POLITIK
Igyekeznek megtalálni az elhunytak rokonait, de ez nem mindig sikerül.
Sűrű és erős védőháló védi a szerbiai Vaskapu-szoros két vízerőművét a roncsoktól és a szeméttől, de a hálón fennakadnak a Dunába fulladtak holttestei is. Õket azonosítás után hazaszállítják, azokat viszont, akikért nem jelentkeznek, névtelen sírokba temetik – derül ki a Newsweek helyszíni riportjából.
Régebben minden holttestet a helyi temetők szélén, névtelen sírokba tettek, ahol csak egy fakereszt jelezte a nyughelyüket. Amióta létezik DNS-azonosítás, igyekeznek megtalálni a halottak rokonait, így csak azok kerülnek a Duna-parti falvak sírjaiba, akikért nem jelentkeznek.
A rendszerváltás előtt sok romániai is itt halt meg, akik Ceausescu diktatúrájából úszva próbáltak Szerbiába menekülni, de az áramlás vagy a határőrök miatt meghaltak. Hozzátartozóik csak a 2000-es évek elején jöttek át értük
- mesélte a vízerőmű egyik dolgozója.
A vízbefúlás a világon a tíz leggyakoribb halálozási ok között szerepel a 24 év alattiak körében, az áldozatok kétharmada férfi. Nincsen ugyan hivatalos statisztika, de a becslések szerint Szerbiában évente 120-150-en fulladnak vízbe. A legtöbb baleset a nyári szünet elején történik, amikor az iskolai terhektől megszabaduló fiatalok még figyelmetlenek. Ha a vízi mentés sikertelen, a búvárok 30-45 percen belül a helyszínre mennek. A sodrástól, valamint a víz alatti látási körülményektől függ, hogy megtalálják-e vízbefúltat.
A folyó mellett élők számára szinte hétköznapi eseménynek számít egy-egy fulladás, az évszázadok alatt megszokták, hogy a víz időnként elragad valakit.
Ripost hírek
