tóth gabi
Júliusban megnyitják a világ elsõ nindzsakutató központját Japánban a Mie Egyetemen. A Ripost utánajárt, hogy vannak-e magyar nindzsák - és kiderült, hogy léteznek!
miután öt évig szabadon választható tárgyként a budapesti Műegyetemen is tanulni lehetett a nindzsucut, az egykori japán „árnyharcosok” technikáját – tudta meg a %Ripost% Szabados Tamástól.
A képzés szabadon választható tantárgy volt az egyetemen, aztán kikerült a programból – azóta viszont már magánúton lehet nindzsucut tanulni több helyen az országban.
A résztvevők azt a módszert kívánják megtanulni, ami a gyengék és a kiszolgáltatottak számára a túlélést jelenti a különböző kihívásokkal szemben.
A túlélés művészete
Az első nindzsák 1300 éve jelenhettek meg Japánban. Technikájuk, a nindzsucu az egyik legrejtélyesebb harcművészet. Segít elsajátítani a különböző ütéseket, rúgásokat, térd- és könyöktámadásokat, a védekezés képességét. Ehhez megtanítják a rövid bot, a kés, a dobócsillag és a lánc, de a hétköznapi tárgyak fegyverként való használatát is. Elsajátítható a harmónia és a nyugalom nehéz helyzetekben való megőrzésének képessége, a stratégiai gondolkozás, az érzékelés, a megtévesztés, a lopakodás, a nyomolvasás, a túlélés és a rejtőzködés művészete is.
Szabados Tamás szerint az igazi nindzsa nem visel maszkot sem, hiszen rögtön kiderülne, hogy ő egy „árnyharcos”.
Ugyanakkor a nindzsucu a tanulást és az együttműködést segíti, nem profi bérgyilkosokat képeznek! Egy nindzsa inkább az adott élethelyzetben rejlő előnyöket igyekszik felismerni. Nem célja a nesztelen gyilkolás. Az igazi harcművészet ugyanis arról szól, hogy gyakorlói egyre értékesebb emberekké váljanak, és ha ezt jól csinálják, akkor nem is kell, hogy harcoljanak.