Egyre népszerűbbek a háborúból kimaradni akaró szlovák pártok

A háborúból kimaradni vágyó és az ukrajnai fegyverszállításokat kritikus szemmel figyelő pártok vezetik a népszerűségi listákat Szlovákiában, s alakíthatnának kormányt, ha most lennének a választások. A napokban készült felmérés szerint Peter Pellegrini volt szociáldemokrata kormányfő pártja, a Hlas 19 százalékos támogatottságnak örvend, utána következik egy másik volt szociáldemokrata miniszterelnök, Robert Fico Smer pártja 15 százalékkal. A jobbközép-liberális kormánykoalíció négy pártja közül egyedül a gazdasági miniszter, Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás érne el két számjegyű eredményt (10 százalék).

A baloldali-nemzeti ellenzéki pártok keményen bírálták a kormány azon döntését, hogy elajándékozta Szlovákia szovjet gyártmányú Sz–300-as légvédelmi rendszerét a bajba jutott Ukrajnának.

Eladományozták az egyetlen védelmi rendszert, amely az ország tulajdonában volt, cserébe pedig külföldi tulajdonú, amerikai Patriot rakétarendszert kapunk, amelyet nem mi vezérlünk

 – nyilatkozta Robert Fico, háborús cselekménynek nevezve a lépést, amelynek szerinte beláthatatlan következményei lesznek Szlovákiára nézve. Ezzel arra utalhatott, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arra figyelmeztette Pozsonyt: Moszkva „legitim célpontnak tekint” minden, Ukrajnának szánt légvédelmi szállítmányt. Az oroszok azt állítják, légicsapás során már meg is semmisítették a rakétarendszert, amit Eduard Heger szlovák miniszterelnök álhírnek nevezett.

– Segítsünk az ukránoknak, de ne fegyverekkel – mondta Fico, akivel Peter Pellegrini is egyetértett. – A szlovák kormány elsődleges feladata a szlovák és az európai érdekek védelmezése. Ezért ragaszkodunk saját védelmünk fenntartásához. Ezért hívtuk fel a figyelmet a háborúnak a szlovák gazdaságra és a szlovák állampolgárokra gyakorolt hatására – közölte a volt miniszterelnök. Jaroslav Naď védelmi miniszter azonban hangsúlyozta, hogy a Patriot rendszer négy ütegének legmodernebb modelljei összehasonlíthatatlanul nagyobb védelmi potenciállal rendelkeznek, mint egy 1987-ből származó, modernizálatlan Sz-300-as rendszer. – Tehát egyértelműen Szlovákia védelmének a megerősítéséről van szó – reagált a bírálatokra.

Reagált Eduard Heger miniszterelnök is, aki egyenesen úgy vélte, Fico és Pellegrini „orosz ügynökök”, „Oroszország érdekében járnak el, és támogatják Ukrajna vereségét.”

A Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz személyesen Kijevbe is ellátogató Heger az ukrán civil áldozatokat is követelő orosz légicsapásokra hivatkozva nevezte szükségesnek a légvédelmi rendszer átadását Ukrajnának, majd erkölcstelen embereknek titulálta ellenzéki riválisait, akik szerinte „nem sajnálják a halálra kínzott embereket, elpusztított sorsokat, a lerombolt otthonokat.”

Kapott a miniszterelnök bírálatából a radikális jobboldali Republika párt is, amely hűtlen kezelés, tiltott fegyverkezés és fegyverkereskedelem, valamint hatásköri visszaélés miatt tett feljelentést a kormány ellen az Sz–300-as rendszer átadása miatt. Heger ebben az esetben is Moszkvára mutogatott, szerinte a Republika Oroszország érdekeit követi és részese lett bűnös nagyhatalmi politikájának. Az ellenzéki párt a friss felmérés szerint a szavazatok hét százalékát szerezné meg, ha most lennének a választások, s Robert Fico korábban nem zárta ki az együttműködést a párttal.

Ha a százalékokat mandátumra váltjuk, kiderül, a négy kormánypártnak összesen csak 48 mandátuma lenne a 150 fős szlovák törvényhozásban. Egy Hlas, Smer, Republika koalíció azonban parlamenti többséget szerezne, igaz, nagyon ingatagot, a három pártnak ugyanis 76 képviselője lenne összesen

 – írta a Ma7 felvidéki magyar hírportál.

A visegrádi négyek között mindig is Szlovákia volt a leginkább oroszbarát ország, ez nem változott, csupán a szlovák kormány lett atlantista, inkább az amerikai külpolitikát követi

 – mondta lapunknak Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója. Az amerikaiak minden jel szerint erős nyomást gyakoroltak Szlovákiára a fegyverszállítás ügyében, Joe Biden amerikai elnök meg is köszönte ezt a pozsonyi kormánynak. Hogy a társadalom nem feltétlenül ért egyet a kormány atlantista politikájával, azt a lapunk által korábban idézett szlovákiai felmérés is alátámasztja: e szerint a válaszadók 44 százaléka az Egyesült Államokat és a NATO-t, 35 százaléka Oroszországot tette felelőssé a – háború kirobbanását megelőző – orosz–ukrán szembenállásért.

A magyarországi választásokat követően a Hlas és a Smer vezetője is gratulált Orbán Viktor miniszterelnöknek és a Fidesznek. Robert Fico leszögezte: Orbán Viktor a magyar érdekeket helyezi az első helyre, és nem hagyta, hogy bevonják Magyarországot az ukrajnai konfliktusba. Peter Pellegrini szerint a választás megmutatta, hogy Orbán Viktor konzervatív-nemzeti politikáját a választók nagy többsége támogatja, mert minden magyarnak stabilitást és jólétet biztosít. Milan Uhrík, a Republika elnöke még a választások előtt azt mondta, Szlovákia részese lett az Ukrajnában zajló amerikai–orosz konfliktusnak, amelyből Magyarország, a semleges álláspontja miatt, kimaradt. Az EP-képviselő Uhrík az Európai Parlamentben kiállt az EU-ban sokat bírált magyar gyermekvédelmi törvény mellett is.

Az ukránoknak szánt légvédelmi rendszer körüli mizéria után újabb csúnya politikai bakiba szaladt bele a szlovák kormány – most a rubelügy foglalkoztatja a szlovák közvéleményt. Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentését, miszerint a továbbiakban orosz valutában szeretné megkapni az európai földgázexportból származó bevételeit, Európában szinte mindenhol látványos értetlenség és tanácstalanság fogadta. Ez a bizonytalanság azonban nem tántorította el a pozsonyi kormány politikusait attól, hogy egy újabb koalíciós válsággal kavarják fel a szlovák politikum álló vizét. Ezúttal a gazdasági tárcát irányító Richard Sulík robbantott ki éles vitát azzal, hogy egy hétvégi tévéműsorban kijelentette, 

ha az oroszok rubelben kérik majd a gáz árát, Szlovákia rubelben fizet.

A reakció nem sokáig váratott magára. Eduard Heger kormányfő, Ivan Korcok külügyminiszter és gyakorlatilag a teljes szlovák mainstream ugrott neki azonnal a tárcavezetőnek, mondván, aki rubelben való fizetést emleget, az Putyin kottájából játszik és hátráltatja a közös európai fellépést. Sulík régi nagy riválisa, Igor Matovics is élt a kínálkozó alkalommal, tétlenséggel vádolta meg a minisztert, mondván, európai kollégái járják a világot az új szerződések után, miközben ő maga nem tesz semmit a függő viszony mérséklésére. Eduard Heger kormányfő sem győzött magyarázkodni, no nem a választók, hanem Brüsszel felé, hangsúlyozva, éppen Szlovákia volt egyike azon tagállamoknak, amelyek az egységes uniós fellépést kezdeményezték.

Sulík végül visszakozni kényszerült. Vasárnap este már kiragadott, rosszul idézett mondatokról beszélt, mondván, 

amennyiben „elkerülhetetlen”, csak akkor szabad Szlovákiának rubelben fizetnie az orosz gázért.

A miniszter javára szóljon, hogy a magyarázkodásba némi józanság is vegyült. Kijelentette ugyanis, hogy a közös európai álláspontnak akkor van értelme, ha az nem jár együtt a szlovák és az európai gazdaság teljes összeomlásával. Az ugyanis nem egy távoli, megfoghatatlan fenyegetés. A fűtési szezon hivatalos végén, április elsején mindössze 24 százalékon állt a szlovák gáztározók töltöttsége. Földgázból a kritikus infrastruktúrákra tartalékolt félmilliárddal együtt sincs több másfél milliárd köbméternél, így orosz gázzal vagy anélkül, de mindenképp gyors utánpótlás után kell néznie Szlovákiának, ugyanis 

az ország nagyjából négy-ötmilliárd köbméteres földgázigényét valahonnan fedezni kell majd.

Korábban is látszott, de a légvédelmi rendszerek ügyénél valóban kibukott, hogy a szlovák társadalom jelentős része nem akar belefolyni a háborúba − melyet a szlovákok 34 százaléka szerint a Nyugat provokált ki − és nem is támogatja a szankciós politikát. Pláne úgy nem, hogy Szlovákia az orosz nyersanyagoktól leginkább függő EU-tagállamok egyike. A földgázigény 85, a kőolaj 100 százaléka érkezik Oroszországból, az orosz import hirtelen felfüggesztése gyakorlatilag leállítaná az ország működését. A szlovák társadalom egyébként egyre kevésbé bízik a nemzetközi intézményekben, ezt több felmérés is igazolja. A Median nem sokkal a háború kitörése előtt készült közvélemény-kutatásából kiderül, a V4 együttműködés bizalmi indexe messze meghaladja az ENSZ, a NATO, sőt még az Európai Unió hasonló mutatóját is. Ezzel összefüggésben egy a háború kitörésével egy időben készült közvélemény-kutatás azt találta, a választópolgárok mindössze ötven százaléka támogatja, hogy erősödjön a NATO szlovákiai jelenléte.

Fico nemrég a Wehrmacht (a náci Németország haderejének) szívélyes fogadtatásához hasonlította a NATO-csapatok érkezését. 

A Smer és a Smerből kivált Hlas is az ország szuverenitása megsértésének nevezte azt a nemrég aláírta szlovák-amerikai védelmi szerződést, amely lehetővé tenné, hogy az Egyesült Államok katonai támaszpontokat hozzon létre és hadászati eszközöket telepítsen az ország területén.

A Hlas és a Smer a két legnépszerűbb párt ma Szlovákiában, ketten együtt a szavazatok 34 százalékát szereznék meg. A Republika 7 százalék körüli eredményt érne el, s Fico nem zárta ki az együttműködést a radikálisokkal, akik szintén elutasították a védelmi szerződést. Szlovákiában a lakosság kevésbé oroszellenes, mint számos más közép-európai országban. A háború előtt készített januári felmérés például kimutatta: a válaszadók 44 százaléka az Egyesült Államokat és a NATO-t, 35 százaléka Oroszországot tette felelőssé az orosz–ukrán konfliktusért. Egy friss felmérés szerint pedig többen kifogásolják, mint helyeslik a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Oroszországgal, valamint orosz sportolók kitiltását a nemzetközi versenyekről.