kulcsár edina
Embertelen körülmények között, kegyetlen hidegben és hiányos felszereléssel küzdöttek a magyar katonák. Több, mint százezren haltak meg a Don-kanyarban...
Szinte nincs is olyan család, akinek valamelyik felmenője ne járta volna meg a Don-kanyart. De hogy pontosan milyen retteneteket éltek át ott a magyar katonák, az csak jóval később, a rendszerváltás után lett beszédtéma. Hiszen az átkosban nem volt ajánlatos erről mesélni…
A magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája napra pontosan 78 évvel ezelőtt történt. A 2. magyar hadsereget, 207 ezer katonát német követelésre küldték a keleti frontra. Bár szóban a német hadvezetés ígéretet tett a magyarok megfelelő felfegyverzésére, a gyakorlatban hiányos felszereléssel és fegyverzettel védték a Don-kanyart 1942. júliusától egészen a tragikus doni áttörésig.
1943. január 12-én a Vörös Hadsereg áttörte a magyar vonalat, és hiába volt többszörös a szovjet túlerő, a német hadvezetés megtiltotta a visszavonulást: a magyar katonáknak tartaniuk kellett magukat úgy, hogy nem csupán megfelelő tűzerejük, de sokuknak téli ruházata sem volt.
Arról, hogy pontosan hány magyar vesztette életét a doni katasztrófában, nincsenek pontos adatok: egyes források 93 ezer főre, mások 148 ezerre teszik az elesettek számát. Hét napon át küzdöttek a magyar katonák, mire megkezdődött a visszavonulás. Az éhezés és a fagyhalál ezrével szedte az áldozatait, a túlélők beszámolói rettenetes képet festenek megfagyott holttestekről, dermesztő csendről. A frontra küldött 200 ezer katonából mindössze ötvenezren tértek haza.