tóth gabi
Sokakban vannak mostanában kettős érzelmek. Egyrészt örülnek a korlátozások lépcsőzetes feloldásának, de azért maradt bennük nem kevés félsz is. A legfontosabb kérdés azért mindörökre az marad: Mikor érezhetjük magunkat biztonságban?
Ahogy sorra szűnnek meg az eddig kötelező korlátozások, egyre több emberben fogalmazódik meg a kérdés, vajon nem rejt-e kockázatokat mindez, s hogyan, milyen körülmények között érezhetem magamat és a családomat biztonságban?
Milyen észszerű kockázatok vállalhatók fel, s ajánlatos-e már bemenni a kinyitott éttermekbe vagy egy moziba? Nem is olyan könnyen megválaszolható kérdések ezek, hiszen senki nem fogja azt mondani, hogy már nincs semmiféle kockázat.
Frusztrálhatja az is az embert, hogy rengeteg, gyakran egymásnak is ellentmondó információ látott napvilágot, valóságos hírcunami árasztott el szinte minden egyes embert a földön. Még soha egyetlen témával kapcsolatban sem publikáltak ennyi hírt, ráadásul gyakran elképesztő összevisszaságban. A helyzetet bonyolítja, hogy maguk a tudósok sincsenek egy véleményen, sőt gyakran ők is vitatkoznak egymással.
Hogyan is terjed a vírus? Milyen felületeken marad legtovább életképes? Mutálódik ez a kórokozó? Gyorsan lesz vakcina vagy évek múltán is hiába várunk rá? A gyerekek nincsenek veszélyben vagy legjobb, ha őrájuk is nagyon vigyázunk? Szedjünk-e vitaminokat, megvédenek-e a fertőzéstől, vagy most már nincs sok értelmük? A jó idő tényleg megöli a vírust? De hát akkor miért van annyi fertőzés a trópusi országokban is? Íme sebtiben néhány a ránk zúduló kérdésekből.
De bármilyen bonyolultnak is tűnik ez az egész helyzet, van azért néhány alapdolog amiben érdemes egyetérteni és elfogadni a szakértők többségének álláspontját.
Melyek a kulcskérdések?
TARTSD A TÁVOLSÁGOT
Az emberek közötti másfél-két méteres távolság tartását tekintsük alapszabálynak. Már a múlt század harmincas éveiben kutatások bizonyították, hogy egy köhögés vagy tüsszentés során a kiáramló permet az esetek szinte kizárólagos többségében 1 méteren belül tud tovaterjedni, a kórokozók 1 méteren belül általában lehullanak a földre.
A nagyon idősek akár emlékezhetnek is, hogy gyakoriak voltak az ezzel kapcsolatos kampányok: -Köhögj, tüsszents, de csak zsebkendőbe! – hirdette például az egyik magyarországi szlogen.
Ez az oka annak, hogy az Egészségügyi Világszervezet minimum 1 méterben javasolja megállapítani a kötelező távolságot. Persze ennél több csak nagyobb biztonságot jelenthet. Vannak kormányok, amelyek másfél méterre szavaztak, mások egészen két méterig elmerészkedtek. Ennél nagyobb távolság már nyilvánvalóan lehetetlenné tesz bármiféle tényleges kommunikációt.
Figyeld az időt is!
Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mennyi ideig tartózkodunk egy másik ember közelében. Minél hosszabb ez az idő, annál nagyobb a kockázat, hogy megfertőzhetjük egymást.
A brit kormány szakértői megpróbálták még ezt a kérdést is pontosan megválaszolni. Ők azt állítják, hogy 6 másodpercig tartózkodni valakitől 1 méter távolságra annyi kockázatot jelent, mint 1 percig valaki közelében lenni 2 méteres távolságra. Hogy ezt pontosan hogyan állapították meg, nem tudni, mindenesetre hihetően hangzik.
Még azt is mondták, hogy olyan helyzetekben, amikor nem lehetséges az 1-2 méteres távolság betartása, ne töltsünk 15 percnél több időt mások társaságában. Biztosan kisebb így a veszély, mintha mondjuk fél órát töltenénk együtt.
NAGYON FONTOS A SZELLŐZÉS!
Odakint a friss levegőn sokkal kisebb a fertőzés kockázata, mint zárt térben, a vírus felhígul és így veszít fertőző erejéből a kültéri levegőáramlásban. Ez persze nem jelenti azt, hogy külső térben nem lehet elkapni a fertőzést, csak a kockázat mértéke csökken.
Még kint a szabadban is érdemes betartani az 1-2 méter távolságot és ha elkerülhető ,ne beszéljünk egymáshoz szemtől szembe.
Zárt térben, egymáshoz közel nyilvánvalóan nagyságrendekkel komolyabb a fertőzés veszélye. Ráadásul ilyen helyeken gyakrabban érinthetünk meg olyan felületeket, amelyeket nagyon sok más ember is megérintett. Jó lenne, ha végre le tudnánk szokni arról a több millió éves szokásunkról is, hogy időről időre az arcunkhoz nyúlunk, hiszen így mi saját magunk lehetünk saját magunk megfertőzői.
És akkor jön a legeslegfontosabb!
A KÉZMOSÁS! Méghozzá jó alaposan, minden ujjat, tenyeret, kézfejet, az ujjak közét külön-külön...