Elképesztő összegeket keresnek az ukrán háborún a nagy olajcégek

Horribilis haszonra tesznek szert a háború miatt a nyugati olajcégek, miközben közvetve és közvetlenül is elősegítik az orosz-ukrán konfliktus fenntartását. A közvetlen háborús haszon azonban nem elég, miközben az európai országokat a béke megteremtése jegyében az Oroszországgal szembeni szankciókra kényszerítik, az amerikai és brit olajtársaságok titokban továbbra is vásárolják az orosz olajat, amin további dollármilliókat kasszíroznak.

Február 24.-e szörnyű nap volt Ukrajna életében, nem így azonban a texasi EOG -nál, amely már aznap bejelentette, hogy részvényeseinek extra bonuszként 585 millió dollárt tud kifizetni, miután a háború hírére az olajárak hétéves csúcsot értek el a tőzsdén. Ugyanezen a napon két másik amerikai olajcég, az Occidental és az Ovintiv is közölte, hogy nagy nyeresége miatt két számjeggyel tudja emelni a részvényeseinek szánt osztalékot. És ez még csak a kezdet volt, az orosz-ukrán konfliktus óta eltelt több mint két hónapban, a nagy olajtársaságok tetemes haszonra tettek szert. Az Egyesült Államok 20 legnagyobb olaj- és gázipari vállalata - amely a koronavírus járvány idején a gazdasági válság kivédésére akkor még több milliárd dollárnyi központi támogatást kapott – most lekörözi az egyéb iparágakat és a háború legnagyobb győztesei közé lépett elő. Az olajóriások nyereségét tovább hajtja, hogy miközben szép összegeket fizetnek ki osztalékként, visszavásárolják a piacról a saját cégeik részvényeit, ezzel még jobban felhajtva azok értékét. Amióta Biden elnök elkerülhetetlennek nevezte Ukrajna orosz megszállását, legalább öt nagy olajipari cég közel 99 millió dollárt nyereséget zsebelt be.

Pénzeső 2022

Pénteken az olajvállalatok be is jelentették az első negyedéves nyereségüket, ez a ExxonMobil-nál például 5,5 milliárd dolláros profitot jelent. Még úgyis ennyi maradt a cég zsebében, hogy 3,4 milliárd dolláros értékvesztést könyvelt el a Szahalin-1-ből való kilépése alapján Oroszországban. A többi olajcég is jól járt, Mindez már szemet szúrt néhány amerikai szenátornak is, akik megadóztatnák a vállalatokat ezután a nagy bevétel után is.

Előre megjósolta az olajkitermelő vállalatok első negyedéves jó eredményeit Tóth Máté energiajogász, a Rátky és Társa ügyvédi iroda energetikai csoportját vezető ügyvédje. Arról is beszélt, hogy a vállalatok eközben komoly összegeket juttatnak Ukrajnának, így a Exxon 10 milliárd dollárt közvetlenül ad a háborúban álló országnak. De nem marad el a brit Shell sem, amely egyenesen ukrán alapot hozott létre, amelybe szintén nagy összegeket utal.

Visszafogott kitermelés – még magasabb árak

Az olajkitermelők más eszközöket is felhasználnak a háborús időszakban termelt profit megsokszorozására. Miközben az orosz invázió miatt Európában az orosz energia-, így olajfüggés felszámolása van terítéken és emiatt az energiaválság veszélye fenyeget, addig nem igazán növelik a saját olajkitermelésüket. A felszínre hozott mennyiség az utóbbi időben csak mintegy 8 százalékkal nőtt. Az olajhoz hasonlóan mozgó gázkitermelést, azon belül a palagázt - amelyről nemrégiben még azt hallottuk, hogy sikeres alternatívája lehetne az orosz gáznak, - kitermelő vállalatok pedig egyenesen bejelentették, egyáltalán nem tudják vagy akarják növelni hozamokat. Ha pedig a kereslet nő, a kínálat pedig nem, annak szintén azonnali és komoly árfelhajtó hatása van, amelyen szintén ezek a cégek nyernek.

Továbbra is folyik az olaj Oroszországból

A profitból persze sosem elég, komolyan trükköznek az amerikai és brit vállalatok az orosz olajjal is. A módszert mi, magyarok már ismerjük. Talán emlékszünk rá, hogy a magyar mézet néhány éve a kínaiak keverték saját termékükbe, hogy azután Európába hozva uniósként adhassák el. Valami hasonló folyik most az orosz olajjal is. Miközben a Magyarországot a nemzetközi közvélemény kioktatja az energiapolitikája miatt, addig a nyugati energetikai vállalatok továbbra is szorgalmasan vásárolják az orosz olajat.

Tóth Máté elmondta, hogy miközben ezek a cégek látványosan támogatják az Oroszországgal szembeni szankciókat, addig ugyancsak ők, az oroszországi Primorsk kikötőjéből szorgosan szállítják az olajat Litvániába, ahol átrakodják. Ezután 51 százalékban litván olajat kevernek hozzá. Így utazik tovább – immár litván olajként – az Egyesült Királyságba, ahol egyébként teljes az orosz olaj elleni embargó. A másik módja az orosz olaj kivitelének és a szankciók megkerülésének, hogy ismeretlen szállítási cél címkével látják el a tankereket, amely után a hatóságok már nem sorolják azokat be orosz eredetűnek. A jól menő kereskedelmet támasztja alá az is, hogy Oroszország csak áprilisban 1.3 millió hordóról 1.6 millió hordóra növelte a napi olajkitermelését, gyarapítva ezzel a saját és az az nyugati olajkereskedelmi cégek bevételét.

Miközben Brüsszel épp a hatodik szankciós csomagon izmozik, és teljes tilalmat készít elő az orosz kőolajimportra, az amerikai pénzügyminiszter bejelentette, hogy ez tán mégsem annyira jó ötlet. Igaz, hogy márciusban az USA maga ajánlgatta Európának az orosz olajembargó ötletét – mit ajánlotta, követelte! – de most Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter az IMF ülésén kijelentette: – Európának óvatosnak kell lennie az orosz olajimport tiltásával, mert az egyértelműen megemelné a globális energiaárakat, és káros hatással lenne Európára és a világ más részeire. A politikus szerint a szankció nagyobb kárt okozna az európai gazdaságnak, mint amennyire Oroszországot sújtja. Minő fordulat! Az Európai Bizottság azonban robog előre, a Politico értesülései szerint akár jövő héten bemutathatja az újabb orosz importkorlátozást, és már nem is szankciós csomagokban gondolkodik, hanem gördülő szankciókban, ami folyamatosan szigorodó nyomásgyakorlást jelent, mondta Hortay Olivér. A Századvég Konjunktúrakutató energetikai üzletágvezetője kiemelte: ennek óriási kockázata van, mert a következmények kiszámíthatatlanok, nem tudunk rá felkészülni. Ha Európa korlátozza vagy felfüggeszti az importot, az orosz kőolaj világpiaci ára megemelkedik, ez pedig valójában Oroszországnak jelent pluszbevételt – miközben Európa, sőt az egész világgazdaság is bajba kerül.

Az orosz kőolajat nem lehet helyettesíteni

Európa kőolaj-kitettsége jóval érzékenyebb, mint a földgáz esetében, hangsúlyozta Tóth Máté energiajogász: az energiaimport 73 százalékát jelenti a kőolaj-behozatal. A olajimport egynegyede Oroszországból érkezik, és nem is tudjuk máshonnan beszerezni. Közben viszont az orosz olajexportnak csak 16 százalékát teszi ki az európai tranzit, és India vagy Kína vidáman átveszi, ha nekünk nem kell.

Sem a közlekedés, sem pedig az ipar nem működik Európában, ha leáll az orosz kőolajszállítás. A közlekedés mintegy 65 százalékban használja a nyersolajat, a másik nagy felhasználó (22 százalék) pedig az ipar és a vegyipar. A mindennapi életünkben nagyon gyorsan megéreznénk az olajembargó hatását, például azon keresztül, hogy két héten belül megbénul a közúti közlekedés és a szállítás, hangsúlyozta Tóth Máté. Mivel a nyersolaj mindenre hatással van, hiánya súlyos áremelkedést generál szintén rövid idő alatt. Oroszország gazdasága és lakossága eközben semmit nem érezne az egészből, ezért aztán már megjelentek az újabb elképesztő ötletek: a fűts kevesebbet és ne fürödj le német okosságok mellé most a RePlanet Kutatóintézet sorakozott fel azzal az ajánlással, hogy állítsuk le a belföldi légi járatokat, és tegyük ingyenessé a tömegközlekedést, mert így Putyinnak kevesebb bevétele lesz az energiahordozókból. – Elképesztő ötletek, amelyek minden realitást nélkülöznek – jellemezte Tóth Máté energiajogász, hozzátéve, hogy ilyen „kutatóintézetekből” most több tucat van, amelyek elsősorban az amerikai érdekek mentén mondják fel a leckét.

Mert a valóság az, hogy az Oroszországon kívüli európai kőolaj szükségletet ellátó olajexportőröktől nagyságrendileg kevesebb kőolaj érkezik (négy-öt százalék), mint az oroszoktól, egyszerűen azért, mert nincs több. Az orosz olajimportot tehát nem lehet kiváltani.

Ahogyan az Oroszországból érkező olajszállítás három útvonalán sem nagyon tudunk variálni. Primorskból jön az európai kőolajszükséglet kétharmada a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren pedig Novorosszijszk kikötőjéből. Ezt a két behozatali forrást a hajózási szankciók már megbillentették, úgy is, hogy még nem az olajra, mint termékre terjed ki a korlátozás, hangsúlyozta Tóth Máté. Nekünk Kelet-Közép-Európában viszont sajátos helyzetünk van: mi a Barátság vezetéken kapjuk a kőolajat, ami ugyan a teljes orosz importnak csak nyolc százaléka, viszont ez a mennyiség kizárólag az adott infrastruktúrán keresztül tud eljutni a kontinensre.

Brüsszel elképzelése, hogy év végéig kétharmadával csökkentsük az orosz kőolaj behozatalát, azért is irreális, mutatott rá Stier Gábor külpolitikai szakértő, mert olaj és olaj között is van különbség. A magyar finomítók az orosz típusú olajra lettek kalibrálva. A Mol szerint például a Dunai Finomító működését át lehet állítani arra, hogy száz százalékban alternatív típusú kőolajokat dolgozzon fel, azonban ennek átfutási ideje a kockázatok minimalizálásával akár két-négy év is lehet, és több száz millió dolláros többletköltséggel járna. Az orosz import azonnali kiváltásának technikai korlátait tehát az is adja, hogy a különböző típusú kőolajok kémiai összetétele teljesen eltérő.

Úgy próbálják kicselezni ezeket az embargós intézkedéseket, hogy például a litván vagy lett olajat kevernek a kőolaj-szállítmányba,van is embargó meg nincs is alapon, tette hozzá Stier Gábor.

Amerika észhez tér, avagy Szaúd-Arábia mutat utat

A hét elején még ott tartott az amerikai adminisztráció, hogy az orosz import szankciójával nemcsak azt mutattuk meg, mennyire nélkülözhetetlen a globális pénzügyi rendszer, és milyen költséges, ha kizárnak belőle valakit, hanem azt is, hogy mennyire hiábavaló, ha megpróbáljuk kikerülni. Ezt Wally Adeyemo amerikai pénzügyminiszter-helyettes jelentette ki, és körömszakadtáig védte az Oroszországgal szemben bevezetett példátlan büntetőintézkedéseket, visszautasítva a figyelmeztetést, amely szerint az Egyesült Államok és szövetségeseinek átfogó szankciói a teljes nemzetközi gazdaságot veszélyeztetik. A két nappal később következő amerikai fordulat annak is köszönhető, hogy a kőolaj világpiaci ára stabilan száz dollár/hordó fölé kúszott, világított rá Tóth Máté energiajogász. A JP Morgan becslése szerint ha bevezetnék az európai importtilalmat, az 185 dollárra emelné a kőolaj árát. Ebből is látszik, hogy Oroszországnak nem tud fájni az olajembargó, Európának és a nyugati gazdaságnak viszont tragikus. Ráadásul oly mértékben befolyásolja a gazdaságot és az életszínvonalat, hogy komoly politikai kérdés, akár kormányokat buktathat meg. Nem véletlen, hogy az olajembargó-egyeztetést a francia elnökválasztás utánra halasztja Brüsszel. Joe Biden beiktatása óta a benzinárak hetven százalékkal növekedtek az Egyesült Államokban, ami egyre nagyobb társadalmi elégedetlenséget vált ki. Az európai embargó pedig olyan további áremelkedést idézne elő, ami nagy eséllyel Biden vereségéhez vezetne az egyre közeledő félidős választáson.

Az sem mellékes, hogy miközben a kőolaj-kereskedelmet 1974 óta dollárban bonyolítják, Szaúd-Arábia már bejelentette, hogy hajlandó lenne elfogadni kínai jüant is. Pedig éppen a közel-keleti ország kötötte a megállapodást Richard Nixon amerikai elnökkel, hogy amerikai dollárban árazza a kőolajat. Vagyis a dollár hegemóniája ötven év után megtörni látszik, és úgy néz ki, erre már az USA is felkapja a fejét, és elhátrál a szankciós politikától. A kérdés, hogy Brüsszel mikor ébred fel és fejezi be a gördülő szankcióit, amelyekkel saját gazdaságát, iparát és alapvető működését készül romba dönteni.