A Jobbik körüli botrányok egyre csak sokasodnak

Jakab Péter a választási vereség után nem volt ugyan hajlandó lemondani, a májusi tisztújításon pártelnök maradhatott, azonban a belviszályok hatására júniusban közösségi oldalán jelentette be lemondását.

A választás óta eltelt időszakban a Jobbik körüli botrányok egyre csak sokasodnak. A nemi erőszak botrány miatt hetekig a párt belső viszonyaitól volt hangos a sajtó, majd a parlamentből kiesett Potocskáné Kőrösi Anita és Jakab Péter csörtéje  volt napirenden.

Jakab Péter végül lemondott pártelnöki posztjáról, a frakcióvezetést azonban megtartaná magának. A Jobbik újbóli tisztújító kongresszusát július másodikára hívták össze.

Az atv.hu értesülései szerint már hárman is elfoglalnák a baloldalra sodort párt elnöki székét. Egyikük Ander Balázs, aki 2014 óta volt a Jobbik országgyűlési képviselője 2022-ben azonban kiesett a parlamentből. A másik név, amelyről hallani lehetett Földi Istváné, aki a jobbikos nemi erőszak botrány kulcsfigurája, állítólag ő erőszakoskodott Szilágyi György fiatal élettársával.

A harmadik pártelnök-aspiráns Gyöngyösi Márton, a Jobbik európai parlamenti képviselője, aki ezt meg is erősítette a Spirit FM Aktuál műsorában. Gyöngyösi pályafutása sem mentes a botrányoktól, ő volt ugyanis az a politikus, aki listázni akarta a magyar parlament zsidó származású képviselőit.

A Jobbik belső ügyei és Jakab Péter lemondása vagy lemondatása került terítékre az M1 és a hirado.hu közös csütörtök esti hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor második felében, melynek vendégei ezúttal Varga-Damm Andrea, a Jobbik volt országgyűlési képviselője és Volner János, a Jobbik volt frakcióvezetője voltak.

Lánczi Tamás azzal indította a beszélgetést, hogy a belpolitika a választás óta csendes, kivéve a Jobbik esetében, ahol Jakab Pétert előbb megválasztották elnöknek, majd ezután lemondott vagy lemondatták.

Varga-Damm Andrea, a Jobbik volt országgyűlési képviselője elmondta, hogy nagyon rég látni lehet, hogy a párt milyen irányba halad. A Jobbik a vég kezdetéhez jutott a politikus szerint és sajnálatosnak tartja, hogy sem rá, sem Volner Jánosra nem hallgattak, amikor megkongatták a vészharangot.

Volner János, a Jobbik volt frakcióvezetője szerint a Jobbiknak, mint közösségnek az érdeke régóta nem jelenik meg a pártban, hanem karaktergyilkosságok zajlanak. Volner elmondta, hogy Jakab Péter a Jobbik állami támogatását akarta a keze alatt tartani, ezért volt fontos neki a pártelnökség, míg Potocskáné Kőrösi Anita kiesett a parlamentből, és a forrásait próbálja pótolni. Ezen emberek körül erőcsoportok szerveződtek, és ők háborúznak egymással.

Varga-Damm Andrea szerint is az egész egyszerűen csak a pénzről szól.

A 2018-as választási vereség és Vona Gábor lemondása után senki sem volt hajlandó kooperálni és csapatban gondolkodni. A frakció tagjai egyéni játékosként működtek, nem voltak hajlandóak egységben gondolkodni. Saját 2020-as távozását egy megalázó folyamat következményeként jellemezte. Egy olyan közösségben, ahol egymás gáncsolása és könyöklése zajlik, nem tudott tovább maradni.

Volner János elmondta, hogy a Jobbikban rég nem az ideológiák csapnak össze, utoljára a néppártosodás idején zajlott ilyen, amikor a nemzeti érzelműek és a baloldal felé húzók küzdöttek egymással. A párt láthatóan azóta balra fordult, erre példaként hozta fel Gyöngyösi Márton esetét, aki a Soros-szervezetek külföldi finanszírozását tiltó javaslatot nyújtott be, majd egy évvel később intézményes kapcsolatot ápol és közös konferenciákon vesz részt az ilyen szervezetek tagjaival.

Lánczi Tamás felvetette, hogy 2018 után a Jobbik egyfajta kényszerpályára kerülhetett, ami a baloldalra sodorta őket.

Varga-Damm Andrea szerint

nem kellett balra sodródni, ugyanis a Jobbikban már akkor rengeteg baloldali érzelmű ember volt. Ők voltak azok, akik a pénzért álltak be egy politikai közösségbe, majd úgy tettek mintha annak részei lennének.

Nemzeti radikálisok helyett sokan eredendően baloldaliak, sőt kommunisták voltak, ezért volt könnyű intézményesen beállni a baloldali összefogásba, hiszen sokan ezzel kerültek a helyükre.

Lánczi Tamás arról a feltételezésről kérdezte vendégeit, hogy valóban Jakab Péter vagy a vele szoros viszonyban álló Molnár Enikő vezette-e a pártot.

Volner János szerint egyértelműen nem Jakabé volt a vezető szerep, Molnár Enikő személyisége sokkal erősebb. Bár a volt pártelnök a nyilvánosságban a krumplilóbáló és erőszakos hangvételéről ismert, miközben

„Jakab Péter valójában egy kiscica”.

A 2018-as kampány során is látszott a különbség a csendes Jakab és Molnár között, akinek „be sem állt a szája”. Volner szerint

Molnár Enikő „csinálta meg ezt a szörnyű parizerzabáló, krumplilóbáló politikai jelenséget, amit most Jakab Péter néven ismer a politikai közvélemény”.

Varga-Damm Andrea elmondta, hogy bár vele Jakab nagyon csúnyán bánt, de abban a tekintetben megvédi, hogy Jakab soha nem állította, hogy ő alkalmas pártelnöknek. Nem volt víziója soha, nem volt mondanivalója, nem volt ideológiája. Jakab Péter a káderhiány miatt kerülhetett abba a pozícióba, amibe került.

Korábban a Jobbik szóvivőjeként megmondták neki, hogy mit mondjon, és ő nem tett mást, mint végrehajtotta az utasításokat.

Lánczi Tamás felelevenítette a Jobbik csúfos előválasztási, majd választási eredményt. A párt egyetlen egyéni parlamenti mandátumot sem szerzett, a frakció a harmadára zsugorodott, majd Jakab Péter – mielőtt bárki eszmélt volna – egy tisztújítást tartott, és megválasztatta magát elnöknek. Jakab elnökké történt újraválasztása és a pártban zajló puccs között 3 hét telt el.

Volner János, a Jobbik volt frakcióvezetője szerint azt érdemes megjegyezni, hogy a baloldali előválasztási folyamatban jobbikos szavazók már nem igazán szerepeltek, hiszen a tábor eltűnt. „A Jobbik gyakorlatilag üres kézzel érkezett ebbe az összefogásba” – fogalmazott, majd rámutatott, hogy a választási eredmény egyértelműen jelzi, hogy a baloldali összefogást a magyar embereknek csak egyharmada tartja elfogadhatónak.

A Jobbikból ezután az a krumplilóbáló és parizerevő akcióiról hírhedt Jakab maradt az egyetlen, aki elnök lehetett. Mindemellett a párt intellektuálisan is kiüresedett, ennek a kezdete pedig 2014 körülre tehető.

„A néppártosodással indult el ez a folyamat, amikor folyamatosan a nemzeti érzelmű embereket lecserélték az újonnan jött szolgálatkész emberekre. Mondok egy példát: az a Potocskáné jött, aki megpuccsolta most Jakab Pétert” – mondta Volner János. Potocskáné Kőrösi Anitáról egyébként azt sem tudták kicsoda, amikor Vona Gábor a párt életébe hozta.

Varga-Damm Andrea, a Jobbik volt országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy Potocskáné és köre már a Jobbik májusi tisztújítása előtt elkezdte szervezni a puccsot. Hagyták Jakabnak, hogy megválasszák, mert mást nem tehettek. Potocskáné elhitette Jakab Péterrel, hogy ő inkább alkalmas a pártelnök jobbkezének, mint Gyöngyösi Márton, majd ezt a bizalmat felhasználva két héttel később egy elnökségi ülésen elkezdte a puccsot. A Jobbikban a teljes politikusi gárda hibás ebben, és nem is lesz változás, hiszen nem engednek maguk közé intellektust,

csupán az érdekli őket, hogy pár évig még jól éljenek a párt állami támogatásaiból.

Volner János szerint Jakab Péter már nem országos politikát csinál, hanem kamarillapolitikát, tehát a párt belső erőforrásait a saját hatalmának a megerősítésére fordítja, és gyakorlatilag ennek a lázában ég az egész Jobbik, már ami megmaradt belőle egyébként. Ez a csapat már 2018-ban is „erkölcsileg, intellektuálisan, politikai tartalmát tekintve egyaránt alkalmatlan volt arra, hogy nemzeti politikát lehessen velük folytatni”.

Felidézte, hogy a Jobbik egyik legerősebb emberének számító

Szabó Gábor, a Jobbik akkori pártigazgatója már 2018. szeptemberében úgy fogalmazott, hogy legbelül mindig is egy baloldali forradalmárnak érezte magát, és őszintén beszéltek akkor arról, hogy Gyurcsány Ferencékkel meg a szocialistákkal össze kell fogni.

Volner ezután hagyta el viharos körülmények között a pártot, és ezeknek a folyamatoknak Jakab Péter „csak a végterméke”.

Varga-Damm Andrea úgy vélekedett, hogy az egész ellenzék nem csinál politikát „az egész ellenzék egy ilyen felháborodó csapat”. Minden nap felháborodnak négyszer-ötször valamin, de soha nem csinálnak a társadalmi igénynek megfelelő politikai programot, amit megértenek az emberek, amivel azonosulni tudnak, és ami számukra alternatívát tudna mutatni a jelenlegi kormánypártok adott politikai irányvonalával szemben. Ez a szakmaiság, elkötelezettség és az intellektus hiányzik szerinte a politikai palettáról.

Lánczi Tamás felidézte, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint most 25 százalékon áll az összefogás a pártot választók körében, ami történelmi mélypontnak tekinthető.

Volner János szerint ez az egész baloldali összefogás értékelhetetlen. Kiemelte, hogy saját közéleti pályafutás során mindig igyekezett a baloldalt gyengíteni, és reméli, hogy a lejtőn már csak lefelé mennek.

Varga-Damm Andrea úgy véli az ellenzék most csak megélhetési politikusok csoportja,

holott az lenne a helyes, ha helyet kapna a közpolitikai palettán a szociáldemokrata, a keresztényszociális jelleg, a konzervatív, a nemzeti érzelmű és a liberális is, mert akkor képeznék le az egész társadalmat.