Mégis orosz gázt akarnak az ukránok?

Az ukrán politikusok azt akarják elérni, hogy az Oroszországból érkező földgázszállítmányokat helyezzék át az Ukrajnán keresztül futó vezetékekre.

Az Európába irányuló orosz földgázszállítások leállítását hangosan követelő ukrán vezetés most a színfalak mögött igyekszik meg­győzni nyugati szövetségeseit arról, hogy az Oroszországból érkező földgázszállítmányokat helyezzék át az Ukrajnán keresztül futó vezetékekre. Ezzel a földgázkészletük feltöltése mellett növelni tudnák befolyásukat az oroszokkal szembeni konfliktusban, azonban szakértők szerint ez nemcsak jogi aggályokat vet fel, de nem segíti Európa ellátásbiztonságát sem.

Washingtonban lobbiztak az ukrán Naftogaz gázipari cég képviselői azért, hogy a Fehér Ház győzze meg az Euró­pai Uniót arról, hogy az Oroszországból közvetlenül Németországba és rajta keresztül Európába gázt szállító Északi Áramlat 1 vezetéken futó gázszállításokat helyezzék át az Ukrajnán keresztül futó gázvezetékekre – jelentette a Reuters hírügynökség. 

A gázipari cég azt szeretné, hogy az Északi Áramlat 1 kapacitásának negyven százalékát haladéktalanul irányítsák át az ukrán gázvezetékre, 2023 áprilisáig fokozatosan száz százalékra növelve azt, ezzel szerintük időt hagyva Európának az átállásra. A jelentés szerint az ukrán lobbisták azzal érveltek, hogy minél több gázt szállít Oroszország a vezetékeiken, annál több tranzitdíjat szedhet be a kijevi kormány, segítve ezzel a háború finanszírozását. Az elmozdulás szerintük ugyanakkor megakadályozná azt is, hogy Oroszország károsítsa az ukrán gázvezeték-infrastruktúrát.

A gázszállítások áthelyezése az ukrán vezetékekre nemcsak nagy nehéz­ségekkel járna Németország és Európa többi országa számára, de jogi aggályokat is felvet, hiszen ez a szállítási szerződések jogellenes megszegését jelentené Christian Egenhofer, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Tanulmányok Központjának munkatársa szerint. 

David Goldwyn, az USA külügyminisztériumának egykori energetikai ügyekért felelős különmegbízottja pedig úgy látja, hogy ez a lépés nem növelné Európa ellátásbiztonságát sem.

A dolognak egyébként különös élt ad, hogy az ukrán kormány eddig hangosan lobbizott Európa kormányainál azért, hogy azonnal állítsák le az Oroszországból érkező gázszállításokat, azonban most Daniel Vajdich, a Naftogaz tanácsadója úgy látja, hogy az Északi Áramlat 1 egészének az ukrajnai rendszerre való áthelyezése nagyobb befolyást biztosítana Kijevnek Moszkvával szemben, és megmutatná a Kremlnek, hogy Európa saját biztonságát Ukrajna biztonságához köti. Szvitlana Zaliscsuk, a Naftogaz vezérigazgatójának tanácsadója pedig hozzátette, Ukrajnának hamarosan saját gázellátását kell biztosítania, mielőtt októberben megkezdődik a téli fűtési szezon. 

Ukrajnába egyébként év végéig háromszázmillió köbméter orosz gáz érkezik Magyarország, Szlovákia és Lengyelország irányából is, amelyből a legnagyobb mennyiséget hazánk szállítja keleti szomszédunknak.

Olga Bielkova, az ukrán gázszállítási rendszer üzemeltetőjének nemzetközi ügyekért felelős igazgatója azt mondta, hogy Oroszország európai gázeladásai függenek az ukrán vezetékektől, ezt a tényt szerinte a tárgyalások során ki kell használni. Oroszország jelenleg évi 95 milliárd köbméter földgázt szállít Európába, amelyből ötvenmilliárd köbméter Ukrajnát megkerülve érkezik az Északi Áramlat 1 vezetéken, és további negyvenmilliárd köbmétert szállít Ukrajnán keresztül, ez az útvonal a háború kitörése óta is zavartalanul működik.

A hírt egyébként sem a Fehér Ház képviselői, sem a német kormány nem kívánta kommentálni, azonban Németország már leállította Oroszország Északi Áramlat 2 gázprojektjét, büntetésül Oroszország februári ukrajnai invázió­ja miatt, holott annak célja éppen a németországi gázszállítás megkétszerezése volt. A tizenegymilliárd dolláros projekt kivitelezése tavaly év végén fejeződött be, de gáz sosem érkezett rajta.

A Jamal gázvezetéken keresztül jelenleg nem érkezik földgáz Oroszországból Lengyelországba – jelentette be a varsói klímaügyi minisztérium.

Varsói médiabeszámolók szerint az Oroszországból induló és az Európai Unióba tartó Jamal gázvezetéken keresztül jelenleg nem érkezik földgáz Lengyelországba. A szállításokat állítólag kedden délután állította le a Gazprom az Onet értesülése szerint;erre reagálva Varsóban összehívták a környezetvédelmi minisztérium válságtanácsát.Hivatalos indok egyelőre nem érkezett Oroszországból arról, miért függesztették fel a gázszállításokat, de a lengyel állami Olaj és Gázipari Vállalat (PGNiG) sem erősítette meg egyelőre, hogy nem kapnak több orosz földgázt. A PGNiG és a Gazprom közötti jelenleg érvényben lévő hosszú távú szerződés az idén jár le. 

Az Onet emlékeztet: nem a Jamal az egyetlen forrás, amelyen keresztül Lengyelország földgázt szerezhet be. Évi több mint 6 milliárd köbméter import érkezik már az idén a swinoujściei LNG-terminálon keresztül, az ország saját forrásból 4 milliárd köbméter gázhoz jut évente, és a május elsejétől működésbe lépő, a balti-államokkal közös intekonnektorokon keresztül is szerezhet földgázt az ország.

A Kreml korábban barátságtalan országnak nyilvánította Lengyelországot (a többi uniós tagállamához hasonlóan), válaszul az EU által Oroszországgal szemben az Ukrajna ellen indított háború miatt bevezetett szankciókra. Vlagyimir Putyin elnök a büntetőintézkedésekre reagálva rendeletet adott ki, amelyben arra kötelezte az orosz állami gázszolgáltatót, hogy a feketelistára tett országoktól – így többek között Magyarországtól és Lengyelországtól is – a jövőben rubelben és nem euróban illetve dollárban szedje be a Gazprom által szállított földgáz árát. A  rendelet végső formáját hallgatólagosan a legtöbb európai tagállam elfogadta, és azóta vélhetően a Gazprombank közbeiktatásával fizeti a szerződésben vállalt összeget.

Lengyelországot április elején tájékoztatta a Gazprom arról, hogy április 23-ig kapott haladékot, hogy az orosz elnöki rendeletnek eleget tegyen; a lengyeleknek a hét elejétől már az új feltételek szerint kellene kifizetniük a gázszámlájukat. Mivel a PGNiG nem adott egyértelmű választ orosz partnerének, feltételezhető, hogy a lengyel kormány végül úgy döntött, nem enged az oroszok zsarolásának. 

A lengyelországi gáztárolók töltöttsége jelenleg mintegy 70 százalékos a Rzeczpospolita beszámolója szerint.

Ismét 100 dollár alá került a WTI típusú olaj ára, és a Brent is csak kevéssel van a kerek szám fölött. Több tényező is van, ami az árcsökkenést támogatja.

Az olajár számára sokáig felső limit volt a 100 dolláros szint, azonban az orosz–ukrán háború megindulása után az ár áttörte ezt a szintet, és jóval magasabbra, 135 dollárig emelkedett. Onnan visszatért a 100–115 dollár közti tartományba, most azonban újra lefelé vette az irányt, és van rá esély, hogy sikerül visszatérni a két számjegyű tartományba, ami nagy segítség lenne a világgazdaságnak.

A háború első heteiben leginkább azért szállt el az ár, mert a piac attól félt, hogy az Európába irányuló olajszállítások megakadnak, esetleg az EU úgy dönt, hogy beszünteti a vásárlást. Ebben az esetben ugyan nem nőtt volna a fogyasztás, azonban a kieső orosz olajat máshonnan kellett volna megvásárolni, ami erős árfelhajtó hatást eredményezett volna. Az orosz olajszállítások eddig nem akadtak el, és ugyan sok európai ország döntött úgy, hogy amint lehet, megszünteti az orosz olaj vásárlását, az így felszabaduló nyersanyag is megjelenik a piacon, ráadásul nyomott áron: például India vásárolt így jelentős tételt.

Mindez azonban önmagában nem lenne elég a trendszerű árcsökkenéshez. Az amerikai energiastatisztikai hivatal (EIA) szerint az egyik ok a globális kereslet csökkenése az utóbbi hetekben, ami több tényezőnek köszönhető. Egyrészt az orosz–ukrán háború mérsékli a fogyasztást (csak a két országban jelentős az autózás, sőt a légi forgalom visszaesése), másrészt a kínai Covid-lezárások hatása jelentkezik, és végül a világgazdasági növekedés visszaesése, amely az ellátási láncok még mindig meglévő zavarainak, illetve közvetett hatásai révén megint csak a háborúnak köszönhető. 

Mindezek hatására napi több mint egymillió hordóval csökken a fogyasztás, napi százmillió hordó alá kerül, és alulmúlja a 2019-es értéket.

A kínálati oldal ugyanakkor erősödik: az Egyesült Államok kitermelése április közepére napi 11,9 millió hordóra nőtt, ami háromszázezer hordós növekedés a háború előtti szinthez képest, és a folyamat várhatóan tartós lesz, mivel Joe Biden elnök szorgalmazza a kitermelés maximális növelését az árak letörése és az európai vásárlóknak való szállítások növelése érdekében. Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy az OPEC havonta napi 440 ezer hordóval növeli a kitermelést addig, amíg a 2020-ban a járvány hatására életbe léptetett kínálat-visszafogás teljesen meg nem szűnik.

Ezen tényezők hatására a teljes kínálat az év folyamán eléri vagy akár meg is haladja a 2019-est, miközben a kereslet alatta marad.

 2019-ben alapvetően kínálati volt a piac, az ár fokozatosan csökkent, így ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, és a háborús helyzet sem vesz drámai fordulatot az olaj kínálat szempontjából, van rá esély, hogy tartósan 100 dollár alá kerül az ár.