Horvátországban mégis szívesen látják a magyarokat?

Nem ültek fel a horvátországi éttermek és szállodák a politikai provokációnak, továbbra is szívesen látják a magyar vendégeket – derül ki a hirado.hu körképéből. Munkatársaik félszáz adriai vendéglátóipari egységnek és hotelnek küldtek ezzel kapcsolatban megkeresést, a válasz minden esetben pozitív volt, ezekből mutatunk néhányat.

Az ügy előzménye, hogy Orbán Viktor egy kijelentését értették félre egyesek Horvátországban. A miniszterelnök az olajembargó kapcsán arról beszélt, hogy hazánk energiaellátásának biztosítása azért is nehezebb más országokénál, mert nincs tengerünk, így csak szárazföldi úton érkezhetnek Magyarországra az energiahordozók. A kormányfő megemlítette, hogy korábban volt magyar tenger, de „elvették”.

A kijelentést néhányan zokon vették Horvátországban, egy adriai étterem pedig odáig ment, hogy kitett egy táblát a következő felirattal:

„Magyarokat nem szolgálunk ki! Nincs Isten hozott a ti tengereteknél.”

Az étterem honlapját elárasztották a magyar nyelvű felháborodott hozzászólások és a vendéglő tetszési indexét is lepontozták. Az étterem tulajdonosai végül kénytelenek voltak letiltani a hozzászólási lehetőségeket.

Szerencsére a hirado.hu körképéből kiderül, hogy mindez egyedi eset, a munkatársunk által megkérdezett hotelek válaszai közül idézünk néhányat:

„Ami minket illet, nem jelent problémát, hogy bármilyen nemzetiségű vendéget elszállásoljunk a szállodáinkban. Minden vendéget szívesen látunk, természetesen a magyarokat is! Nálunk az emberek azért dolgoznak, hogy a turistaszezon újrainduljon.”

„Minden magyart várunk szeretettel, bármikor!”

„Nálunk mindig szívesen látott vendégek a magyarok. Mi nem is hallottunk erről az esetről.”

„Nagy örömmel fogadjuk önt és barátait! Ezek a pletykák a magyarokról egyszerűen nem igazak :)”

„Ne aggódjon, a magyarokat mindig szívesen látjuk a szállodáinkban 

Biztos vagyok benne, hogy ez így van egész Horvátországban is!”

„Miért ne lenne szívesen látott magyar nálunk Horvátországban? Igazából nem is értjük a kérdést. Mi minden évben ellátogatunk Magyarországra, nagyon szeretjük az országot és az embereket is.”

„Mi nem hallottunk róla, hogy akár egy horvát is nem látna szívesen magyarokat! Sajnálom, hogy ön ezt hallotta, de nem igaz. Mi minden nemzetet és állampolgárt befogadunk, különösen a szomszédainkat, Szerbiát, Magyarországot, Montenegrót, Boszniát. Kérem, ne higgye el ha valaki az ellenkezőjét állítja!”

„Minden magyar szívesen látunk! Kérem ne higgyen el mindent, amit a médiában hallott, a valóság az, hogy a horvátok nagyon szeretik a magyarokat.”

„Nagyon meglepődtünk a kérdésén! Horvátországban egyáltalán nincs ellenséges légkör, minden magyart szívesen látunk!”

„Hosszú évek óta van szállodám és vendéglőm, de először hallom, hogy a magyarokat nem látják szívesen Horvátországban. Emiatt nem kell aggódnia, Horvátország biztonságos és minden magyart szeretettel várunk! Örömünkre szolgál, hogy vendégül láthatjuk önöket. Önt a rezidenciánkon.”

Hasonló a helyzet az éttermeknél, akik szintén szívesen látják vendégül a magyar turistákat

„Önöket sajnos nagyon rosszul informálták! Horvátországban mindig szívesen látják a magyarokat! Van egy másik éttermünk is Vir szigetén, ahol a kedves szomszédaink szintén magyarok és nagyon jóban vagyunk.”

„Egyáltalán nem probléma nekünk, ha magyar barátaink eljönnek az éttermünkbe és a bárunkba!”

„Sajnálattal halljuk öntől, hogy volt egy horvát étterem, aki nem látja szívesen a magyarokat. Természetesen mi mindig minden magyart szívesen látunk!”

„Nagyon sajnálom, hogy ezt hallom öntől, nem is hallottuk még ezt a hírt. Nálunk minden magyar mindig szívesen látott vendég! Még egyszer sajnálom, hogy volt egy olyan horvát étterem, ahol nem adták meg önöknek a kellő tiszteletet.”

„Mi és az éttermünk soha nem tapasztalt és nem is hallott rosszat magyarokról. A magyarok mindig is szívesen látott vendégek voltak egész Horvátországban.”

Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a horvátok felháborodása azért is volt jogtalan, mert a trianoni szerződésig az adriai Fiume (ma Rijeka) Magyarországhoz tartozott. Maga a békediktátum is úgy említi a várost, mint olyan területet, ami a „volt Magyar Királysághoz” tartozott és, amiről Magyarország „lemond”.