Figyelmeztet a valutaalap: Nagy veszélyt jelent az infláció

 A járvány miatti korlátozások feloldásával együtt járó gazdasági konjunktúra hatására emelkedő nyers- és alapanyagárak, termelői és szállítási költségek a magyarországi fogyasztói árakba is begyűrűztek. Az infláció magas szintje egyértelmű és közvetlen fenyegetést jelent a globális gazdaságra – figyelmeztetett a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A jelentést a Magyar Nemzet elemezte.

A magyarországi infláció 2021-ben 5,1 százalékra gyorsult az előző évi 3,3 százalékról – olvasható abban a tanulmányban, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) készített az infláció tavalyi alakulásáról. Ebből egyértelműen kiderül, hogy jelentős részben nemzetközi okok állnak a háttérben, amelyek hatása alól hazánk sem tudott kibújni. 

A kedvezőtlen körülményeket csak tetézi az Ukrajnában dúló háború, így nemcsak nálunk, hanem a világ több országában is nagy feladat elé állítja a kormányokat és a jegybankokat az árak emelkedése.

A tanulmány a többi között megállapítja, hogy a tartós cikkek fogyasztói árait a globális szintű értékesítés okozta erős piaci verseny, a diverzifikált termelésből adódó költségminimalizálás, valamint a folyamatos technológiai fejlődés miatt alapvetően visszafogott árdinamika jellemezte az elmúlt években. Mint írják, az évtizedek alatt kialakult globális termelési láncok stabilitást adtak a fogyasztói áraknak is. Ez a stabilitás főként a koronavírus okozta keresletcsökkenés és termeléskiesés, majd a járvány enyhülését követően a hirtelen helyreálló keresletet követni nem tudó kínálat miatt felborult. Ennek eredményeként több, fogyasztási cikket gyártó ipari szektorban világméretű áru- és alapanyaghiány alakult ki. Ennek következtében számos nyersanyag, mint például a fa, illetve több érc – köztük az elektronikai ipar alapját képező szilícium – világpiaci ára is rövid időn belül a többszörösére emelkedett.

A szakértői anyag arra is felhívja a figyelmet, hogy az alapanyagköltségek emelkedése mellett a végső fogyasztói ár egy-három százalékát kitevő szállítási költségek is jelentősen nőttek. 

Sőt a múlt évben hirtelen felfutó keresletet nemcsak az ipari, hanem a globális értékláncok ütőerét adó tengeri szállítási szektor sem tudta követni. A járvány miatt csökkentek a kapacitások, a kikötői munkaerőhiány következtében jelentősen nőttek a rakodási idők, ami a szoros menetrend mellett működő hajóknak jelentős késéseket okozott.
– Ezek miatt és a következő tengeri járművek kipakolásának szükségessége okán a hajóknak nincs lehetőségük megvárni az üres konténerek visszapakolását. Így azok az európai és az amerikai kikötőkben maradtak ahelyett, hogy visszajutottak volna a kiindulópontot jelentő Kelet-Ázsiába. Ebből kifolyólag viszont Kínában konténerhiány alakult ki, ami jelentős drágulást okozott az onnan elszállítandó áruk szállítási díjában. 

Míg 2020 júniusában egy Sanghajból Európába tartó hajón lévő konténer bérlése ezer dollárba került, ennek díja 2021 júliusára hétezer dollár fölé emelkedett

– olvasható az elemzésben.

Mindennek következtében a magasabb árakon beszerezhető nyersanyagok, valamint a megemelkedett szállítási díjak együttesen akkora költségemelkedést okoztak, hogy a termékeket importáló vállalatok még a kiélezett piaci versenyben is kénytelenek voltak azok egy részét a fogyasztói árakban érvényesíteni. Így történhetett meg, hogy a tartós fogyasztási cikkek hazai infláció­ja az 1990-es évek óta nem tapasztalt szintre emelkedett 2021-ben.

Az elmúlt két évtizedben jellemzően stagnáló vagy enyhén csökkenő árak helyett a fogyasztói kosár mintegy kilenc százalékát kitevő termékfőcsoport ára átlagosan 4,5 százalékkal drágult. A korábbi éveknél nagyobb árdinamika szinte minden terméktípusra jellemző volt

– ismertette a statisztikai hivatal.

A fentiek csak néhány szegmensét jelentik a fogyasztói árakra gyakorolt eseményeknek. Mindezek mellett jelentősen nőtt az energia és az üzemanyagok ára, ahogy drágultak az élelmiszerek is. A nemzetközi folyamatok itt is tetten érhetők. Így például az étolaj árának emelkedése mögött a többi között az áll, hogy korábban Kínában megtizedelte az állatállományt a sertéspestis. Miután az állomány újra növekedésnek indult, megnőtt a takarmányigény, ami felfelé húzta az étolaj két alapanyagának, a napraforgónak és a repcének az árát is. Ennek hatására a globális tőzsdei árak emelkedtek, és ez a hazai élelmiszerárakra is hatást gyakorolt.

Az árak alakulása kapcsán a minap a Nemzetközi Valutaalap is megszólalt, eléggé borús kilátásokat vetítve előre. A szervezet jelezte: az infláció magas szintje egyértelmű és közvetlen fenyegetést jelent a globális gazdaságra.

Jelentősen, 100 bázisponttal emelte meg ma 4,40 százalékra a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ami jelzi, hogy mennyire hangsúlyos az infláció elleni küzdelem.

A hazai infláció ugyan a nemzetközi mezőnyben nem kiemelkedően magas, azonban a különböző jegybankok nem egyformán törekszenek a magas áremelkedési ütem csökkentésére.

Az MNB kiemelkedően fontosnak tartja, hogy minden lehetséges eszközzel minél előbb leszorítsa az inflációt, és az fenntarthatóan a 3 százalékos inflációs cél közelébe térjen vissza.

Virág Barnabás, az MNB alelnöke a kamatdöntést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy

az idei inflációs várakozások növekedtek, a 7,5–9,8 százalék közti sávban lehet a várható idei érték.

Az infláció jövő év második felében térhet vissza a jegybanki toleranciasávba, majd 2024. első fél évében az inflációs cél közelébe. A jegybank alelnöke szerint a szigorúbb monetáris kondíciók fenntartása hosszabb távon indokolt, mint ahogy  a korábbiakban tervezték. 

Felmerült a kérdés, hogy a szigorú monetáris politika nem mérsékli-e a gazdasági növekedést, a jegybank szerint azonban egyelőre az infláció letörése fontosabb, ha ez sikerül, természetesen ismét a gazdasági növekedésre lehet fókuszálni. Ennek szintje mindazonáltal most is kedvező, miután erős volt a 2021-es volumen, és ennek áthúzódó hatása már biztosítja a megfelelő idei növekedési szintet.

A háború előtt akár 6 százalékos idei növekedésre is számítani lehetett; most 2,5–4,5 százalékos növekedést prognosztizálnak, de Virág Barnabás szerint a különbözet nem marad el, hanem a jövő évre húzódik.

Ennek oka, hogy jelentős beruházások fordultak termőre, így növekedés történt a termelő- és exportkapacitásban, amely a külső környezet stabilizálódásával jelentős gazdasági növekedést tesz lehetővé.

Az Eurostat adatai szerint az önmagában szokatlanul magas, 8,4 százalékos hazai inflációs adat nem emelkedik a nemzetközi mezőnyből: Litvániában 14 százalékot, Észtországban 11,6 százalékot, Csehországban 10 százalékot ért el az áremelkedés üteme, de még az eurót használó Belgiumban is 9,5 százalékkal emelkedtek az árak.

Beszédes, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 40 éves rekordokat döntöget az infláció, Németországban pedig 30 éves csúcsokat dönget. Különösen aggasztó a helyzet Törökországban, ahol februárban 54,4 százalék volt az infláció, jóllehet ott az indokoltnál lazább monetáris és költségvetési politika is szerepet játszik ebben. 

A magyar infláció mértéke régiós szinten sem tekinthető kiemelkedőnek, hiszen hasonló mértéket ért el a lengyel (8,1 százalék), román (7,9 százalék), szlovák (8,3 százalék) adat, miközben meghaladja azt a cseh (10 százalék) és a szerb (8,8 százalék) inflációs mérték.

A magas infláció okai világszerte, de különösen Európában ugyanazok: egyrészt évekig szokatlanul alacsony volt az inflációs környezet, és a nagy jegybankok (EKB, Fed) lassan reagáltak, amikor az infláció nőni kezdett. Márpedig a világjárvány komoly hatást gyakorolt az inflációra: a termelés és a világkereskedelem egyensúlyának járvány miatti felborulása után sok esetben hiány keletkezett, az ellátási láncok akadoztak, ami hirtelen áremelkedést okozott világszerte. És ha mindez nem lett volna elég: egy hónapja megezdődött Oroszország Ukrajna elleni háborúja, ami különösen az energiaárakat növeli erősen, de az élelmiszerárakra is komoly hatással van. 

Ezek a negatív kínálati sokkok befolyásolják az inflációt a háború kezdete óta, és sajnos egy másik háborús hatás, hogy a pénzpiacok is felbolydultak. Minél közelebb van egy ország a háborús övezethez, annál erősebb ez a hatás, jóllehet ezt az MNB az egyhetes betéti kamat többszöri emelésével mostanra nagyrészt semlegesíteni tudta, a forint piaca stabilizálódott.

Az inflációt tápláló okok között négy fontos tényezőt kell megvizsgálnunk.

Elsőként a koronavírus 2020-as kitörését követő kínálati oldali problémákat. A Covid-pandémia a mai globalizált gazdaság működése miatt a világháborús helyzet következményeihez hasonlítható. A világ minden pontján számos szektorban ideiglenesen leállt a termelés. Így a bányákban, a gyárakban és a szolgáltatószektorban. 

Egyszerre lassult le a nyersanyagok, az energiahordozók kitermelése és a félkész, valamint a késztermékek gyártása. Ezt ma jól láthatjuk a számos szektort érintő csiphiányban, a gáz árának tavalyi ötszörösére emelkedésében vagy az olaj árának ugrásszerű növekedésében. Ugyanez érzékelhető a tengeri szállítmányozás költségének hatszorosára emelkedésében. Mindezeknek egyetlen lenyomata van: a messziről érkező nyersanyagok, félkész és késztermékek végső ára magasabb lett.

A koncentrált keresletemelkedés is árfelhajtó hatású volt. A pandémia megjelenése a fogyasztás visszaeséséhez vezetett. Ennek részben az az oka, hogy számos szolgáltatás nem volt elérhető a lezárások vagy a korlátozások miatt. Éttermek, hotelek, mozik és színházak zártak be. 

A gazdaságok újraindítása sokkal nagyobb fogyasztói keresletet eredményezett, mert egyszerre szerették volna sokan bepótolni az elhalasztott fogyasztást. Ez időbeli koncentráltságot okozott a keresletben, és mivel a kínálati oldal kapacitáskorlátai fennálltak, így az eredő hatás sokkal nagyobb lett. 

Az újranyitással járó hirtelen keresleti koncentrációt nem lehetett elkerülni. Ettől megkülönböztetendő, hogy elsősorban az angolszász országokban a költségvetési politika közvetlenül is hozzájárult a kereslet élénküléséhez a háztartásoknak nyújtott támogatásokkal vagy a karantén alatt emelt munkanélküli-segéllyel. Ezek tovább növelték a háztartások elkölthető jövedelmét, azonban egyidejűleg az államadósságot is emelték.

A harmadik fontos inflációt gerjesztő hatás, hogy rövid idő alatt túl sok pénz került be a gazdaságba. 2020 tavaszán a kormányzatok a kórházi kapacitások lehetséges telítettsége miatt országos karantént vezettek be. Ez együtt jár a gazdasági szektorok leállításával. 

Mindeközben egészségügyi beruházásokat és eszközbeszerzéseket kellett megvalósítani, mert a működő kórházak a világban sehol sem a koronavírus-pandémia sajátosságára voltak berendezve. A gazdaság leállítása csökkentette az államkassza adóbevételeit, miközben a nem tervezett egészségügyi beszerzések és a gazdasági támogatások jelentősen növelték a kiadásokat. Ilyen mértékű pénzügyi forrást kötvénykibocsátással előteremteni a 2020. tavaszi globális pénzügyi pánik alatt nem lehetett. 

Az egyedüli kényszermegoldás a jegybankok bevetése volt, amelyek nagy mennyiségben vásároltak államkötvényeket teremtett pénzből, így az államkasszák elkölthető forráshoz jutottak. Az új jegybanki pénz az állami kiadásokon és a gazdaságot támogató programokon keresztül a gazdaságba került. 

Ha sok pénz kerül a gazdaságba rövid idő alatt, miközben a gazdaság ideiglenesen leáll, akkor a termékek ára törvényszerűen nő. Fontos megérteni, hogy ez a pénzteremtés kényszer volt, másképpen nem lehetett volna ilyen gyorsan feltölteni az államkasszát.