállapodásra próbálnak jutni az oroszokkal? Lényegében a valóság képes lesz-e felülírni az ideológiát?

– Egyelőre az látszik, hogy a tagállami vezetők körében egyre nagyobb a félelem a magas energiaárak és a potenciálisan felmerülő ellátási problémák által okozott társadalmi elégedetlenségektől. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy idővel pragmatikus irányba fog terelődni valamennyi tagállam energiapolitikája. Ezt mutatja például az is, hogy Németországban az elmúlt napokban újra arról szól a vita, hogy a meglévő három atomerőművet mégse kapcsolják le az idén.

Továbbá általánosságban az figyelhető meg a tagállamok vonatkozásában, például a gázembargós javaslat kapcsán, hogy míg márciusban-áprilisban számos tagállam nem utasította el egyértelműen ezt a tervet, addig mostanra már sok tagállam egyértelműen kiáll és kimondja, hogy nem támogatja, hogy az unió gázembargót vezessen be Oroszországgal szemben.

Ahogy az egzisztenciális problémák növekednek az unióban, és ahogy a versenyképesség csökken az energiahiány miatt, úgy azok a tagállamok, amelyek korábban ideológiavezérelt energiapolitikát folytattak, rá fognak kényszerülni a pragmatikus fordulatra.