Rablóprivatizátorból milliárdos miniszterelnök

Bűncselekmények határát súroló tranzakciók, haverok és természetesen egy feleség, akinek édesanyja belépőkártyát jelentett Gyurcsány Ferencnek a baloldali topmilliárdosok közé – írja a Magyar Nemzet.

Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának alappillére első cége, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Részvénytársaság, amelyet 1992. november 10-én alapított. Gyurcsány a tízmillió forintos alaptőkével induló Altust – papíron – egy KISZ-es ismerősével hozta létre, ő maga hatvan-, Molnár Attila pedig negyvenszázalékos tulajdonos volt. Gyurcsány az Altushoz a kezdőtőkét akkori feleségének hozományából, egy Pécs környéki családi ház árából biztosította.

Akcióban az Altus

Gyurcsány Ferenc Altus Rt.-je 1993 decemberében szerezte meg az első privatizációs zsákmányát, a Gép- és Technológiaszerelő Rt.-t. Gyurcsány az ekkoriban szokásos módszerrel dolgozott: a cég 51 százalékát vette meg, az önrészt kárpótlási jegyből fedezte, ehhez pedig egzisztencia- és bankhitelt vett fel. A cégvásárlás Gyurcsány szerint végül csak veszteséget hozott, ezért 1995-ben megszüntették a gazdasági tevékenységet, elbocsátották a dolgozókat. Az Altus 1994-ben újból hitelből vásárolt, ezúttal a Béta-Roll Hengergumizó Kft.-t vette meg.

Házasság, politika

Gyurcsány életében 1994-ben történt egy nagyon fontos dolog: megházasodott, feleségül vette Dobrev Klárát.

A lakodalmat követően felpörögtek az események, amelyek nyilván nem voltak függetlenek attól a körülménytől, hogy Dobrev édesanyja az az Apró Piroska volt, aki ebben az időszakban Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként is tevékenykedett. Az Altus alaptőkéjét 1995-ben a cég részvényesei megháromszorozták, a cég saját vagyona hétszeresére nőtt.

Gyurcsány két sokat vitatott ingatlanügye, a Szalay utcai és a balatonőszödi ingatlanvásárlás szintén közvetetten az Altus Rt.-hez kötődött, ugyanis az Altus cége, az Aldo Kft. szerezte meg a két ingatlant 1994 januárjában, majd májusában, sajátos konstrukciójú lízing-, illetve bérleti szerződéseket kötve a magyar állammal, közelebbről az azt képviselő Miniszterelnöki Hivatallal. Érdemes felidézni, hogy miképpen zajlott az adásvétel, hiszen az ügylet részletei világos képet festenek arról, hogy milyen módszerek vezettek Gyurcsány gazdagodásához.

„Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem”

A Szalay utca 4. szám alatt lévő épület alsó szintjén elhelyezkedő 319 négyzetméteres bemutatótermet 1994 májusában Gyurcsány Ferenc egyik cége, az Aldo egy lízingszerződéssel szerezte meg. Az Aldónak összesen 13 millió forintot kellett volna részletekben fizetnie, de 1995 januárjában eladta vételi jogát Gyurcsány másik cégének, az Altus Rt.-nek, amely 11 millió forintos előtörlesztéssel megvásárolta az ingatlant, majd képviselői klubbá alakította azt. Három hónappal később a kancellária egyik gazdasági társasága, a Közlöny- és Lapkiadó Kft., majd 2000-től a belőle kivált Human Jövő 2000 Kht. havi 1,1 millió forintért visszabérelte, sőt mintegy százmillió forintért fel is újította azt.

A bérleti díj 2003-ban csaknem 14 millió forint volt, vagyis egyetlen év bérleti díja magasabb volt, mint amennyiért a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) korábban értékesítette a Gyurcsány-cégnek az ingatlant. Gyurcsány tehát jól járt, ugyanez azonban nem mondható el a közlönykiadóról, amelynek a szerződésben foglaltak szerint még a klub belsőépítészeti munkálatait is el kellett végeznie: ez mintegy 122 millió forintjába került. (Ebből csak tízmilliót fizetett az Altus.) Ráadásul az Altus a képviselői klub üzemeltetéséből származó bevételből és a tagsági díjból befolyt összeg 28 százalékát is mindvégig megkapta.

Üdülő ingyen

Gyurcsány hasonló módszerrel jutott hozzá a balatonőszödi kormányüdülőhöz is. Az egész ügyletet az tette különösen pikánssá, hogy

Gyurcsányék az ingatlant évi 2,5 millió forintért lízingelték, ám – hogy, hogy nem – az épületet a későbbi miniszterelnök éppen ekkora összegért adta bérbe egy állami üdültetéssel foglalkozó társaságnak. Ez azt jelentette, hogy Gyurcsányéknak gyakorlatilag semmibe nem került az ingatlan.

Szintén 1995-ben, novemberben privatizálta az Altus az 1400 embert alkalmazó Magyaróvári Timföldgyárat és Műkorund Rt.-t (Motim), decemberben pedig egyszerűsített privatizációval került az Altushoz a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt.

A Motim privatizációjánál fontos szerepet játszott a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (MHB) igazgatótanácsi elnöke, Apró Piroska, ugyanis az MHB folyósította a hitelt az Altusnak a Motim megvásárlásához.

Ellentmondásos tény, hogy miközben a DK mostanában rászorultsági alapon alacsonyabb energiaárakat követel, Gyurcsány kormányzása idején ilyen programról szó sem lehetett. Kivételt képezett ezalól a kormányfő cége, a Motim, mely – néhány másik nagyfogyasztóval együtt – egy 2007. decemberi megállapodás alapján az „elvileg legalacsonyabb” hazai, hivatalos aukción kialakult, nagykereskedelminek tekinthető árnál is olcsóbban vásárolhatott áramot. Eközben a lakossági áramárak a nyolcéves baloldali kormányzás időszaka alatt megduplázódtak.

1997-ben Apró Piroska lett az Altus igazgatóságának elnöke. Már a Horn-kormány ciklusának második felében számos tanácsadói megbízást kapott Gyurcsány Altus Consulting nevű cége, elsősorban a környezetvédelmi és területfejlesztési tárca háttérintézményeitől, amelynél ekkoriban államtitkárként dolgozott Szilvásy György.

Pályára áll a Fortus

Kanyarodjunk vissza ismét 1995-höz, hiszen ebben az évben kezdődött a Gyurcsány-féle cégfejlődés egyik legérdekesebb és egyben legsötétebb időszaka, amelyben felbukkan a Portik Tamás miatt elhíresült Energol Rt.

De haladjunk a kezdetektől: az Altus, valamint a Magyar Villamos Művek (MVM) Fortus néven közös céget alapított. Előbbi 45, utóbbi 55 százalékos tulajdonrészt birtokolt. Az Altus kilencmillió forint készpénzzel szállt be az üzletbe, az MVM pedig, amelynek akkor Apró Piroska volt a tanácsadója, szerette volna a vállalkozásba apportálni a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tározóit. A tervet az Állami Számvevőszék húzta keresztül. A tározókat egyébként valamivel korábban négymilliárd forintnyi közpénzből hozta létre az állam, amihez a Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hitelt. Az MVM arra hivatkozott, hogy az olajtározók működtetése gondot jelent neki, ezért partnert kellett keresni az üzemeltetéshez. Ez a partner lett a Fortus Rt.