„Próbáltam belé lelket önteni, hogy ne adja fel" – Társai gyászolják a magyar válogatott elhunyt legendáját

50 éves ismeretség és barátság kötött Müller Sándorhoz, legutóbb korábbi klubtársunk, Várady Béla halálának évfordulóján és sírkő avatásán találkoztunk. Nagyon sokszor beszéltünk, közel laktunk egymáshoz, tudtam, hogy műtétek során esett át. Ebből kifolyólag a kedélyállapota változó volt, halála hatalmas veszteség a vasas családnak.

Én nagyon keveset játszottam vele a korom miatt, de elmondhatom, hogy Mészöly Kálmán és Illovszky Rudolf mellett Müller Sándor volt az, aki miatt a Vasasban akartam futballozni. Azt hiszem, Galaschek Peti mondta anno, hogy Müller igazi penge volt, nem csak a pályán, hanem azon kívül is. Mérhetetlen szomorúsággal töltött el a halálhíre.

Nekem különösen fájó "Mülcsi" elvesztése, hiszen szinte egy és ugyanazon napon léptünk be a Vasas öltözőjébe, a fiának, Andrásnak pedig én vagyok a keresztapja. Még tegnapelőtt is próbáltam belé lelket önteni, hogy ne adja fel! Küzdjön, harcoljon tovább. Úgy tudom, otthonában érte a halál, megállt a szíve. Mérhetetlen szomorúság van bennem.

Két helyen, a Vasasban és a magyar válogatottban is játszottam vele. Müller igazi bohém ember volt, a pályán pedig technikás labdarúgó, aki igazán játszotta a futballt. A hozzá hasonlókból manapság egyre kevesebbet látni a pályákon. Sajnos az élet kegyetlen, egyre több játékostárunkat ragadja el a halál, biztos vagyok benne, hogy odafönn ugyanúgy játszanak, mit annak idején itt lenn tették...