Régi adventi hagyományok, ezektől lesz szép idén is az ünnep

Ma már nehéz elképzelni, hogy az adventi hagyományok szerint a november utolsó vasárnapjától szentestéig tartó időszak az elcsendesülésé volt, hiszen manapság ebben az időszakban inkább a rohanás a jellemző: az üzletekben egyre nagyobb a tömeg, mindenki igyekszik bevásárolni az ünnepekre. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne az ünnepvárásról szólna ma is ez az időszak, hiszen most vasárnap már díszbe borulnak a házak, felgyúlnak az ünnepváró fények az ablakokban, teraszokban, és az adventi koszorún meggyújtjuk az első gyertyát. Sokat változtak az adventi hagyományok a történelem során, de rengeteg régi ünnepváró szokás van, melyek a mai napig meghatározzák ezt a várakozással teli időszakot.

Elcsendesülés, befelé figyelés

Az adventi időszak gyökerei egészen az V. századig nyúlnak vissza, amikor is VII. Gergely pápa elrendelte a négy hétből álló felkészülési időszakot. Maga az advent szó az „adventus Domini” latin kifejezésből származik, melynek jelentése „az Úr eljövetele.” Ez az időszak évszázadokon keresztül a böjtöt, a vallási előkészületeket, hajnali miséket (roráték) jelentette. Hosszú ideig a nagyobb mulatságokat, lakodalmakat is tiltották ebben az időszakban: inkább a befelé fordulás, a csendes várakozás volt jellemző.

Kocsikerékből készült az első koszorú

Az adventi hagyományok közül a legismertebb a koszorú, és a gyertyák gyújtása, ami a közhiedelemmel ellentétben valójában nem is annyira régi szokás. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész készítette az első koszorút: kocsikerékből készült, melyen minden istentiszteleten meggyújtott egy gyertyát advent kezdetétől karácsonyig. A legenda szerint azért, mert a gyermekotthonában lévő gyerkőcök egyre türelmetlenebbül várták a karácsonyt. A hagyomány ma is él, 1860-tól már fenyőkoszorúval és 4 gyertyával, melyeket az ünnepet megelőző négy vasárnapon gyújtunk meg. A gyertyák mindegyike egy-egy jelkép: hit, remény, szeretet, öröm. 

Egy türelmetlen kisfiúnak köszönhetjük az adventi naptárat

Az adventi hagyományok közül a gyerekek kedvence a csokoládéval megpakolt, ablakos adventi naptár, ami nem az újkori marketingesek találmánya: egy német anyuka készített először ilyet a türelmetlen kisfiának. Csokifigurákat, apró játékokat rejtett egy 24 részre felosztott kartonlap mögé, amiből a kisfiú minden nap egyet vehetett el. A kisfiút Gerhard Langnak hívták, aki felnőtt korában, immár a Lang kiadó vezetőjeként 1908-ban kiadta az első, nyomtatott adventi naptárat – sikere azóta is töretlen, az ünnepváró időszak elképzelhetetlen nélküle.

Szerelmi varázslatok és boszorkányok

Vannak olyan adventi hagyományok, melyek már nem élnek velünk; ilyenek például a különböző szerelmi varázslatok. Ha egy hajadon a hajnali mise előtt kitépett egy darabot a harangkötélből, és azt a hajában lévő pántlikára tűzve viselte, farsangra számíthatott rá, hogy megkérik a kezét. Emellett hajnalonta, a roráté előtt mindenki gondosan bezárta még harangszó előtt a házak, istállók ajtaját, mert a néphiedelem szerint a mise előtt boszorkányok járták az utcákat.