„Az unokám lerajzolta, hogyan fogja magát felakasztani" - drámai kommentek érkeznek a 11 éves lány tragédiája kapcsán

11 éves gyereket gázolt el egy személyvonat vasárnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyürén. A kislány elbújt a sínek melletti kukoricásban, várta a vonatot, majd szándékosan a sínekre lépett. A gyereket életveszélyes sérülésekkel, mentőhelikopterrel vitték kórházba, súlyos fej-, valamint nyílt bokasérülés miatt látták el. A rendőrség nyomozást indított.

A kislányt a nagyszülei nevelik, jól ismerik a szomszédok a családot. Mindenki szereti a gyermeket, nem értik, hogyan történhetett a tragédia, mindenki csak találgat. A Bors megtudta, hogy iskolai zaklatás vezethetett odáig, hogy a kislány öngyilkosságra szánta el magát. Mi jelzi, hogy baj van és mit tehetünk? Erről a Ripostnak dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus beszélt, ide kattintva olvashatod el a részleteket.

Nem ez az első hasonló eset

Az internet népét érhető módon megrendítette a kislány tragédiája. Záporoznak a kommentek a hír hallatán, és többen is arról számoltak be, hogy hasonló tragikus eset a környezetükben is megtörtént.

„Sajnos volt benne nekem is tapasztalatom, csak mi időben észrevettük! A 8 éves unokám - akit mi nevelünk, a nagyszülők -, lerajzolta és leírta, hogyan fogja magát felakasztani” - írta kommentben egy nagymama.

Egy másik kommentelő, aki már felnőtt, iskolás éveit idézte fel:

„Az általános iskola és a középiskola számomra is maga volt a pokol! Ötödiktől kezdve minden egyes nap rettegve jártam be az iskolába, mert szinte minden nap bántottak... Ugyan nem fizikálisan, hanem lelkileg, de higgyétek el, az sem jobb! Sőt! 13 éves voltam, hetedikes, mikor eldöntöttem, hogy hazamegyek és magam ellen fordítom a kést, mert én ezt már nem bírom tovább... Aztán, nagyon sok tusakodás után úgy döntöttem, kibírom még ezt a két évet, a középiskolában én leszek a legmenőbb! Hát, nem így lett... Ott csak fokozódott a bántalmazás... Nagyon-nagyon sokszor voltam az öngyilkosság határán! A családi életem sem volt éppen idilli, mert a szüleim nagyon korán elváltak és gyakran így is ment a vita, ha találkoztak... Hogy miért nem tettem meg mégsem...? Talán azért, mert a nagyszüleim, szüleim is igyekeztek szeretni minket és ez tartott engem életben: a szeretet! Ha ez sem lett volna, már biztos nem élnék! Így is többször elterveztem, hogy kiugrok valahonnan vagy egyéb módon véget vetek az életemnek... Ezt csak az értheti meg, aki volt ugyanebben a helyzetben! Más ezt nem tudja felfogni, milyen lelki fájdalom, mikor állandóan csúfoltnak a pattanásaid, a nagy orrod vagy szimplán a nem túl vonzó külső miatt... Értéktelennek érzed magad és tényleg elhiszed, hogy értéktelen vagy, akibe mindenki csak belerúg...” - idézte fel egy nő, aki felnőttként azóta sincs könnyű helyzetben, hiszen a bántások a jövőjére, azaz a mostani jelenére is kihatással vannak. Néha ma is eszébe jut, hogy véget vessen az életének, de próbálja megtalálni az örömet.

„Én pénteken 3 gyermekemmel a kocsiban próbáltam leimádkozni egy 15-20 év körüli lányt a sínekről. Fülessel a fülében, énekelve, kezeivel kalimpálva ment. A 2 sávoson forgolódtam, kiabáltam neki, de ő csak bemutatott és visszaszólt, hogy mi a f.szt akarsz. Na, akkor hívtam rendőrt végül, mire megfordultam. eltűnt. A 7 éveseim hátul sírtak, imádkoztunk, hogy vonat ne jöjjön, mert benne volt a pakliban: átlépett a zajvédő fal mögé, a szembe sínekre. Ott jött a tehervonat, basszus, de nem történt baleset. Nem tudom, a rendőrök megtalálták-e, de elmondtuk, hogy nézett ki, milyen ruhában volt. Senki nem állt meg segíteni, és a saját gyerekeimet nem hagyhattam az út szélén...” - mesélte egy édesanya kommentben.