Teljes a zűrzavar Márki-Zay és állítólagos pártja körül

Több ellenzéki párt politikusa jelezte nekik: semmilyen elszámolás nem jutott el hozzájuk a Márki-Zay Péter által vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalomtól (MMM) az adományok sorsáról, de gyanítják, hogy a kampány lezárulta után megmaradt összeget a mozgalom egyszerűen megtartotta. A közös ellenzéki kampánycsapat dolgozói szerint százmillió forint feletti összegről lehet szó. Erős a gyanú, hogy a pénzből Márki-Zay most saját pártját akarja építeni.

Vékás Sándor, az MMM operatív igazgatója a portálnak azt mondta, eddig azért nem hozták nyilvánosságra az elszámolást, mert még vannak le nem zárt kifizetéseik, de szerinte május végére meglesz az elszámolás. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy azt a saját pénzüknek tekintik, hiszen „az MMM-nek utalták, az MMM felületein”. Azt állította: „nem egy különösebben nagyobb” összegről van szó.

A kampánystáb egyik tagja a Telexnek úgy reagált: „Ne mondja már nekem senki, hogy több száz millió forintot adományoztak az emberek kifejezetten a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak! Hát az anyám, a csajom vagy a haverjaim fejében biztos nem az volt, hogy az MMM-nek adnak pénzt, hanem hogy a kormányváltásra adnak.” Általános vélemény az ellenzéki összefogásban, hogy a megmaradt összegről hatpárti döntést kell hozni. Visszás egyébként, hogy kormányt örökké korrupcióval vádoló Márki-Zay kusza, átláthatatlan módon, több weboldalon keresztül gyűjti a támogatásokat.

Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője lapunknak úgy értékelt: Márki-Zay Péter kampánycsapata ügyesen átejtette a balliberális pártokat, hiszen a teljes kampánybevétel a baloldal miniszterelnök-jelöltjének mozgalmához folyt be. Az ellenzéki pártok most futhatnak a pénzük után. Igazi politikai analfabétaként viselkedtek, beengedtek köreikbe egy kívülállót, aki miniszterelnök-jelöltként lenullázta őket, és még a pénzüket is elvette.

A pénzügyi botrány tegnap újabb hullámokat vetett, Kész Zoltán, az MMM vezetőségi tagja egy nyílt levelet tett közzé a Facebookon, amelyben azt írta Márki-Zay Péternek: „A tisztességről nem beszélni kell, hanem akként viselkedni. (...) Attól teszem függővé vezetőségi tagságom fenntartását, hogy még ebben a hónapban rendesen elszámolsz a kampánypénzzel. (...) Gondolom, mondanom sem kell, hogy az adományozók által egyértelműen célhoz kötötten adott támogatásokat nem a célra felhasználni (például pártot építeni belőle) lopás.”

Márki-Zayné Vincze Felícia kommentben vágott vissza: „Tudod a Péter számát, miért nem hívod fel? Vagy legalább felvenned, amikor hív. Én úgy tudom, teljes tisztújítás lesz...” Kész válaszolt: „Igen, tudom. Pont egy hete írtam neki levelet, amelyre azóta sem válaszolt. Tőle tanultam, hogy a nyilvánosságot kell ilyen esetekben használni.” Márki-Zayné sem hagyta magát: „Két napja hívott, az elnökségire is hívtak, nem jelentél meg.”

Több hozzászóló is felvetette, hogy ezt a vitát nem a nyilvánosság előtt kellene lefolytatni. Lukácsi Katalin, aki egyelőre szintén tagja az MMM másik elnökségének, felelősségre vonta Készt: „Azt az embert, akit most keményen bírálsz, miniszterelnök-jelöltnek ajánlottad a magyar polgárok számára. Egy vereség után könnyű belerúgni a csapat vezetőjébe, de akkor valójában az egész csapatba rúgunk.” Lukácsi Katalin egyébként már bejelentette, hogy nem indul újra az MMM közelgő tisztújításán, és Márki-Zay új pártjához sem csatlakozik. Szerinte elsietett ötlet a pártalapítás, és nem tartja jó vezetőnek Márki-Zay Pétert. Úgy véli, neki is komoly önvizsgálatot kellene tartania, egy időre hátrébb kellene lépnie az országos politizálástól, „nehogy ő is olyan tehertétele legyen a magyar közéletnek, mint Gyurcsány Ferenc”.

Lukácsi „megvilágosodása” után érdemes felidézni, mit írt tavaly novemberben, amikor Vona Gábor úgy fogalmazott róla, hogy „szent alázattal és örök mosollyal kíséri vezetőjét rögös útján”. „Azt eltalálta, hogy a szívemet követve a máglyára is elmegyek – nyugtázta Lukácsi, hozzáfűzve: – büszke vagyok arra, hogy Márki-Zay Péter mellett ott állhatok küzdelmében, mert hiszek az ő történelmi szerepében.”

Visszatérve a kommentfolyamra, Kész Zoltán végül közölte: „A kedélyek megnyugtatására: beszéltünk Péterrel teljesen normális hangnemben. Értjük egymás elkeseredettségét. Ígéretet tett, hogy az elszámolás transzparens lesz. Abban is egyetértettünk, hogy leülünk egy kávéra megbeszélni a jövőt. S hogy miért a nyílt levél? Nos, az elmúlt időszakban más csatorna nem akart működni.”

Miközben már az eddig őt vallásos szektahangulatban követők is elfordulnak tőle, Gyurcsány lefokozott kapitánya tegnapi posztjában sértődötten panaszkodott a „lejárató cikkekről”. Márki-Zay közölte: „Az MMM a támogatásokkal átláthatóan el fog számolni, a maradványt – ha lesz – azonban jogi okból nem adhatja át egyetlen pártnak sem.”

Nagyon másként látja ezt Magyar György ügyvéd, aki ugyancsak az MMM elnökségi tagja. „A teljes ellenzék támogatására érkezett pénzt a mozgalom nem sajátíthatja ki, megállapodás hiányában” – szögezte le a jogász a Hírklikk.hu-nak nyilatkozva.

Beszélt a portálnak arról is, hogy – osztva Hadházy Ákos, Gémesi György, Lukácsi Katalin, Kész Zoltán és Pálinkás József véleményét – nem tartja időszerűnek a Civilek Pártja megalakítását. Elmondta, Márki-Zay anélkül tette meg a bejelentést, hogy megkérdezte vol-na a mozgalom többi vezetőjét. „A többségi vélemény szerint egy fenékkel nem lehet két lovat megülni” – fogalmazott Magyar György. Szerinte ha Márki-Zay új pártot alapít, nem irányíthatja továbbra is a mozgalmat, a két formációt „élesen szét kell választani”.

Nem cáfolta azt a felvetést, hogy Márki-Zay a Civilek Pártjával akarna visszavágni a hat ellenzéki pártnak, amiért korábban mindig felvetették, kinek a nevében beszél, hiszen nincs is pártja.

Egy végtelen amatőrségre utal az, amely most ezzel az egész üggyel kapcsolatban napvilágot látott – kommentálta a baloldal újabb, kampánypénzekkel kapcsolatos botrányát Boros Bánk Levente.

A Nézőpont Intézet elemzési igazgatója az Origónak adott interjúban elmondta, hogy a baloldal nemcsak az ország kormányzására, hanem a választásra sem tudott felkészülni. Harcolnak egymással, már nincs összefogás, és veszekednek a koncon, hiszen annyi párt és politikus nem maradhat a baloldalon, amennyien most vannak. Boros Bánk arról is beszélt, mi lehet Márki-Zay Péter új pártjával, és miről szól a baloldal belső harca.

Újabb botránytól hangos a baloldal. Most a baloldali pártok a kampány során befolyt pénzen vitatkoznak. Márki-Zay pártja szerint az ellenzéki összefogás weboldalán gyűjtött adományok őket illetik. Ön szerint miért aggályos, hogy egyáltalán felvetődik a vita lehetősége e kapcsán a pártok között?

Az eddigiekben is láthattuk, hogy ez a civakodás már a kampány alatt elkezdődött, és a vereség után csak felerősödött, pontosan azért, mert senki sem vállalja a felelősséget, és egymásra mutogatnak, hogy ki a felelős ezért a súlyos vereségért.

Ahelyett, hogy mindenki levonná a szükséges személyi és/vagy intézményi konzekvenciát, ahelyett egy másik szereplőre próbálják áttolni a felelősséget, és ezzel politikailag túlélni ezt, az ellenzék szempontjából történelmi vereséget és válságidőszakot.

Az egész baloldali összefogás egy kényszerházasság volt sok ellenzéki szereplővel, amely már a választás estéjén felbomlott.

Mindenki próbált jó képet vágni, és kifelé azt mutatni, mintha ez egy boldog kapcsolat lett volna, de abban a pillanatban, amikor beütött a baj, senki nem vállalta a felelősséget. Most a válási időszakot éli a baloldal, és ez egy csúnya válás, ahol a felek egymásra már kígyót-békát kiabálnak. Ezután következik az, amikor a vagyonról kell megegyezni, de úgy tűnik, hogy ez sem megy nekik.

Tehát az egész történet rákfenéje részben ez: hogy sosem szerették egymást.

Az is kiderült, hogy itt minden csak a pénzről szól. A hatalmat magáért akarták megszerezni, nem az ország gyarapításáért, és bizonyos szereplők – ezt 2010 előtt már megtapasztaltuk –, láttuk, milyen, amikor az állam pénzével sáfárkodnak. Az egyes szereplők nem is feltétlenül csak a hatalmat, hanem az állami forrásokról való döntés lehetőségét is meg akarták szerezni. „Kevés a fóka és sok az eszkimó" helyzetet él most a baloldal, mert nem jött el számukra a várt Kánaán, nem tudnak korlátlan állami forrásokat saját maguk felhasználni, ezért a maradék koncon marakodnak.

Ez egyébként megjelent már politikai pozíciók esetében, amikor az a kérdés merült fel, melyik párt mennyi mandátumot kap, kit tolnak be listáról, és most eljutottak odáig, hogy a pénzen vitatkoznak.

Mindenki az önös érdekét nézi, mindenki a saját zsebét akarja megtömni.

Több ellenzéki párt politikusa is jelezte, hogy hozzájuk semmilyen elszámolás nem jutott el a Mindenki Magyarországa Mozgalomtól (MMM) a kampányadományok sorsáról. Vékás Sándor, az MMM operatív igazgatója szerint a pénz az övéké, mert „azt az MMM-nek utalták, az MMM felületein". Van esély arra, hogy megegyeznek a baloldalon? Ön mit vár?

Egy végtelen amatőrségre utal az, amely most ezzel az egész üggyel kapcsolatban napvilágot látott. Látszódik, hogy nemcsak az ország kormányzására, hanem a választásra sem tudtak felkészülni. Ez a konstrukció, ami a baloldalon kialakult, hogy az egyik szereplő bankszámlaszáma volt megadva, de összevissza különböző felületekről lehetett oda utalni, majd a szereplő a sajátjának tulajdonítja ezt a pénzt, azt mutatja, hogy nem volt végiggondolva, és kialakítva, hogy ennek milyen közösen kialakítható, átlátható rendszerét teremtsék meg. Ad hoc jelleggel jöttek létre ezek a támogatási lehetőségek, aminek a vége pedig az lett, hogy az MMM bankszámlaszáma szerepelt.

Ami igazán megdöbbentő, hogy egy hónappal a választás után döbbentek rá, hogy valójában az egyik szereplő bankszámlájára utalt mindenki pénzt. Ezt nevezzük végtelen amatőrizmusnak.

A megkérdezett ellenzéki politikusokat az dühíti a legjobban, hogy szerintük a közös kampányra érkezett adományok maradékát használja most Márki-Zay saját pártja építésére. Mit gondol erről, és hová tart a baloldal?

Most már mindenki a maga ura. Itt már nincs közös együttműködés, közös összefogás, mindenki a maga pecsenyéjét igyekszik sütögetni, és fontos, hogy ők csak adott mennyiségű választót tudnak megszólítani. Ez egy zéró összegű játszma. Az egész baloldal adott mennyiségű forrásból tud gazdálkodni, és a politikai pozíciók, vagy az anyagiak is, mind azt mutatják, hogy a marakodás elkezdődött.

„Aki valamilyen forráshoz jut, az vélhetően a többiek elől veszi el ezt. Aki politikai pozíciót tud szerezni, az a többiek elől veszi el azt, és aki választókat édesget magához, az a többiek elől vonja el a választókat.”

Érthető, ezekből kifolyólag, hogy irigyek egymásra, és elkezdtek kicsinyeskedni. Ez a politikai túlélésről szól, hiszen túl sok ellenzéki párt van, és nem lehet különbséget tenni közöttük. Végül csak kevesen maradhatnak, és ez kőkemény verseny, amely a pártok létéről és a politikusaik egzisztenciájáról szól.

Hiszen mindegyik párt, és mindegyik politikus vélhetően nem maradhat a politikában.

A fentiek alapján talán még igazolható is az, amit Karácsony Gergely mondott, miszerint nem biztos, hogy a választók rosszul döntöttek, amikor nem erre az ellenzékre szavaztak.

Érdemes mindenkinek elgondolkodnia azon, ahogyan ezt a helyzetet a baloldal kezeli, amilyen üzeneteket küldenek a választók felé, és egymásnak, valamint ahogyan a nyilvánosság előtt veszekednek.

„Ha a baloldal kormányra került volna, akkor azt vajon ennyien nem így folytatták volna?”