tóth gabi
Pokoli érzés, amikor reggel hétkor belemar a fúrófej a betonba és te a fal másik felén aludni próbálnál. De van itt más is. A lakótelepen eltöltött minden egyes nap komoly kihívás. Mit tudsz tenni? Nézz szembe a valósággal és élj túl!
Felsorolni is nehéz, mennyi minden keseríti a lakótelepiek életét. A %RIPOST% 10 pontban gyűjtötte össze a legfőbb bajokat.
Megkaptuk a nyakunkba az első kiadós őszi esőt, de bőven tartogat még csapadékot az időjárás - újabb és újabb csapást mérve a lakótelepekre, ahol a mindenható panelprogram ellenére beázások, szivárgások keserítik az ott lakók életét.
Jó időben sem hoz sok örömöt a lakótelepi kapubejáró. Amíg a hőmérséklet engedi, szabadtéri kocsmaként használják az arra ráérők. És a természet már csak ilyen: ami fölül bement, alul kikéredzkedik. Ezért terjeng minden lakótelepi kapubejáróban átható vizeletbűz. Kivétel szinte nincs.
De térjünk csak vissza a panelprogramra! Noha télen jól jön az a kis meleg, amit az újonnan kialakított szigetelés megfog, de van egy rendkívül kellemetlen mellékhatása is. Szinte a semmiből bukkantak fel és telepedtek meg a rágcsálók a szigetelőrétegben! Tökéletes fészekrakóhelynek bizonyult a puha hungarocell, amibe végeláthatatlan hosszúságú járatokat kialakítva belerágják magukat az egerek. Könnyűszerrel lakják be a szigetelést teljes terjedelemben, egészen a 10. emelet magasságáig.
Elképesztő, de a lakótelepi házakban folyton költözik valaki. Egy tízemeletes házban lehet 50 vagy 100 lakás is, állandó a mozgolódás. Veszik és eladják a lakásokat, a frissen betelepülők pedig felújítanak. Persze hétvégén, mivel hétköznap ők is gyűrik a melót.
Pokoli érzés, amikor reggel hétkor belemar a fúrófej a betonba! Nem is kell a fal túloldalán feküdnöd, mert a visító hangot viszi a panel, fölfelé és lefelé az emeleteken. Ennél már csak a csempevágó rosszabb!
Ajándék a sorstól az a vasárnap reggel, amikor nincs felújítás egyik szomszédodnál sem. De kevés ilyen van.
Azt hinné az ember, azért szerelnek fel kamerákat, hogy rend legyen. Hogy a felvételek alapján elkapják a kisebb-nagyobb stikliket elkövetőket.
De sajnos még soha semmit nem oldott meg kamerás felvétel. Erős a gyanú, hogy a dobozok nem is rögzítenek semmit! Hogy nincs is felvétel!
Mert mi más oka lehet annak, hogy a kamerák környékén ugyanannyi a szemetelés és a rongálás?!
Rengeteg van belőle, szinte mindenhol, erkélyeken ablakok párkányain, utcákon, játszótereken.
Hónapokig, akár évekig foglalhatja a helyet egy-egy ottfelejtett roncs. Ha pedig este haza szeretnél végre jutni, nem tudod letenni a kocsidat, mert nincs hely.
Minden talpalatnyi fűfolton díszlik kupac. Kutyaürülék mindenütt. Annak ellenére, hogy akad olyan gazdi is, aki betartja a szabályokat és nem rest felszedni kutyája után a produktumot.
A lakótelep népe, vagy aki egyéb okokból jár oda, cigizik. Valamiért a cigarettázással nem feltétlenül párosul a jó modor és az alapvető civilizációs szabályok betartása. Mert lehetne a csikket máshová is dobni, mint a kapu elé, a járdára vagy a fűre.
A realitás mégis az, hogy az undorító csikkek egyre nagyobb területet foglalnak el az élettérből. Nincs annyi bevethető házmester, amennyi csikk szanaszét. És a lakótelep népének nemdohányzó része ezt kénytelen megadóan viselni.
Elképesztő, de alávaló alakok a nyilvánvaló tiltás ellenére a lépcsőházban és a liftben is rágyújtanak!
Sokak számára nem egyértelmű, hogy a lakótelep - függetlenül attól, hogy itt luxus nincs - ténylegesen emberek lakóhelye és nem szemétdomb. Erre az apróságra ugyan táblák is figyelmeztetnek, ám ezek sajnos mit sem érnek.
Mintha teherautóval hordanák le a tízemeletes házakból a tönkrement bútorokat, kacatot, megunt ruhát.
Persze olyan is akad, aki nem bajlódik a leszállítással, egyszerűen kidobja az erkélyen, ami már nem kell. Ki az éj leple alatt, ki fényes nappal. Nem mindenkit zavar a nyilvánosság.