tóth gabi
Magyarországon szokatlan módon nevelték labdarúgásunk új csillagát.
Egyedülálló könyv jelent meg a magyar piacon, Lakat T. Károly és Dénes Tamás sportszakírók a futballvilág leghíresebb családjairól írnak részletesen, benne tucatnyi magyar famíliáról. A kötetben szó esik többek között a Dárdai családról is, ahol minimum három generáció adott labdarúgókat a sportágnak, de találkozhatunk Király Gábor történetével, valamint a magyar foci egyetlen aranylabdásával, Albert Flóriánnal és fiával is. S persze kiemelt helyet kap Szoboszlai Dominik és édesapja, Zsolt is.
Az 1974-es születésű édesapa nem büszkélkedhetett még csak igazán veretes futballista múlttal sem, hiszen 1999 és 2000 között 11 mérkőzést játszott a Tatabányai Bányász színeiben. Gyorsan tovább is állt a Bányásztól, egészen kis csapatoknál, tulajdonképpen hobbiszinten futballozott tovább, mert már akkor edző, egészen pontosan a fia edzője akart lenni. Fejébe vette, hogy ő mindent másképp fog csinálni, mint ahogyan azt látta a klubok legkisebbeknek tartott edzésein. Ám a vadonatúj iskola megalapításához Zsolt még kevés volt egyedül.
A kis Szoboszlai Dominik a Videoton gyerekcsapataiban együtt játszott Molnár Csabának és Bolla Lászlónak hasonló korú kisfiaival, azonban elfogyott a türelmük napról napra azt látván, hogy a mindenáron futballozni akaró gyerekeiket milyen módszerekkel viszik teljesen rossz irányba az ottani edzők. A három apuka összeállva megalakította a Főnix Gold névre hallgató klubot, ahol a szakmai munka minden apró részlete Szoboszlai Zsolt kezébe került. A Főnix az elmondások szerint minden létező elemében különbözött a honi klubok utánpótlást nevelő szekcióitól.
A Főnixnél abból a szempontból is fejreállították a hazai gyakorlatot, hogy még a pályájukra betévedő legkisebbeket sem ajnározták, tutujgatták, hanem az első labdaérintéstől kezdve majdhogynem felnőtt módjára kezeltek mindenkit. Csakis akkor járt dicséret, vagy az edzés végén egy szelet csokoládé, ha a gyermek maximálisan végrehajtotta a feladatot. Kizárólag a labdarúgással foglalkoztak, itt nem volt az a cél, hogy a játékosok megnyerjék a „jó tanuló-versenyeket”. Érdekesség, hogy a kicsik jóval kisebb, palánkkal körbevett pályán fociztak, ez segítette elő a kivételesebb technikai tudásukat. A Főnix komoly cégek támogatása nélkül tartotta fenn magát, s hogy mennyire volt sikeres az iskola, azt Dominik salzburgi szerződése is bizonyítja.
A három alapító gyermeke kivétel nélkül, ilyen vagy olyan szinten, de futballista karriert csinált: Bolla Bendegúz a Zalaegerszeg, a Siófok, majd a MOL Fehérvár után jelenleg Wolverhampton játékosaként, a svájci Grasshoppersnek kölcsönadva várhatja most már szinte menetrendszerűen a szövetségi kapitány behívóját a válogatottba; Molnár Dominik már megjárta a Zalaegerszeget, az MTK-t, a Paksot és sehol nem vallott szégyent; Szoboszlairól pedig a futballszeretők pontosan tudják, hogy a Főnix után a Red Bull Salzburg, majd annak fiókcsapata, a Liefering tartott igényt a játékára, hogy aztán szinte robbanásszerűen beinduljon a karrierje.