Elérhetjük-e az EU átlagos fejlettségét 2030-ra?

Gazdaságtörténeti metszetben az elmúlt három évtized egyik legjelentősebb döntésének tartom ezt a változtatást, teljes egészében egyetértve a célkitűzéssel és az időzítéssel. Ez lényegében megegyezik az MNB korábbi javaslatával, ami az osztrák fejlettség (a 2021-es becslés szerint az EU átlag 123,3 százaléka) 80-90 százalékát tartotta elérendő célnak 2030-ra. Ebben az évtizedben valóban a biztonság az első az élet minden területén, aminek az alapja a gazdasági erő és az erre épülő képességek, közöttük a katonai képességek.

A korábbi nagy célt – 1 millió új munkahely teremtése – lényegében elértük, miközben sokan tartották azt lehetetlennek. Az új nagy célról is csak a tehetetlen gondolhatja azt, hogy lehetetlen.

A régi cél még nem, az új már megfelel a jövőkép feltételeinek, mert ez a cél mérhető, dinamikus és elérhető. Elérhető, de az eddigi – 1990 és 2021 között valaha elért – legjobb gazdasági hatékonyságunkhoz képest közel háromszorosára kell javulnunk a cél eléréséhez.

Régi és új magyar jövőkép

A Miniszterelnök által korábban megfogalmazott célok vonzóak voltak, de nem lehetett mérni a teljesítést, mert a „legjobb élni és dolgozni” célokhoz nem rendeltek teljesítmény mérőszámokat, nem is lehetett volna ezt megtenni. Ha egy cél nem mérhető, akkor nem lehet tudni, hogy hol tartunk a megvalósításában és nem indulnak be azok a visszacsatolások, amelyek végül elérik a cél teljesítését. Ezzel elvész a cél legfontosabb tulajdonsága, hogy már pusztán a kitűzésével közelebb kerülsz hozzá, mert a cél része a rendszer dinamikájának, esetünkben a gazdaság növekedésének.

Az új magyar jövőkép azt tűzi ki célul, hogy 9 év alatt, 2022 és 2030 között a mai 75 százalékról 100 százalékra emelkedjen az egy főre eső vásárlóerőparitáson (PPP) számított magyar GDP az EU-27-ek átlagához képest. A cél teljesítése pontosan mérhető, mert negyedévente/évente rendelkezésre állnak az EU-27-ek GDP adatai. Ezek révén negyedévente/évente javítani lehet a cél elérésére használt stratégián és eszközökön.

Háromszorosára kell emelnünk a gazdaság hatékonyságát

1990 és 2021 között évente átlagosan 0,5-0,6 százalékkal közeledtünk az EU átlagához. Ha ide lépnénk vissza, akkor közel 50 év kellene az átlag eléréséhez. A 2000 utáni válságidőszakban, az első Széchenyi Terv beruházásainak köszönhetően, kétszer/háromszor gyorsabban növekedtünk az EU átlagánál, de a 2002-es politikai fordulat után ez a pálya már nem volt fenntartható.

A 1990 és 2021 közötti három évtized átlagánál már jobb volt a 2010-2021 közötti 0,7 százalékos közeledésünk. Még jobb volt az egyensúly helyreállítása után, a 2013-2019 közötti 0,9 százalékos átlagos felzárkózásunk, de még ez is kevés lenne az EU átlag eléréséhez 2030-ra. A 2020-2021-es válságban értük el az eddigi egyik legjobb, évi 1 százalékos közeledési teljesítményünket. Ezt az egyensúlyi mutatók újbóli romlása kíséri, tehát mai működésünk még nem fenntartható.

Az új jövőkép célkitűzése azt jelenti, hogy az EU átlag (100 százalék) és a mai magyar teljesítmény (az átlag 75 százaléka) közötti 25 százalékos különbséget 9 év alatt megszüntetjük, ami évi átlagos 2,8 százalékos felzárkózási ütemmel lehetséges. Ez a közelmúlt legjobb, de nem fenntartható, évi 1 százalékos közeledését közel háromszorosan meghaladó felzárkózási ütemet jelent.

Egy kis felzárkózási matematika

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ha az EU-átlaghoz képest 3 százalékos GDP növekedési többletet érünk el, akkor biztos a 2030-as EU átlag elérése 9 év alatt (9X3=27), ami a 25 százalékos felzárkózási résnél még nagyobb teljesítményt is jelenthetne. A felzárkózási matematika azonban ennél rafináltabb, ugyanis a GDP változása mellett a fejlettségi szintet, a vásárlóerő-paritást és a népességszámot is figyelembe kell venni. A 3 százalékos növekedési többlet – változatlan vásárlóerő és népesség mellett – azt jelenti, hogy egy korábbi, 70 százalékos EU fejlettségi szinthez képest évi 2,1 százalékkal, egy 80 százalékos GDP szint esetén 2,4 százalékkal, 90 százalékos fejlettségi szint esetén pedig 2,7 százalékkal közeledünk az EU átlaghoz.

Esetünkben tehát a mai 75 százalékos fejlettségről 100 százalékra eljutni évi átlagos 2,8 százalékos közeledéssel lehet, amihez ma még nagyobb, később már kisebb növekedés is elég. A következő években az EU átlagos növekedéséhez képest 3-4 százalékkal gyorsabb GDP bővülést szükséges elérnünk. A gyakorlatban azonban – mivel az árszínvonal is a gazdasági fejlettséggel együtt emelkedik – akár ennél is nagyobb növekedési ütemre lehet szükség.

A felzárkózási matematika része az EU átlag alakulása a következő 9 évben. A 2020/2021-es válságban 17 uniós gazdaság volt képes növelni az EU-átlaghoz mért fejlettségi szintjét, közöttük mi is, miközben 10 ország átlaghoz mért fejlettsége csökkent, közöttük a német, cseh, osztrák, olasz, szlovák, görög és portugál fejlettség is. Az EU átlagos fejlettség kismértékben nőtt a válság két éve alatt.

A 2020/2021-es válság azt mutatja, hogy az északi országok növekedése jelentősen meghaladja a déliekét, miközben az eurózónán kívüliek növekedése magasabb az eurózóna tagjainál. A mostani válságban a legfejlettebb EU gazdaságok érték el a legnagyobb javulást az EU átlagához képest, tehát a fejlettség védett a legjobban a gazdasági válsággal szemben. A magyar gazdaság felzárkózási szerkezete mára inkább északi és nemzeti fizetőeszközt használunk, ezért fejlődési potenciálunk erősebb, mint a fejlettségi rangsorban elfoglalt 21. helyünk.

Lehetséges-e ebben az évtizedben európai felzárkózás?

Azt gondolom, hogy lesznek sikeres felzárkózók, de nem sokan. A magyar esélyeket alapvetően meghatározza, hogy milyen módon védjük ki az évtized fenyegetéseit és aknázzuk ki a lehetőségeit. Mindkettő nagyságrendileg erősebb a korábbi évtizednél, mert a 2020-es évek hajlamosak több fontos területen (energia, infláció, geopolitikai ütközések, pénzügyi viharok, információs és dezinformációs háborúk) hasonlítani az 1970-es évekre (ezt mára többen belátták) és az 1940-es évekre (ezt mostanában lehet felismerni). Ez háborús évtized, ezért erősebbek a kockázatok, egyben a lehetőségek is nagyobbak.

Japán a távol-keleti amerikai háborúknak köszönheti az 1950 utáni újjáépítését és felzárkózását, ahogy Nyugat-Európa az amerikai-szovjet hidegháborúnak. A sikerek többsége geopolitikai hátterű és háborús jellegű (Dél-Korea, Izrael, Szingapúr).

A mai uniós országok átlagos fejlettségéhez 1936-ban voltunk a legközelebb Trianon után, az akkori 83 százalékos fejlettség a mai spanyol szinttel azonos, nem messze Ciprus, Litvánia és Észtország helyezésétől. Ez ma is szép teljesítmény lenne.

Korábbi elemzéseink azt is bemutatták, hogy az elmúlt 30 évben a lengyelek gazdasági teljesítményével azonos magyar növekedés esetén ma az EU-átlag 100,2 százalékát érnénk el. Ebben az esetben a mai, átlagot meghaladó fejlettséggel rendelkező 10 uniós tagállam fejlettségét célozhatnánk meg 2030-ra. Amellett is érveltem korábban, hogy a 2013-2019 közötti jó magyar felzárkózási teljesítmény is lehetett volna lényegesen jobb egy versenyképességi és lakáspolitikai fordulat esetén. Elérhettük volna az EU-átlag mintegy 86 százalékát, ahonnan már könnyebb lenne az átlag beérése.

Ezekből egy igen bíztató következtetés adódik. Ha lehettünk volna jobbak az elmúlt 30 évben és voltak nálunk jobbak, akkor a következő 9 évben is lehetünk jobbak, sőt sokkal jobbak, mint az eddigi legjobb eredményünk. A Miniszterelnöknek tehát igaza van: beérhetjük az EU átlagos fejlettségét 2030-ra.

P.S.

„Nagy gondolatokat forgass a fejedben! Aki hisz a hősiességben, hőssé válik.” – Benjamin Disraeli