Már az eltűnt pénzekről vitatkoznak a baloldalon

A választóktól kért pénzadományok a baloldal miniszterelnök-jelöltje mozgalmának számlájára érkeztek, és az ellenzék pártjai emiatt most futhatnak a pénzük után, mivel Márki-Zay Péter nem hajlandó osztozni velük az esetleges  pénzmaradványon – mondta a Magyar Hírlapnak Deák Dániel politikai elemző.

A választások után a szokásos folyamatok zajlanak most a baloldalon: a felelőskeresés után megkezdődött a vita a pénzről is. Márki-Zay Péter kampánycsapata ügyesen átejtette a balliberális pártokat, hiszen a teljes kampánybevétel a miniszterelnök-jelölt mozgalmához folyt be. Az ellenzéki pártok pedig most futhatnak a pénzük után, hiszen Márki-Zay nem hajlandó osztozni velük – jelentette ki lapunknak Deák Dániel politológus az ellenzéki pártok és Márki-Zay Péter mozgalma között kirobbant elszámolási vita kapcsán.

A XXI. Század Intézet vezető elemzője hozzátette: mindez jól mutatja, milyen állapotok vannak a baloldalon, egy teljesen kormányzásképtelen alakulatot láthatunk. Szerinte nem meglepő, hogy még Karácsony Gergely főpolgármester is arról beszélt, nem csodálja, hogy erre az ellenzékre nem szavaztak az emberek április 3-án.

Deák úgy véli, a baloldali pártok igazi politikai analfabétaként viselkedtek, beengedtek köreikbe egy kívülállót, aki miniszterelnök-jelöltként lenullázta őket, és még a pénzüket is elvette. Ha saját maguk kapcsán csak ennyire képesek, vajon mit tettek volna az országgal? – vetette fel a politikai elemző. 

A Telex cikke arról számolt be, hogy az április 3-i választást megelőző kampányidőszakban a hatpárti ellenzék támogatói közül sokan adtak pénzt. Az Egységben Magyarországért névre keresztelt összefogás központi oldaláról
a Márki-Zay vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) számlájára lehetett fizetni a pénzbeli adományokat.

A portál arról számolt be, hogy az MMM nem számolt el a pártoknak a pénzbeli adományok sorsáról. „Nemhogy tételes elszámolás nem jött, de még csak annyi sem, hogy figyeljetek, emlékszünk még erre a dologra" – mondta az egyik ellenzéki párt vezető politikusa a Telexnek.

Márki-Zay csütörtökön reagált, azt fejtegette, hogy a kampány elszámolása még nem zárult le, máig vannak kifizetetlen és elszámolás alatti tételek, nem tudja még senki, tartozás vagy pénz marad az MMM számláján. A hódmezővásárhelyi polgármester szerint az MMM-adományokat törvényi okokból nem kaphatja meg egyetlen párt sem.

Márki-Zay Péter, aki a kampányban arról beszélt, hogy kevesebb vizet kell használni, kevesebbet kell fürödni, így spóroljanak a magyarok a rezsin, most új világmegváltó ötlettel rukkolt elő. A Hit Rádiónak adott szerdai interjúban azt magyarázta, a magyarok úgy takarékoskodhatnak a vízfelhasználással, ha a fürdővízzel öblítik le a vécét. 

Egy végtelen amatőrségre utal az, amely most ezzel az egész üggyel kapcsolatban napvilágot látott – kommentálta a baloldal újabb, kampánypénzekkel kapcsolatos botrányát Boros Bánk Levente.

A Nézőpont Intézet elemzési igazgatója az Origónak adott interjúban elmondta, hogy a baloldal nemcsak az ország kormányzására, hanem a választásra sem tudott felkészülni. Harcolnak egymással, már nincs összefogás, és veszekednek a koncon, hiszen annyi párt és politikus nem maradhat a baloldalon, amennyien most vannak. Boros Bánk arról is beszélt, mi lehet Márki-Zay Péter új pártjával, és miről szól a baloldal belső harca.

Újabb botránytól hangos a baloldal. Most a baloldali pártok a kampány során befolyt pénzen vitatkoznak. Márki-Zay pártja szerint az ellenzéki összefogás weboldalán gyűjtött adományok őket illetik. Ön szerint miért aggályos, hogy egyáltalán felvetődik a vita lehetősége e kapcsán a pártok között?

Az eddigiekben is láthattuk, hogy ez a civakodás már a kampány alatt elkezdődött, és a vereség után csak felerősödött, pontosan azért, mert senki sem vállalja a felelősséget, és egymásra mutogatnak, hogy ki a felelős ezért a súlyos vereségért.

Ahelyett, hogy mindenki levonná a szükséges személyi és/vagy intézményi konzekvenciát, ahelyett egy másik szereplőre próbálják áttolni a felelősséget, és ezzel politikailag túlélni ezt, az ellenzék szempontjából történelmi vereséget és válságidőszakot.

Az egész baloldali összefogás egy kényszerházasság volt sok ellenzéki szereplővel, amely már a választás estéjén felbomlott.

Mindenki próbált jó képet vágni, és kifelé azt mutatni, mintha ez egy boldog kapcsolat lett volna, de abban a pillanatban, amikor beütött a baj, senki nem vállalta a felelősséget. Most a válási időszakot éli a baloldal, és ez egy csúnya válás, ahol a felek egymásra már kígyót-békát kiabálnak. Ezután következik az, amikor a vagyonról kell megegyezni, de úgy tűnik, hogy ez sem megy nekik.

Tehát az egész történet rákfenéje részben ez: hogy sosem szerették egymást.

Az is kiderült, hogy itt minden csak a pénzről szól. A hatalmat magáért akarták megszerezni, nem az ország gyarapításáért, és bizonyos szereplők – ezt 2010 előtt már megtapasztaltuk –, láttuk, milyen, amikor az állam pénzével sáfárkodnak. Az egyes szereplők nem is feltétlenül csak a hatalmat, hanem az állami forrásokról való döntés lehetőségét is meg akarták szerezni. „Kevés a fóka és sok az eszkimó" helyzetet él most a baloldal, mert nem jött el számukra a várt Kánaán, nem tudnak korlátlan állami forrásokat saját maguk felhasználni, ezért a maradék koncon marakodnak.

Ez egyébként megjelent már politikai pozíciók esetében, amikor az a kérdés merült fel, melyik párt mennyi mandátumot kap, kit tolnak be listáról, és most eljutottak odáig, hogy a pénzen vitatkoznak.

Mindenki az önös érdekét nézi, mindenki a saját zsebét akarja megtömni.

Több ellenzéki párt politikusa is jelezte, hogy hozzájuk semmilyen elszámolás nem jutott el a Mindenki Magyarországa Mozgalomtól (MMM) a kampányadományok sorsáról. Vékás Sándor, az MMM operatív igazgatója szerint a pénz az övéké, mert „azt az MMM-nek utalták, az MMM felületein". Van esély arra, hogy megegyeznek a baloldalon? Ön mit vár?

Egy végtelen amatőrségre utal az, amely most ezzel az egész üggyel kapcsolatban napvilágot látott. Látszódik, hogy nemcsak az ország kormányzására, hanem a választásra sem tudtak felkészülni. Ez a konstrukció, ami a baloldalon kialakult, hogy az egyik szereplő bankszámlaszáma volt megadva, de összevissza különböző felületekről lehetett oda utalni, majd a szereplő a sajátjának tulajdonítja ezt a pénzt, azt mutatja, hogy nem volt végiggondolva, és kialakítva, hogy ennek milyen közösen kialakítható, átlátható rendszerét teremtsék meg. Ad hoc jelleggel jöttek létre ezek a támogatási lehetőségek, aminek a vége pedig az lett, hogy az MMM bankszámlaszáma szerepelt.

Ami igazán megdöbbentő, hogy egy hónappal a választás után döbbentek rá, hogy valójában az egyik szereplő bankszámlájára utalt mindenki pénzt. Ezt nevezzük végtelen amatőrizmusnak.

A megkérdezett ellenzéki politikusokat az dühíti a legjobban, hogy szerintük a közös kampányra érkezett adományok maradékát használja most Márki-Zay saját pártja építésére. Mit gondol erről, és hová tart a baloldal?

Most már mindenki a maga ura. Itt már nincs közös együttműködés, közös összefogás, mindenki a maga pecsenyéjét igyekszik sütögetni, és fontos, hogy ők csak adott mennyiségű választót tudnak megszólítani. Ez egy zéró összegű játszma. Az egész baloldal adott mennyiségű forrásból tud gazdálkodni, és a politikai pozíciók, vagy az anyagiak is, mind azt mutatják, hogy a marakodás elkezdődött.

„Aki valamilyen forráshoz jut, az vélhetően a többiek elől veszi el ezt. Aki politikai pozíciót tud szerezni, az a többiek elől veszi el azt, és aki választókat édesget magához, az a többiek elől vonja el a választókat.”

Érthető, ezekből kifolyólag, hogy irigyek egymásra, és elkezdtek kicsinyeskedni. Ez a politikai túlélésről szól, hiszen túl sok ellenzéki párt van, és nem lehet különbséget tenni közöttük. Végül csak kevesen maradhatnak, és ez kőkemény verseny, amely a pártok létéről és a politikusaik egzisztenciájáról szól.

Hiszen mindegyik párt, és mindegyik politikus vélhetően nem maradhat a politikában.

A fentiek alapján talán még igazolható is az, amit Karácsony Gergely mondott, miszerint nem biztos, hogy a választók rosszul döntöttek, amikor nem erre az ellenzékre szavaztak.

Érdemes mindenkinek elgondolkodnia azon, ahogyan ezt a helyzetet a baloldal kezeli, amilyen üzeneteket küldenek a választók felé, és egymásnak, valamint ahogyan a nyilvánosság előtt veszekednek.

„Ha a baloldal kormányra került volna, akkor azt vajon ennyien nem így folytatták volna?”