"Nem működik a fránya bal kezem" - Egervári Sándor keményen küzd a gyógyulásért

Nagy küzdő a volt labdarúgó szövetségi kapitány, aki három évvel ezelőtt súlyos agyvérzésen esett át. Egervári Sándor, ugyan nehézkesen lépked, de a sétabotja segítségével naponta megteszi a kötelező penzumot. Pihenésképpen focit néz a televízióban, különösen az MTK és a Honvéd meccseit figyelte.

Nem csoda, hogy Egervári Sándor a kék-fehéreket és a kispestieket követte leginkább az idei szezonban (is), hiszen mindkét klub nagyon közel áll a szívéhez. Edzőként az MTK-val kétszer is bajnokságot nyert, és a kispestiek kispadját is koptatta másodedzőként, amikor kétszer bajnok lett a gárda.

– Egyébként négy-négy évet rúgtam is a labdát a két csapatban – kezdte a Borsnak a beszélgetést a mesteredző. – El kell mondanom, haragszom rájuk, hiszen játékukkal és teljesítményükkel cseppet sem segítették gyógyulásomat. Bevallom, nem dobott fel, hogy a Honvéd megkapaszkodott az első osztályban, de azon sem szontyolodtam el különösebben, hogy az MTK megint kiesett.

Egervári megdöbbentőnek tartja, hogy ez a két nagy múltú fővárosi csapat évek óta csak bukdácsol.

– Én biztosan nem küldtem volna el Michael Borist az MTK kispadjáról – jelentette ki Egervári. – Másodosztályú bajnoki címet nyert, az NB I-ben pedig dinamikus futballt játszva a hetedik helyig vezette a csapatot. Talán egyszer majd elárulja valaki, miért kellett mennie. Most megint kiestek, hat év alatt már harmadszor.

Egervári hozzátette, Bognár György megszerzésével jó kezekbe kerül az MTK, s ha nem csak a gazdasági szempontok vezérlik a döntéshozókat, például a játékosok eladása, jövőre újra az NB I-ben lesz a gárda.

– A kispestieknél már tavaly is rezgett a léc – melegedett bele a témába a mester. – Nem tudhatom, mi folyik a kulisszák mögött, de ha én volnék az edző, csak úgy vállalnám a munkát, ha a szakmai döntéseimet senki sem kérdőjelezhetné meg odafentről. De nem én vagyok és már nem is leszek soha.

Egervári megjegyezte, tudja, hogy Kispesten örömmel segítenének a régi, nagyszerű futballisták, akiknek ráadásul még "szemük" is van a játékhoz, csak hiába várják a megkeresést.

– A múltat nem elfelejteni, hanem becsülni illene – jelentette ki, majd gyorsan témát váltott. – Inkább beszélek a jövőről, például a nyárról. Idén valószínűleg csak hazai pályán, itthon a kertben fogok kirándulgatni, idehaza nyaralok. A tengert egyelőre kihagyom, mert a kezem miatt úszni még nem birok, és megfulladni nem akarok.