
Rongyos lángos a karanténban
Nemrégiben Boros Vali közösségi oldalán feltűnt egy új lángosrecept, és csak úgy lelkendezett minden háziasszony, aki kipróbálta. Mindezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a lángost mindenki szereti.
De azért valljuk be őszintén, nem mindig sikerül a lángost tökéletesre elkészítenünk. Hol nem kel meg, hol kiszakad, hol túlsütjük, hol meg tocsog az olajtól. Egy ötletes háziasszony azonban egészen újszerű technikát talált ki, hogy lehetetlen legyen melléfogni, ha megkívánjuk ezt a klasszikus magyar ételt.
Rongyos lángos Eta módra
Hozzávalók:
70 dkg sima liszt
2 dkg élesztő
½ mokkás kanál szódabikarbóna
kb 5-6 deci tej
1 nagyobb krumpli megfőzve
5 dkg zsír
2 kávéskanál só
olaj vagy zsír a kisütéshez
ELKÉSZÍTÉS:
Kevés cukrozott tejbe futtassuk fel az élesztőt, öntsük hozzá a sóval, a szódabikarbónával és a főtt, lereszelt krumplival elkevert liszthez. Langyos tejjel dagasszunk egy picit gyengébb tésztát és hagyjuk megkelni. Ha megkelt a tészta, öntsük ki lisztezett deszkára, gyúrjuk át és várjunk 20 percet, hogy ismét megkeljen és nyújtsuk ki tégla alakúra kb. másfél ujjnyi vastagra. Kenjük meg a tésztát vékonyan olvasztott zsírral és tekerjük össze, mint a rétest. Vágjuk fel kb. 2 cm-es darabokra és lisztezett deszkán újabb 15 percig kelesszük. Forrósítsuk fel az olajat vagy zsírt és egyenként süssük ki a lángosokat. Széttekerve is könnyen ehető! Elronthatatlan!
3 tipp, hogy tökéletes legyen
És ezt tudtad a lángosról? Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint az ókori Rómából ered. Már a 15. századi besztercei szójegyzék is római eredetűnek nevezte. Egy másik vélemény szerint a lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Bár az első írásos feljegyzés a lángosról 1700-ból való, története egészen a XIV. századig nyúlik vissza. Akkor terjedt el ugyanis a kelesztett kenyér fogyasztása, és vele együtt a lángoskészítés is. A paraszti háztartásokban fejlesztették ki a sütési technológiát. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence első részében sütötték. A megkelt kenyértésztából kivágtak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. A kenyeret általában 5-7 naponta sütötték és a kenyérrel egy időben sütötték a lángost is, úgy hogy azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel, lekvárral vagy porcukorral fogyasztották. Nagyanyáink kenyérsütéskor a lángossal próbálták ki a kemence hőmérsékletét. A XIX. század második felétől lángost már nemcsak kenyérsütéskor állítottak elő. A sörélesztő megjelenésével csökkent a tésztakészítés ideje, így a kenyértésztától függetlenül is lehetett lángost készíteni. A városi háztartásokban azonban nem volt kemence, ezért ott serpenyőben, zsírban sütötték ki a vidéki rokonoknál megkedvelt lángost. Ezzel a technikával pedig már a kereskedők is tudtak dolgozni, és hamarosan megjelent az utcai árusoknál és a Balaton partján is a lángos.






