Marics Peti
Otthon töltheti a veronai tragédia ötödik évfordulóját a halálbusz vezetője.
Öt év telt el a veronai buszbaleset óta, és az egyik felelős, a jármű vezetője még mindig nincs rácsok mögött: előreláthatólag tavasszal kell börtönbe vonulnia. A jogerős ítélet csak tavaly novemberben született meg, első fokon 12 évet, másodfokon 6 év börtönbüntetést szabtak ki V. Jánosra.
Február-március környékén kell csak börtönbe vonulnia V. Jánosnak, a veronai halálbusz vezetőjének, akit novemberben ítélt jogerősen hat év letöltendő börtönbüntetésre az olasz bíróság, és örökre eltiltotta a vezetéstől Olaszország területén. Az ő lelkén szárad 17 ember halála.
Emlékezetes: 2017. január 20-án hajnalban az olaszországi A4-es autópálya szalagkorlátjának ütközött és kigyulladt a Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjainak franciaországi sítúrájáról hazafelé tartó busza. 17-en veszítették életüket. Az áldozatok azonosítása hetekig tartott, a diákok közül néhányan helyet cseréltek az utolsó pihenőnél, így az utaslista alapján sem lehetett pontosan beazonosítani, kik hunytak el. A hatóságok ráadásul titokban tartották az egyik túlélő kilétét.
„Ez V. János, a buszsofőr volt, nem akarták, hogy retorzió érje” – mondta a Ripost7-nek Szendrei Endre, az egyik áldozat nagybátyja, az áldozatok emlékét életben tartó Verona Angyalai oldal létrehozója.
A rendőrségi vizsgálat során kiderült: V. János rendkívül súlyos alvási apnoéban szenved. Ez azt jelenti, hogy alvás alatt elzáródnak a felső légutak, így nem jut elég oxigénhez az agy, ami rendszeresen „felébreszti” a szervezetet. A mikroébredések miatt a beteg nem tudja kipihenni magát éjszakánként, és ezért jelentősen romlik a teljesítménye, egyes kutatások szerint úgy, mintha enyhén ittas volna. A sofőr emellett vérnyomáscsökkentőt szedett. Szendreiék úgy tudják: a sofőr influenzás is volt. A nyomok mind arra utaltak, hogy V. János egy órával az utolsó pihenő után elaludt vagy rosszul lett. Féknyomot nem találtak az autópályán, és műszaki hiba sem történt. A busz feltehetőleg nyolcvan kilométeres sebességgel csapódott a szalagkorlátnak.
„V. János védekezése több mint abszurd volt: azt állította, hogy nem is ő vezette a buszt. Ez rendkívül erkölcstelen húzás volt, hiszen halott társa, akinek a meggyanúsítása árán a bőrét próbálta menteni, közel 30 éve a barátja volt” – folytatta Szendrei. „Majdnem sikerült neki, ugyanis az ügyet a kérésére gyorsított eljárásban tárgyalták, ami azt jelentette, hogy kevesebb tanút hallgatnak meg. A másodfokú tárgyaláson a bíró peren kívüli megegyezést szorgalmazott, közölte a jogi képviselőinkkel, hogy felmentést is el tud képzelni, mivel számára nem bizonyítható egyértelműen, ki vezette a buszt. Pedig erről Papp Róbert, a kirándulást szervező tanár vallomást tett a Nemzeti Nyomozó Irodának, amit mi, a hozzátartozók lefordíttattunk és az olasz bíróság elé terjesztettünk. Hat évet ajánlott az ügyészség V. Jánosnak, amit végül elfogadott, telefonon hívták fel az ügyvédei. Ő maga egyetlen tárgyaláson sem volt jelen, és az öt év alatt egyszer sem kereste meg egyikünket sem, hogy bocsánatot kérjen.”
Az autóbusz-üzemeltető céggel szemben Magyarországon indult vizsgálat, ezt azonban már régen lezárták bűncselekmény hiányában. Azt állapították meg, hogy a busz üzemeltetésével kapcsolatban „csupán igazgatási szempontból” merültek fel problémák. Az üzemanyagköltség csökkentése érdekében póttankot szereltek a buszba, ami nem volt engedélyeztetve.
„Ez az eljárás egyszerűen felháborító! Laikus számára is egyértelmű, hogy mennyivel veszélyesebb több száz liter benzinnel ütközni, mint nélküle. Nemrégiben Szabadbattyánnál történt kísértetiesen hasonló baleset: ott 14 beszorult embert sikerült kimenteni a roncsok közül, és nyolcan haltak meg! A különbség egyértelmű: ott nem volt tűz” – fejtegette Szendrei Endre.
A kártérítés teljes összegének megállapítása jelenleg is tart, az autópályát tervező, kivitelező és karbantartó mérnökök ellen is indult eljárás. Ez a szakasz a hatvanas években épült, de a kilencvenes években felújították, kiszélesítették és egyes műtárgyak emiatt nem megfelelő helyre kerültek. Az autóbusz biztosítása alapján három év után fizetett a biztosító az áldozatoknak, illetve hozzátartozóiknak, de a végső összeg mindenképpen jelentősebb lesz ennél.
„Az elhunytakat sem a pénz, sem bármi más nem hozza vissza, de kell, hogy legyen igazságszolgáltatás, kell, hogy bűnhődjenek a felelősök jogi és anyagi értelemben egyaránt” – jelentette ki Szendrei Endre. „A tragédia következtében van, aki nem tud dolgozni többé, másnak egészségügyi problémái vannak és meggyőződésem, hogy Vigh tanár urat is emiatt veszítettük el. Életfogytig tartó teher a szülőknek, hogy soha nem látják többé a legféltettebb kincsüket, nem kísérhetik tovább a felnőtté válás útján, nem lesznek unokáik… Az ünnepek, az évfordulók mindig feltépik a sebeket.”
A cikk a január 25-én megjelent Ripost7-ben látott napvilágot.