Mit üzent a híres amerikai sikerszerző a magyaroknak?

A gyermeknevelésről rendezett konferencián, amelyet a Mathias Corvinus Collegium szervezett  a múlt héten, a külföldről érkezett előadók meglepetten vették tudomásul, hogy Magyarországon milyen szabadon és öncenzúra nélkül lehet érvelni és vitatkozni. Nem kell attól tartani, hogy rögtön lerasszistázzák az embert, ha arról beszél, hogy a gyermeknevelés joga a szülőé. Heather MacDonald amerikai  politikai kommentátor, a New York Times bestseller-szerzője,  a Sokszínűség szertefoszló álma című könyv írója, valamint a Manhattan Institute kutatója őszintén beszélt a téma kapcsán – hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

– A konferencia címe az volt, hogy milyen értékeket kell megtanítani gyermekeknek. Amikor értékekről gondolkodunk, az Ön véleménye szerint mi számít manapság értéknek az Egyesült Államokban? Az értelmiségi és a nyilvános vitában.

–Az egyedüli, amit értékként említenek ma az Egyesült Államokban az, hogy antirasszistának kell lenni. Ez az elitek ideológiája, és ennek mentén minősítik az értéket. Az egyéni erényt is annak mentén határozzák meg, hogy valaki milyen mértékben harcol a rasszizmus állítólagos pestise ellen. Hagyományos értékek, mint a bátorság, becsületesség, tisztesség lejáratottnak minősülnek, mint a férfi elnyomás elemei. Az értékek, amikről Arisztotelész beszélt, amik évszázadokon keresztül irányt szabtak az emberi viselkedésnek, mára peremre szorultak, ha nem törlődtek el teljesen.

– A klasszikus tudás, az ókori római, vagy görög kultúra nem számít?

– Nem, nem számít. Egy nagyon egyszerű retorikai fogást alkalmazva azt mondják, hogy minden, ami a nyugati tradíció része természetszerűen rasszista is egyben, mert demográfiai értelemben Európa fehér volt. Ahogy egyébként Kína demográfiailag kínai, vagy Afrika – Egyiptomtól délre – fekete afrikai. Senki nem emel kifogást, hogy azok a kultúrák ne lennének sokfélék, csak a nyugat demográfiai történelme ellen emelünk szót, hogy fehér. Ma pedig Amerikában, ahhoz hogy bárkit vagy bármilyen intézményt teljesen ellehetetlenítsenek elegendő rábiggyeszteni a „fehér” jelzőt. A görög-római hagyományra pedig a gyarmatosítás, a rabszolgaság közvetlen előfutáraként tekintenek. Azok a klasszika-filológia professzorok pedig, akiknek megadatott a kiváltság, hogy ápolják a tradíciót annyira gyávák, hogy amikor a diák-csőcselék feltűnik, hogy eltávolítsa Vergiliust, Aiszküloszt, Homéroszt, nem mondják a tudatlan csőcseléknek, hogy fogjátok be a szátokat és olvassatok.

– Nagyon szomorú, hogy úgy kell fogalmaznia egyetemi hallgatókról, hogy csőcselék lenne. Hiszen ők lennének azok, akik a jövőben irányt mutatnak a társadalomban, valamiképpen ők lesznek a társadalom elitje, és mégis úgy kell fogalmazni, hogy egy horda.

– Azt elmondhatom, hogy meglehetősen megdöbbentő élmény, amikor együtt vagyunk egy ilyen csapat hallgatóval, akik egy szörnyű téveszme fogságában szenvednek, abban, hogy őket elnyomják. Az amerikai egyetemi hallgatók mindegyike az emberi történelem legkiváltságosabbjai közé tartoznak. Karnyújtásnyira van tőlük az, amiért Faust eladta a lelkét, vagyis a tudás. Hozzáfér minden könyvhöz, amit valaha is írtak, hozzáfér a tudományos laboratóriumokhoz, a történelemhez, a nyelvekhez – és mégis azt képzeli magáról, hogy elnyomják.  Álltam én szemtől szembe olyan diákokkal, akik elzárkóztak, és elzártak attól, hogy meghallják, amit mondok. A teljes irracionalitást képviselték. Nem gondolom, hogy diákoknak azt kellene képzelniük magukról, hogy ők minden tudás hordozói. Az pedig mindenképpen aggodalomra ad okot, hogy úgy tekintenek magukra, mint az antirasszizmus ideológiájának letéteményesei. Ezt a mérget magukkal viszik az egyetemen kívüli világba, megfertőznek minden vállalatot, minden kormányt, minden ügyvédi irodát, bankot vagy akár mondhatjuk a komolyzenei intézményeket is.

– Szóba hozta a felvilágosodást. Nos itt felhozhatjuk ezt az új dolgot, amiről talán azt képzelik, hogy egy új felvilágosodás, ez a woke – a szó jelentése egyébként az ébredésre utal. Azt gondolják, hogy felfedezték a jövő új irányát. Miként lehet ezt kezelni, Ön nem tartozik a gyávák közé – azt gondolom,  belemegy a vitába velük.

– Azt nem tudják, hogy miként kell érvelve vitázni, ezért is akarnak inkább mindent eltörölni. El vagyok képedve azon, hogy emberek milyen mértékben képesek érzéketlenek maradni a tényekre. Mondhatok én tényeket arról, hogy hány fekete bőrű amerikait gyilkol meg egy évben más fekete bőrű lövöldözésekben. Összehasonlítom azzal, hogy évente hány fegyvertelen feketét ölnek meg rendőrök. Tavaly négy ilyen, állítólag fegyvertelen ember volt, miközben 12 ezer fekete esett áldozatául bűnözőknek. A feketék közösségén belül nem a rendőrség a probléma. A rendőrség a megoldás, a számok magukért beszélnek. A fekete bőrű népesség körülbelül 44 millió Amerikában, vagyis négy ember 44 millióból nem egy baj. Viszont ezt tagadják, a baloldal úgy tekinti a bűnt, mint egy rasszista fikció. Hiába hozza elő a számokat, semmi hatást nem ér el, az értelmezési keretük érzéketlen az adatokra. Vajon mi  következik akkor, amikor erről nem tud vitát lefolytatni? Mondhatjuk mi azt, hogy nem szabad harcolni, viszont ha nincs párbeszéd, akkor a viták megoldásának útja az erőszak, és talán ebbe az irányba is tartunk.

– A szélesebb társadalomról szólva, vagyis nem az akadémiai, egyetem világról, hiszen – ahogy mondta – erőszak ennél szélesebben is terjedhet. Mi a felelőssége a politikai szférának, és mi a helyzet a nemzet széles körével? A józan ész győzhet olyan dolgok felett, amelyek úgy tűnik ezzel szembe mennek?

– Én természetem szerint pesszimista vagyok, igaz, bátorítóan hatnak rám az ellenállás jelei. Nagyon óvakodó vagyok abban, hogy egy kormányzati hatalom cenzúrát gyakoroljon, viszont – ahogy elhangzott – tenni kell valamit. Talán az alap- és középfokú iskolák háza táján lehetne elgondolkodni valamiféle kormányzati előírásról arra, hogy mit lehet, és mit nem lehet tanítani. Ami a józan észt illeti, szép dolog erre hivatkozni, de nem vagyok biztos abban, hogy közelebb visz a megoldáshoz. Ritkán hallok olyat, hogy valaki a józan ész ellen van. Kijelentene-e egy baloldali olyat, hogy eszméi nem a józan ész talaján állnak? Azt mondja, a józan ész az, hogy Amerikát a rasszizmus alapján kell meghatározni, és szerteszét látni is az ilyen a hivatkozásokat. Én azt gondoltam, hogy az teljesen elképzelhetetlen, hogy biológiai értelemben férfiak a női mosdót használhassák, vagy hogy a sportban a nők között versenyezhessenek. Arra alapoztam, hogy az elővárosi, politikai iránt kevéssé érdeklődő, esetleg balközépre húzó középosztálybeli anyukák ellenállnak majd, akik azért csináltak focistát a féltett lányukból, hogy azután ösztöndíjat kapjanak az egyetemre. Nem így van, hanem beleegyeznek abba, hogy egy férfi focista vagy egyéni sportban, egy atléta vagy súlyemelő tűnik fel, és tesz szert előnyre. Azt hittem, hogy ez egyszerűen nem történhet meg, vagy hogy melyik anya egyezne bele abba, hogy a kislánya egy biológiai értelemben férfival ossza meg az öltözőt és zuhanyzót. Csakhogy megtörténik, még senki nem szabott gátat neki, igaz van némi ellenállás. Nagyjában, összességében a trend az ideológia győzelme felé mutat, bár talán végül az emberek majd kimondják, hogy ami elég az elég.

– Akkor tehát a teljesítmény nem számít?

– Pontosan ez a helyzet. Elpusztítjuk az érdemek elismerését, és a teljesítmény színvonalát.

 –Ez egy figyelmeztető jel lehet? Mi lenne az Ön üzenete Magyarországnak, a magyaroknak?

– Soha ne kezdjenek mentegetőzni vagy hátráljanak, ne engedjék meg azt, hogy eltöröljék a történelmüket, ami nagyságot és bátorságot mutat. Egy nagyon zűrös történelem, amit egy amerikai talán nehezen tud felfogni. Önök látták és tapasztalták két nagyhatalmi ideológia veszélyeit, és ne engedjék, hogy egy újabb, a faji ideológia csizmája alá kerüljenek. Nincs miért mentegetőzniük. Tanítsák, adják tovább a gyermekeiknek Bartók, Kodály, Liszt vagy éppen Bánffy nagyságát, adják át nekik az örökségükben rejlő szépséget, és ne nyomják bele az orrukat abba, ami működésképtelen, és ne mondják nekik azt, hogy szégyenkezniük kell valami miatt.