tóth gabi
Egyre többeket érint a német zaklatási botrány.
Egyre mélyebbre nyúlik a zaklatási botrány. A Baloldali Párt alelnöke szerint nemcsak az ifjúsági szervezetben és a tartományi testületekben zaklatják a nőket, hanem a parlamenti frakcióban is vannak ilyen problémák – írja a V4NA.
A németországi Baloldali Párt (Die Linke) frakcióvezető-helyettese súlyos vádakat fogalmazott meg a pártjával kapcsolatban, ami tovább szítja az egyébként is nagy port felverő zaklatási botrányt. Martina Renner szerint a párt parlamenti frakciójában is rendszeres a szexuális zaklatás.
Amióta a Bundestagban vagyok, tudok olyan esetekről, amikor férfi képviselők bántalmaztak női kollégákat
–mondta a politikus a RedaktionsNetzwerk Deutschlandnak (RND). Hozzátette, hogy „van egy olyan alaphangulat, amely szintén támadó magatartásra ösztönöz. Vannak olyan emberek a frakcióban, akik bármit megengedhetnek maguknak, és soha nem szankcionálják őket” – mondta Renner. Vannak jelentések egyes képviselők és fiatal női munkatársak közötti szakmai és magánéleti kapcsolatokról, amelyekben szándékosan kihasználják a kor- és hatalmi különbségeket.
Ezek pontosan ugyanazok a mechanizmusok, amelyek az összes metoo-vitából ismertek
– mondta az egyik képviselő. Szó van továbbá a szexuális zaklatás egyedi eseteiről, amelyekről feltételezhető, hogy bűncselekménynek minősülnek, és arról, hogy különösen a parlamenti képviselőcsoport munkatársai és az egyes képviselők félnek nyíltan beszélni erről. De nem csak a zaklatással van probléma. Az RND-nek az elmúlt napokban több képviselő és a képviselőcsoport munkatársai is beszámoltak a frakcióban uralkodó szexista légkörről.
A parlamenti frakcióban strukturálisan diszkriminatív viselkedés jellemző, ami megfélemlíti a női képviselőket
– mondta az RND-nek egy baloldali párti képviselő, majd megjegyezte: a férfi képviselők kiabálnak a nőkkel és lekicsinylik őket. „Vannak szexuális megjegyzések a képviselők lábáról, melléről és arról, hogy mennyire provokatívak vagy izgatóak” – mondta egy másik képviselő. De volt olyan is, aki azt mondta, hogy a pártban a metoo-jelenség nemcsak az egyes képviselők kijelentéseiről és tetteiről szól, hanem arról is, hogy a párt és a pártvezetés hogyan kezeli ezt a kérdést. A múltban a női képviselők már panaszkodtak, és kérték, hogy ne ültessék őket bizonyos kollégák mellé, de a pártvezetés soha nem reagált erre – mondta az egyik képviselő.
Ahogy arról a V4NA korábban beszámolt, a zaklatási botrány alapjaiban rengette meg a története legmélyebb időszakát élő Baloldali Párt életét. Beszélgetési előzmények, hatósági vallomások és e-mailek bizonyítják, hogy a párt alkalmazottai ellen szexuális erőszak, nemi erőszak és hatalommal való visszaélés történt.
A beszámolók szerint a legsúlyosabb esetek Hessenben történtek. A vádak többnyire középkorú férfiakat érintenek, akik vezető pozíciókat töltenek be – például igazgatótanácsokban –, és megfelelő hatalommal rendelkeznek, de szövetségi politikusok és egyéb ismert nevek is vannak a listán. Egy fiatal nő arról számolt be, hogy 2018-ban Adrian G., az akkor 40-es évei elején járó, a hesseni tartományi parlamentben a Baloldali Párt frakciójának munkatársa rendszeresen megjelent az erkélyén és arra kényszerítette, hogy engedje be a lakásába és közösüljön vele.
Janine Wissler, a Linke társelnöke tudott a dologról, mégsem tett semmit. Bár tagadja, hogy tudomást szerzett a zaklatásról, egy SMS mást bizonyít. A nő ugyanis jelezte a problémát a társelnöknek.
Egy másik fiatal áldozat arról számolt be, hogy a wiesbadeni Baloldali Párt egyik tagja szexuálisan bántalmazta, a Szociáldemokrata Párt (SPD) helyi tagja pedig szexuálisan zaklatta. A két eset nyilvánosságra hozatala óta 23 további áldozat jelentkezett, mostanra Schleswig-Holstein és a Saar-vidék kivételével szinte minden tartományi szövetségből érkeztek jelentések szexuális támadásokról.
Anne Spiegel szövetségi családügyi miniszter lemondása csak a kezdete lehet a német kormány csődjének. Ahogy arról a V4NA is beszámolt korábban, Spiegel 2019-ben még Rajna-vidék–Pfalz tartomány környezetvédelmi minisztereként bukott meg, amikor a súlyos mulasztásai tragédiához vezettek.
Ha ez még nem lett volna elég, közvetlenül azután, hogy az Ahr-vidéken az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti katasztrófája történt, Anne Spiegel négyhetes vakációra utazott a családjával.
A tárcavezető a katasztrófa utáni tartományi kormányüléseken sem vett részt, ráadásul nyilvánosságra kerültek azok az üzenetek is, amelyek azt bizonyítják, hogy a tragédia éjjelén arról beszélgetett kollégáival, hogy miként hárítsa el a felelősséget és hogyan tartsa meg a politikai imázsát. Spiegel nem volt hajlandó levonni a következtetéseket, majd ezután alkalma sem volt lemondani a tartományi kinevezéséről, mert az új szövetségi kormányban megbízták a családügyi tárca vezetésével. A 2019-es botrány az elmúlt hetekben gyűrűzött tovább, az egyre nagyobb nyomás miatt pedig könnyek között mondott le a miniszteri tisztségéről.
Egyelőre Christine Lambrecht védelmi miniszter sem büszkélkedhet a munkásságával, aki egyik kínos helyzetbe kerül a másik után. Nem sokkal azután, hogy – az egyébként tapasztalatlan – Lambrechtet kinevezték a fegyveres erők élére, bejelentette, hogy távozik a politikából. Végül meggondolta magát, és első dolga miniszterként az volt, hogy szabadságra ment.
Már most legendás az a büszke bejelentése, hogy Németország 5000 sisakot szállít a katonai segítséget kérő ukránoknak. Ezután még büszkébben jelentette be, hogy páncéltörő fegyvereket is küldenek Kijevbe, csakhogy később kiderült, hogy a legalább harmincöt éves Strela rakétákat már 2014-ben elavultaknak minősítették.
Nem csoda, hiszen a leginkább helikopterek elleni bevetésre alkalmas fegyverek az egykori NDK hadseregének készletéből származnak. Nem sokkal ezután újabb kínos bakival hívta fel magára a figyelmet a német hadsereg, a Bundeswehr siralmas állapotát elbagatellizáló tárcavezető. Az uniós tagállamok külügyi és védelmi minisztereinek egyik brüsszeli ülése előtt újságíróknak azt nyilatkozta, hogy Németország 2025-től egy évre biztosítani tudja a NATO számára az új, intervenciós haderőt, ami 5000 katonából fog állni. Hozzátette, hogy ez egyértelmű üzenet Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.
A védelmi miniszter bejelentését azonban néhány órával később a saját tárcájának kellett korrigálnia. Az egyik berlini minisztériumi szóvivő szerint hiba csúszott a miniszter szóhasználatába, és valójában arra gondolt, hogy a Bundeswehr adhatja a csapatok „magját”, ami nagyjából 1500 főt jelent. Ennél többet egyébként nem is tudna küldeni a német haderő, a miniszter látszólag mégsem volt ezzel tisztában.
A zöldek mezőgazdasági minisztere, Cem Özdemir is mereven ragaszkodik a terveihez. Bár az ukrajnai háború miatt egyre több termék válik elérhetetlenné, a gabonát és az étolajat is lehetetlen beszerezni, a világ pedig valóságos élelmiszerválság felé tart, Özdemir mégsem hajlandó feladni az álláspontját, miszerint pihentetni kell a jelenleg nem használt földeket. Az emberek azért vannak felháborodva, mert Németország is el tudná magát látni gabonával, ha a miniszter engedélyezné ezt. Özdemir ehelyett egy 180 millió eurós csomagot akar előterjeszteni, hogy segítse a gazdaságokat a műtrágya és az üzemanyag többletköltségeinek enyhítésében. Egyrészt ez újabb adósságot jelent a kormánynak, másrészt hiába kérdezik a gazdák, a miniszter nem árulja el, hogy ettől hogyan lesz több gabona.
Minden további hektár, amelyet Európában termesztésbe vonunk, hozzájárulhat a világ élelmezéséhez. De úgy tűnik, ez nem győzte meg Özdemir minisztert. A német kormány nemcsak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg. Konkrétan nem használja ki a németországi földeken történő élelmiszer-termelés növelésének lehetőségeit
– fogalmazott Albert Stegemann agrárpolitikai szakértő, aki ellenzékben vesz részt a német parlament munkájában.
A mezőgazdaság valós problémáinak megoldása helyett Cem Özdemir a klímaváltozás lelassításával van elfoglalva. Nemrég arra szólította fel a németeket, hogy fogyasszanak kevesebb húst.
Németországban a mezőgazdasági üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint felét az állattenyésztés okozza. A klímavédelmi törvény előírja, hogy 2030-ra 56 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre kell csökkenteni a mezőgazdaság éves kibocsátását. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az állatállomány csökken
– magyarázta a miniszter.
Egyre nagyobb nyomás nehezedik az ukrajnai háború kezdetén bujkáló Nancy Faeser belügyminiszterre is. A tárcavezető először akkor került a címlapokra, amikor bejelentette, hogy a súlyos munkaerőhiánnyal küzdő német gazdaságnak több bevándorlóra van szüksége. Egy olyan csoportért lobbizott az Európai Uniónál, amely összefogja az úgynevezett befogadó országokat, amelyek ösztönzik a bevándorlást és elosztják egymást között a migránsokat. Faeser láthatóan nem tanult Angela Merkel egykori kancellár 2015-ös hibájából, amikor ellenőrzés nélkül engedték be a menekülteket az országba, a hatóságok pedig emiatt nem tudták, hogy valójában kiket engedtek át a határon. Most pedig egy olyan terveken dolgoznak a belügyi tárca dolgozói, amelyekkel megkönnyítenék a bevándorlók letelepedését.
Faeser és a hatóságok nemtörődömsége vezethetett oda, hogy baloldali szélsőségesek összehangolt támadást hajtsanak végre különböző nagyvárosokban, ahol ruhaboltokban rongálnak és erőszakoskodnak a vásárlókkal és az eladókkal.
A V4NA a napokban számolt be az összehangolt támadássorozatról.
Ezek a problémák azonban nem okoznak komolyabb fejtörést a belügyminiszternek, hiszen láthatóan még semmilyen intézkedést nem tervezett a bűnözés visszaszorítása ellen. A szélsőséges baloldali nézeteket valló és az erőszakos utcai tüntetéseiről híres Antifa-csoport egyik magazinjában véleménycikket író Nancy Faeser ehelyett a jobboldali szervezeteket szeretné megszüntetni. A tárcavezető azt is égetően sürgősnek találta, hogy az LMBTQ-mozgalom törekvéseinek érvényt szerezzen. Néhány napja jóváhagyta a szivárványzászló kitűzését a szövetségi kormány épületeire. „Modern és sokszínű ország vagyunk. Legfőbb ideje, hogy ezt állami intézményként világosabban megmutassuk” – írta a Twitteren a belügyminiszter.
A szociáldemokrata Olaf Scholz néhány hónapos kormányzása alatt semmilyen elemi kérdésben nem vállalt vezetői szerepet. A koronavírus-járvány kezelésében sem mutatott magabiztosságot és a járvány okozta gazdasági károkat sem sikerült enyhíteni. A legtöbb kritikát azonban az ukrajnai háborúval kapcsolatos kommunikációja miatt kapta – pontosabban amiatt, mert nem kommunikált. A kötelező védőoltás mellett az ukrajnai fegyverszállítások kérdésében sem volt hajlandó egyértelmű álláspontot kialakítani. Csak hetekkel később ismertette Németország véleményét, amikor már szinte minden oldalról megtámadták a kancellárt. A Preußische Allgemeine Zeitung német lap hosszasan foglalkozott Olaf Scholz munkájával, a cikk szerzője pedig levonta a következtetést: „Senkit sem kényszerítenek arra, hogy kancellár vagy miniszter legyen.”
Amikor azonban a politikusok elfogadják a vezető pozíciót, kötelesek teljesíteni a rájuk vonatkozó követelményeket. Ha nem akarnak vagy nem tudnak, akkor szabadon lemondhatnak
– írja a szerző.