tóth gabi
14 tippet adunk, hogy nyomtalanul eltávolítsd a kertedből a nem kívánt tuskókat.
A kiszáradt, megöregedett vagy beteg fák kivágása után célszerű minél hamarabb eltávolítani a tuskókat, hogy ne rontsák el a kert látványát, és helyet adjanak az új növényeknek. Sipos József növényorvost kérdeztük, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre erre a célra.
A fa kivágása után a földben maradt tuskó természetes elkorhadása hosszú évekig is eltarthat. Attól függően, hogy milyen fafajtáról van szó, és hol helyezkedik el, akár egy évtizedig is eltart, mire teljesen elbomlik. Ez idő alatt számos kártevő, gomba vagy betegség támadhatja meg, ezért minél hamarabb érdemes megszabadulni tőle, hogy ne alakuljon ki fertőző gócpont a kertben.
Ha kisebb átmérőjű tönkről van szó, annak kiásásával és a gyökerek elvágásával mi magunk is megpróbálkozhatunk. Ehhez valószínűleg csákányt és fejszét is kell majd használni. A fenyőfélékkel könnyebb dolgunk van, mert azok gyökérzete nem hatol olyan mélyre, a felszín közelében fut, így ezeket egyszerűbb eltávolítani. Ha vannak mélyebbre nyúló gyökerek, azokat a földben hagyhatjuk.
Ha nem akarunk a kivágással vesződni, akár különleges kerti díszt is varázsolhatunk belőle. Ha a tuskó üreges, töltsük meg virágfölddel, majd ültessünk bele virágokat. Ha nem mély az üreg, de van elég hely a tuskó körül, akkor sűrű virágszőnyeget is telepíthetünk a tuskó köré. Ehhez ássunk egy nagyobb kör alakú gödröt körülötte, tegyünk vastag réteg komposztot a talajra, majd ültessük bele a kis virágpalántákat.
Akinek a kertje alkalmas erre, az a facsonk kiégetését is választhatja. Ezt akár bográcsozással vagy szalonnasütéssel is összeköthetjük, természetesen mindig ügyelve a tűzvédelmi szabályokra, így a tuskó szenes maradványait könnyebben eltávolíthatjuk. A facsonk fölé helyezzük a bográcsállványt, majd az üregében vagy a facsonkon gyújtsuk meg a tüzelőanyagot, ami szépen lassan kiég majd.
A vastagabb tuskók korhadását felgyorsíthatjuk magnézium-szulfáttal, más néven keserűsóval is. Ehhez fúrjunk nagyobb átmérőjű lyukakat a csonkba. Egy rész keserűsót keverjünk össze két rész vízzel, majd itassuk át vele a tönköt és a szabaddá vált gyökereket. Ezután fedjük le ponyvával, mivel a magas páratartalom elengedhetetlen a korhadáshoz. Ismételjük meg ezt a műveletet hetente, amíg a csonk láthatóan kiszáradt. Kisebb átmérőjű tuskóknál néhány hét alatt lezajlik a folyamat: a faanyag porózussá válik, és már kézi szerszámokkal is eltávolíthatjuk a talajból.
Kevésbé környezetbarát megoldásként szaküzletben vásárolható vegyszereket is lehet használni a tuskók korhasztására. Ezek a szerek általában kálium-nitrátot tartalmaznak; alkalmazzuk őket a csomagoláson leírtak szerint.
A korhadás természetes folyamatának felgyorsításában a laskagomba is a segítségünkre lehet. Fűrésszel vágjunk barázdákat a tönk felszínébe, majd tegyünk bele laskagombacsírát. Az oltást kora tavasztól egészen késő őszig elvégezhetjük. Ha tavasszal történik az oltás, már az ősz folyamán számíthatunk az első termésre. A gomba termése a fa fajtájától és az időjárástól függően három-öt évig is terem, általában ősszel, esetleg tavasszal is. Eközben a tönk szivacsossá válik, fokozatosan elkorhad, és könnyebben eltávolítható.
Gombatermesztésre az akác és a tűlevelű fajták kevésbé alkalmasak, de az almatermő fák és a dió kedvelt táptalaja lehet a laskagombának. Megfelelő még a bükk, nyár, fűz, csertölgy, gyertyán, szil, hárs, gesztenye és több más faj is. Kisebb hozammal ugyan, de a laskagomba megteremhet a cseresznyén, szilván, kőrisen és égerfán is. Ha az elsődleges cél a tuskó korhasztása, nem pedig a gombatermés, akkor mindegy, hogy milyen fafajtára telepítjük.
Ha túl nagy a tuskó maradványa a kivágott fa helyén, nehezen elérhető helyen található, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk foglalkozni vele, érdemes tuskómarással vagy tuskókiszedéssel foglalkozó szakember segítségét kérni, akik két különböző módszerrel távolítják el a farönköt: marással vagy gépi, kézi erővel.
A két eljárás nem azonos. Marásnál csak a felszín közelében lévő részeket távolítják el egy speciális géppel, amely nagyjából arasznyi mélységben vágja el a tönköt, míg a mélyebben futó gyökerek a földben maradnak. Ez esetben csak a tuskó közvetlen környezetét bolygatják meg, így nagyobb tereprendezésre nincs szükség.
A másik módszer során a tuskókiszedéshez gépi vagy kézi erővel kiássák és elvágják a vastagabb gyökereket, majd teljesen kiemelik a tuskót. Az eljárás sokszor több tíz négyzetméternyi talaj felásásával jár, ami után rendezni kell a kertet. Ugyanakkor a módszer előnye, hogy a vastagabb gyökereket is kiemelik a föld alól.
Fontos, hogy a kivágott vagy elpusztult fa helyére ne ültessünk újat, mivel a talajban maradt károsítók hatással lehetnek az új növény egészségi állapotára. A következő új fát legalább két-három méterrel távolabb ültessük el a régi fa helyétől. Érdemes olyan fajtát választani, amely jól alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, így néhány év alatt kertünk hasznos, árnyékot adó díszévé növekedhet.
Számoljunk azzal, hogy bizonyos fafajták – például az akác, ecetfa és a vérszilva - a kivágás után hajlamosak a tönkről újabb hajtásokat képezni. Ha nem szeretnénk, hogy újra kinőjön a korábban már kivágott fa, ezeket a hajtásokat folyamatosan el kell távolítani kézi szerszámmal. Ha nem szeretnénk vesződni vele, érdemes lehet ezeket a fákat gyökerestől kiemelni.
Összeállította: Reiter Georgina - FANNY