Németország is megadóztatja az olajtársaságok extraprofitját?

Robert Habeck német gazdasági miniszter az üzemanyag-kedvezmények körüli anomáliákra reagálva megszigorítaná a trösztellenes törvényeket annak érdekében, hogy az állam piaci visszaélés bizonyítása nélkül is lefölözhesse az olajtársaságok extraprofitját, és szükség esetén akár fel is oszlassa a vállalatokat – jelentette a Spiegel vasárnap a gazdasági minisztériumtól kapott munkaanyagra hivatkozva.

A kartelltörvény módosítása többek között megteremtené a lehetőséget az ásványolaj- és benzinkútpiac szétválasztására. Egy további lépésben pedig lehetővé tenné a Szövetségi Kartellhivatal számára, hogy gyorsan és egyszerűen lefölözhesse a társaságok extraprofitját. Ilyesmire elméletileg eddig is meg volt a jogi lehetőség, de számos bonyolult bürokratikus lépés akadályozta.

„Egy olyan jog, amelyet nem lehet alkalmazni, nem felel meg a jogalkotó szándékának” – idézte a Spiegel Habecket. „A következményeket pedig a fogyasztók viselik, magasabb árak formájában” – fogalmazott Habeck a kartellhivatal mozgásterének kibővítésére tett kezdeményezését indokolva. Az ily módon lefölözött összegek az államkasszába kerülnének.

A háttérben a dízel- és benzinadó-visszatérítésről szóló vita áll. Ez könnyebbséget jelentene a fogyasztóknak a benzinkutaknál, de a kritikusok azzal vádolják az ásványolaj-társaságokat, hogy nem adják át kellőképpen a fogyasztóknak az úgynevezett „tankkedvezményt”.

Az üzemanyag-kedvezményt eredetileg az egekbe szökő energiaárak enyhítésére szánták. A benzin és a gázolaj literenkénti 35 centig terjedő adókedvezménye azonban hatástalan maradt, egyértelm

Két balliberális portál, a 444.hu és az RTL Klub a napokban azt állította, hogy szerintük nincs is olyan, hogy „extraprofit". A két portál szerint ezért az extraprofitadónak sincs értelme, pedig nemzetközi példák bizonyítják, hogy van.

Extraprofit

Egy vállalat tulajdonosai és vezetése jellemzően meg tudja tervezni, hogy mekkora profitra számíthatnak. Ez több értéktől is függ, például egy vállalat piaci helyzetétől, az árusított termék vagy szolgáltatás innovációs tartalmától és az értékesítés volumenétől. Vannak természetesen olyan külső körülmények is, amelyek ismeretlenek, így felboríthatják a tervet. Ekkor csökkenhet a profit a tervezetthez képest, vagy akár növekedhet is egy külső sokk hatására. Ha ezek a külső körülmények eléggé megnövelik a várakozásokhoz képest a profitot, akkor beszélhetünk extra profitról.en azért, mert az olajipari vállalatok nem adják tovább a vásárlóknak a kedvezményt.

lyen esetekben a kormányok többször is ahhoz az eszközhöz nyúltak a múltban, hogy a jelentkező sokk kezelését extraprofit elvonásából finanszírozzák. Ezt nevezik extraprofitadónak. A kifejezés angol megfelelője a windfall tax, amit talán széljárásadóként lehetne lefordítani. Ez azért is kifejező, mert a széljárás szerencse dolga és a kedvező széljárás nagyon fel tud gyorsítani mondjuk egy hajót, miközben annak legénysége nem tudja ezt befolyásolni, csupán kihasználja a kedvező körülményeket.

Ennél a hasonlatnál maradva, az állam a kedvező széljárást ilyenkor a saját „vitorláiba" irányítja, hogy ne csak az adott cég „hajója" menjen gyorsabban, hanem az állam nagy, közös „hajója" is.

Extraprofitadó történelem

Az Egyesült Államok hadba lépése mindkét világháború során jelentős többletjövedelmet generált a hadiiparhoz beszállítóként kötődő iparágak számára. Az első effektív extraprofitadót 1917-ben vezették be, melynek alapja a háború alatt történt vállalati bevételnövekedés volt. Az adóelvonás mértéke a vállalatok saját tőkéjének 7 és 9 százaléka között ingadozhatott évente. Az extraprofitadó a háború
után 1921-ig maradt érvényben, ezt követően felfüggesztették a kivetését. A második világháború alatt hasonló elvek mentén szintén különadóztatták a vállalatokat, az adó mértékét pedig évről évre négy alkalommal is emelte a Kongresszus. Az extraprofitadót végül a háborút követő évben, 1946-ban vezették ki.

Az Egyesült Királyságban az 1945-ben a választásokon győztes Munkáspárt a beruházások és a termelés újraindulásának ösztönzése érdekében különadót vetett ki a vállalatok osztalékkifizetéseire,
amivel a vállalatokat érdekeltté tették abban, hogy minél nagyobb összegű pénzt fordítsanak újabb beruházásokra. Ez azért van így, mert ha a vállalat visszaforgatja a keletkező extraprofitot és befekteti,
hogy ezzel például újabb termelőegységet hozzon létre, akkor így ez a pénz már nem profitként jelenik meg a könyvelésben, ezzel az összeggel csökken az osztalék, tehát csökken a különadó mértéke is.

Az Egyesült Királyságban az 1940-es évek második felében az adónemet többször is finomhangolták, annak érdekében, hogy minél inkább ösztönözve legyenek a vállalatok beruházási döntései, és egészen az 50-es évek elejéig érvényben tartották.

A 70-es évek olajválságaira reagálva az egyesült államokbeli Carter-adminisztráció 1980-ban dolgozta ki a „kőolaj különadóztatásáról szóló törvényt", melynek értelmében különadóval sújtották az olajipari vállalatok kitárolási ára és a mindenkori inflációval korrigált fogyasztói bázisár közti különbséget. Mivel a
kitárolási ár növekedése jóval meghaladta az inflációval korrigált fogyasztói bázisárat, ezért az olajvállalatok hatalmas extraprofitra tettek szert. A Kongresszus – az USA törvényhozásának alsó- és felsőháza – támogatta az elnöki adminisztráció különadóztatási törekvéseit, és aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az olajvállalatok az olajár-szabályozás deregulációja miatt indokolatlan mennyiségű bevételre tettek volna szert, és az energiafogyasztók jövedelmét túlzó mértékben szívták volna el az energiatermelő vállalatok. Az olajtársaságok különadóztatása egészen 1988-ig, a Reagen-adminisztráció végéig fennmaradt.

Extraprofitadó napjainkban

A koronavírus-járvány, valamint az orosz-ukrán háború következtében energiaválság alakult ki a nemzetközi színtéren, ami az infláció évtizedek óta nem látott megugrását okozza. Az EU-ban a gazdasági ágazatok döntő részét kedvezőtlenül érinti a járvány, valamint a háború, ugyanakkor számos szektorban az emelkedő kamatok, a magas energiaárak, valamint a megváltozott üzleti környezet és emberi szokások a korábbi évek átlagos nyereségénél nagyobb profitokat generálnak.

Romániában az indokolatlanul emelkedő energiaárak miatt 2021. november 1-i hatállyal elfogadtak egy törvényt, amely 80 százalékos adót vetett ki minden villamosenergia-termelő - a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek kivételével - 91 euró/MWh feletti energiaárból származó bevételére, az intézkedés 2022. március 31-ig volt érvényben.

Spanyolország is hasonló intézkedést vezetett be 2021 szeptemberében ugyancsak március végi érvényességgel. Az adóbevételből az áfacsökkentéseket finanszírozza a spanyol kormány.

Nagy-Britanniában napokban jelentette be Rishi Sunak brit pénzügyminiszter, hogy extraprofitadót vetnek ki azokra az energetikai cégekre (pl. British Petroleum, Shell), amelyek váratlan nyereségre tettek szert az elmúlt időszakban.

Mindez alapján a brit energetikai cégek a következő tizenkét hónapban további 25 százalékos, az egyes vállalatok profitját terhelő különadót fognak fizetni. A
pénzügyminiszter szerint az olaj- és a földgázipari szektor az elmúlt időszakban „rendkívüli profitra" tett szert, mégpedig nem a kockázatvállalásban, az innovációban vagy a hatékonyságban bekövetkezett változások, hanem a globális nyersanyagárak emelkedése miatt, amelynek felhajtóerejét részben Oroszország Ukrajna elleni háborúja adja. Az intézkedést egyébként a brit parlamentben helyet
foglaló ellenzéki pártok is támogatták.

Olaszországban két lépésben hajtottak végre extraprofit-adóztatást. Első lépésben 10 százalékos nyereségadót vetettek ki egyes energiaipari vállalatokra, hogy finanszírozni tudjanak egy 4,4
milliárd eurós intézkedéscsomagot, amely a fogyasztókat és a vállalkozásokat hivatott megvédeni az emelkedő áraktól. Az adókötelezettséget az energiavállalatok 2021 októbere és 2022 márciusa
között az előző év azonos időszakához képesti nyereségnövekedése alapján számították ki. Ezt a gyakorlatot folytatva a második lépésben, 2022 májusában a kormány minden olyan energetikai vállalat extraprofit-adóztatását tűzte ki célul, ahol az energiaárak legalább 30 százalékot meghaladó mértékben emelkedtek az elmúlt időszakban. A különadó kulcsa a korábbi 10 százalékról 25 százalékra emelkedett. Az intézkedésből befolyó összegből egy 15 milliárd eurós segélycsomagot kívánnak finanszírozni, melyet az orosz gáz kiváltására és gazdaságvédelemre kívánnak felhasználni.

„A szövetségi kartellhivatal első adatsorai a tankolási kedvezményről azt mutatják, hogy a nyersolaj- és a benzinkútárak közötti különbség a hónap eleje óta meredeken nőtt” – mondta Habeck a Der Spiegelnek.

„Nyilvánvalóan bekövetkezett az, amire sok szakértő figyelmeztetett: az olajipari vállalatok bezsebelik a profitot, a fogyasztók pedig semmit sem éreznek az adócsökkentésből”.

Az elmúlt hónapokban Ursula von der Leyen bizottsági elnök is arról beszélt, hogy a tagállami kormányok nyugodtan éljenek az extraprofit megadóztatásának eszközével például az energiaipari cégek esetében. Mint az a Mediaworks Hírcentrumának összeállításából kiderül, az angolul „windfall taxnek" nevezett extraprofitadó története több mint száz évre nyúlik vissza. Ez a rendkívüli adófajta az Egyesült Államokban és Európa nagy részén is elfogadott válságkezelő eszköz, amely növeli az állami bevételeket és ösztönzi a beruházásokat.

Az EU álláspontja az extraprofitadóról

Az Európai Bizottság 2022 márciusában tette közzé energetikai elképzeléseit REPowerEU címmel, a dokumentum fókuszpontja szerint a kontinens jóval 2030 előtt függetlenné kell hogy váljon az orosz
fosszilis tüzelőanyagoktól, elsősorban a földgáztól. Ezt az elképzelést az EU több pillérre alapozva valósítaná meg: növelné az uniós energiarendszer válságálló képességét azzal, hogy a cseppfolyós
gáz mellett felpörgetnék a megújuló energia használatát. Mindemellett a villamosítás infrastruktúrájának komplex kiszélesítése is hozzájárulna a tervek szerint az Unió energiarendszerének megerősítéséhez, melynek következtében a kitettségünk is csökkenne.

A dokumentumban természetesen számolnak azzal, hogy az orosz olajról és gázról való leválás miatt emelkednek az energiahordozók világpiaci árai. Ezzel kapcsolatban azt írják: „Az egyes vészhelyzeti
intézkedések finanszírozását átmeneti jelleggel az EU tagállamainak kormányai akár különadóztatással, vállalati extraprofit elvonásával is biztosíthatják. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az ilyen típusú
fiskális beavatkozások elérhetik a 200 milliárd eurót - így ezzel az összeggel ellensúlyozhatják a tagállamok az energiaárak emelkedéséből fakadó fogyasztói többletterheket."

Március 11-én Ursula von der Leyen bizottsági elnök is beszélt az extraprofitadó lehetőségéről: „Az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes válságkezelési keretet kiegészíti az a lehetőség,
hogy egy tagállam extraprofitadót vessen ki az energetikai vállalatokra."

Az Európai Tanács hasonló következtetésre jutott március 24-25-ei kommünikéjében: „a Tanács felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes válságkezelési keret legjobb gyakorlat szerinti alkalmazására. A Bizottság javaslata szerint az átmeneti jellegű, vállalati extraprofit-elvonást érintő intézkedések megfelelő forrásai lehetnek a tagállamokban a lakosságot és a vállalatokat segítő kormányzati beavatkozásnak."

Mindez azt jelenti, hogy nemcsak hogy van extraprofit, de a világon sok helyen létezik extraprofitadó is, amelyet angolul windfall taxként, vagyis széljárásadóként emlegetnek. Mindezt nemcsak mi állítjuk, hanem még Brüsszel is arra bíztatja a tagállamokat, hogy vessenek ki hasonló adókat ideiglenes jelleggel – pont úgy, ahogy a magyar kormány teszi.