Francia politikai elemző: Sok esetben az unió azt követi, amit a magyarok javasolnak

A francia elnökválasztás eredményéről, illetve Magyarország és Franciaország jövőbeli kapcsolatáról is beszélt Thibaud Gibelin francia politikai elemző a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

– Gibelin úr, néhány nappal ezelőtt befejeződtek a francia választások. A hivatalban lévő elnök, Emmanuel Macron több, mint 58 százalékkal nyert Marine Le Pen előtt. Ez egy biztos győzelem. Ön személy szerint számított erre néhány héttel ezelőtt?

– Igen, nem volt meglepetés a választáson. Franciaországban megmerevedtek a különböző társadalmi osztályok. Macron leginkább a felső tízezer és a nyugdíjasok szavazatait kapta meg, míg Le Pen a nép szavazatait. A másik jobboldali jelölt Zemmour inkább az identitás fontosságára helyezte a hangsúlyt, a migrációra, amely nagyon fontos kérdés Franciaországban. Mégsem tudott csak 7 százalékot kapni, hiszen nem tudta elvenni ezeket a kérdéseket Le Pentől, aki számára ezek szintén nagyon fontos témák voltak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Macron 2 millió szavazatot vesztett, ha teljesítményét összehasonlítjuk 2017-hez képest. Ezzel szemben Le Pen 3 milliót nyert és magas volt a távolmaradók aránya is. Vagyis megmerevedtek a frontok. Egyik oldalon az elit Macron mellett, másik oldalon a nép nagy tömege Le Pen mellett, olyan problémákkal, mint a biztonság, vagy a társadalom és a gazdaság törékenysége.

– Ön Le Penről szólva a populáris, népies jelzőt hangsúlyozta, Zemmourra nézve az identitás fontosságát emelte ki, ezzel szemben a francia médiában mindkettőjükről csak a szélsőjobboldali jelzőt lehetett hallani. Macron saját magát középre hozta, néha sazzézott jobbra, néha balra, de akik nem vele voltak, azok hamar megkapták a szélsőjobb- vagy szélsőbaloldali jelzőt.

– Igen, ez a stratégia Macronra nézve nagyon kedvező volt. Azt mutatta, hogy ő középen áll. Ehhez jött hozzá, hogy Le Penről ördögi képet festettek, főleg az első forduló után. Addig Zemmour töltötte be ugyanezt a poziciót. Sok embert eltérítettek ezzel a taktikával. Macronnak az volt a célja, hogy Le Pennel kerüljön szembe, hiszen az látható volt előre, hogy Le Pen nem fog 50 százaléknál többet szerezni.

– Természetesen, mi nem Franciaországban élünk, de amit láttunk, olvastunk a választások körül az az volt, hogy Brüsszel és az EU sokkal inkább Macront akarta. Egészen véletlenül a választások előtt néhány nappal még egy OLAF vizsgálat is megindult korrupciós ügyben Le Pen ellen.

Igen, nemcsak az európai intéznének, de a teljes francia sajtó is Macron mellett volt. Még az olyan újságok, mint a keresztény, ámde baloldali La Croix nevű lap is kifejezetten Macron mellett buzdított. Miközben Macron igazán nem mondható, hogy keresztényi vagy a családok megerősödésének pártján állna.

Így pedig nehéz volt Le Pennek küzdeni, miközben nagyon sokan utasítják el Macron teljesítményét, látva, hogy mi történt az elmúlt 5 évben.

Felhívtam már a figyelmet arra, hogy rengeteg idős ember szavazott Macronra. Főleg a 60 évesnél idősebbekre gondolok. Aztán az is kiderült, hogy a közhivatalnokok, munkavállalók többsége viszont Le Pen-párti. Vagyis, ha a nyugdíjasokat megcélzó média nem lett volna ennyire elfogult, talán más eredmény született volna. És az is nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Tömörülés nem egy kis párt, hanem a társadalom teljes skáláját lefedi.

Az is tény, hogy 1969 óta nem voltak ennyire kevesen szavazni Franciaországban, ez azt mutatja, hogy csalódtak a franciák a politikában. Tulajdonképpen Macronra csak a franciák 38 százaléka szavazott, mégis ez ennyire nyilvánvaló győzelmet jelentett a végelszámolásnál.

Az mai francia politika gyökerei az ötvenes évekhez és De Gaulle-hoz kötődnek, ahhoz képest, most lényegesen kevesebben hisznek a politikában és a politikusokban. Ez pedig legitimizációs válságot is hozhat a jövőben. Ebben minden politikai elemző egyetért.

– Ha már egyszer Charles De Gaulle nevét említette, mit gondol, mit szólna a mai francia társadalomhoz és főleg a pártjának eredményéhez?

– Nehéz beszélni a halottakról. De az tény, hogy amilyen helyzetben most vagyunk, annak az előzményei De Gaulle időszakára vezethetők vissza. Pontosabban szólva 1968-hoz, a hedonista, liberális korszakhoz. Amikor a gazdaság legyőzte a politikát. Amikor a jogok fontosabbá váltak, mint a kötelességek. Mindezek odáig fajultak, hogy a Republikánus Párt, amelynek Valérie Pécresse volt a vezetője még az 5 százalékot sem érte el. Nagy válságot él meg a párt, de ez így megy már egy ideje.

– Aztán vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a Le Pen névvel nem lehet nyerni Franciaországban. Tudjuk jól, hogy a párt elődjét Marine Le Pen apja alapította, aki sokkal radikálisabb nézeteket vallott lányánál. Hiába szakított apjával a pártelnöknő, sokan nem szavaznak Le Penre. Mit gondol, hívhatják így bármikor is a jövőbeli francia köztársasági elnököt?

– Akik Marine Le Pen személye miatt támadják a pártot, azok kifogást keresnek. Ha pedig ez nem válik be, akkor keresnek valami mást. Egy karakteres jobboldali párt vezetője mindig is a támadások kereszttüzében lesz. Igaz az is, hogy Macronéknak az az érdekük, hogy ezt az ellenfelet konzerválják a jövőre nézve. Idegenellenességgel vádolják, miközben azt látjuk, hogy Franciország tengerentúli megyéiben Marine Le Pen lényegesen több szavazatot kapott, mint Macron. Azokban az országokban ahol kevert a lakosság, és például sok afrikai él. Itt Le Pen több, mint 60 százalékot szerzett. Vagyis az, hogy rasszista lenne, nem igaz, mert akkor ezek az emberek nem szavaznak rá ilyen nagy számban.

A Le Pen névnek legalább annyi hátránya van, mint előnye. Sok francia ugyanis ezzel azonosítja az ellenállást a baloldali kormányzással szemben. Sokan, ha a választani kell Zemmour vagy Le Pen között, inkább az utóbbira voksoltak, mert az az út, sokkal stabilabbnak, kiszámíthatóbbnak tűnt. De az is biztos, hogy a fősodorban található média azt sugallta, hogy nem szabad megbízni Le Penben.

– És mit gondol, hogyan alakul Orbán és Macron illetve Franciaország és Magyarország kapcsolata? Amit láttunk, hogy ugyan más nézeteket vallanak, ugyanakkor tisztelik egymást.

– Szerintem az a logikus, hogy minden így fog folytatódni, hiszen fölényesen nyertek és ez politikájuk helyességét igazolja. Ami új helyzet, az az orosz-ukrán háború, és ez befolyásolhatja politikájukat. Fontos, hogy konszenzus legyen az unió országai között, ez pedig változtathat taktikájukon. Láttuk, hogy hét közepén az oroszok elzárták a gázcsapot Lengyelország és Bulgária irányába. Erre az volt az unió válasza, hogy több ország vásárol rubelben gázt az oroszoktól. Ettől a franciák nagyon berzenkedtek korábban, ám a pragmatizmus győzedelmeskedett. Ezt a megoldást mondták egyébként korábban a magyarok és osztrákok, vagyis az idő őket igazolta. Egyébként sok esetben az unió azt követi, amit a magyarok javasolnak.

Ami a két kormányfőt illeti, 2017 óta mindig a dialógusra törekedtek, amikor találkoztak. Természetesen van közöttük ideológiai vita, de a két állam között konstruktív kapcsolat van.