Szándékosan lépett vonat elé a 11 éves kislány: megelőzhető-e egy ilyen tragédia?

Egy 11 éves gyereket gázolt el egy személyvonat vasárnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyürén. A kislány elbújt a sínek melletti kukoricásban, várta a vonatot, majd szándékosan a sínekre lépett. A Tények információi szerint a gyereket életveszélyes sérülésekkel, mentőhelikopterrel vitték kórházba, súlyos fej-, valamint nyílt bokasérülés miatt látták el. A rendőrség nyomozást indított.

A kislányt a nagyszülei nevelik, jól ismerik a szomszédok a családot. A településen mindenki szereti a gyermeket, nem értik, hogy történhetett a tragédia, ők is csak találgatnak.

A Bors úgy tudja, iskolai zaklatások vezethettek odáig, hogy a kislány az öngyilkosság mellett döntött.

„Bementem az iskolába, hogy a problémát jelezzem, de nem lett eredménye” –mondta József, a gyerek nagypapája.

Mit mond a szakember?

„Az öngyilkosság soha nem egyik napról a másikra alakul ki. Fontos leszögezni, hogy nem is egy betegség, hanem egy folyamat utolsó szakasza, a megcselekvés. Idő kell, mire valaki meghozza a döntést és meg is teszi. Az esetek többségében, ha azt nézzük, mi áll a háttérben, a kezeletlen depressziót lehet kiemelni” – magyarázta dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus a Ripost-nak. Majd így folytatta: „Minden eset más, egyedi, így érdemes megérteni azt, hogy az adott esetben mi játszódott le a háttérben. Vannak veszélyeztető tényezők, amikor az egyén nagyobb valószínűséggel fordul maga ellen. Ilyen lehet az a kérdés, hogy volt-e már hasonló a családban, vagy áll-e a háttérben kezelt pszichés betegség. Került-e valamilyen krízishelyzetbe? Mivel a kislány korai serdülőkorban van, tudni kell, hogy ez egy szenzitív időszak. Ilyenkor a fiataloknak sok esetben bizonytalan az önértékelése, identitásválságon megy keresztül minden serdülő. Már csak ez az állapot hangulatzavart tud okozni, szorongást, félelmet, mivel ez önmagában érzékeny időszak. Meg kell vizsgálni a környezetet és a feldolgozatlan gyerekkori traumákat, mert ezek mind befolyásolják az ember döntését. A XXI. században nem elhanyagolható és érdemes sok esetben kiemelni a társak általi bántalmazást, a megszégyenítéseket. Ez nemcsak fizikailag történhet meg. Hosszú távon pedig, ha benne marad valaki egy közegben, ahol kirekesztik, megalázzák, annak személyiségromboló hatása van. Egy idő után ők maguk is azonosulnak ezzel a szereppel.”

Milyen előjelek lehetnek? Megelőzhető egy esetleges tragédia?

A szakember szerint, aki nehéz időszakon megy keresztül, gyakran úgy védekezik, hogy befelé fordul, elzárkózik a világtól.

„Az érzelmi zűrzavar, alvászavar, étvágytalanság vagy éppen a túlevés, ingerlékenység, figyelemzavar, romló teljesítmény utalhat arra, hogy baj van. Hozzá kell tenni, hogy a serdülőknél nehéz különbséget tenni a sündisznóeffektus és a valós depresszió között. Mivel ez az egész egy folyamat, nem egyik napról a másikra történik, így kevésbé feltűnő. Annak, aki fokozatosan látja az apró változásokat, nehéz tetten érni” – vélekedik dr. Makai Gábor, aki szerint ha időben észrevesszük a problémát, megelőzhető egy esetleges tragédia. „Ha tudjuk, hogy baj van, az azonnali beavatkozást igényel mind a szülők, mind az iskola részéről. Az esetleges bántalmazásoknak véget kell vetni, és azzal együtt visszafordítható az öngyilkosság folyamata. Azáltal, hogy megszűnik a bántalmazás intenzitása, gyakorisága, csökken a belső feszültség. Fontos, hogy szakember, pszichológus segítségét kell kérni ilyen esetben. A pszichoterápia segít, hogy az egyén egy nehezebb időszakon túljusson. Legyen az akár a serdülőkori válság vagy egy sérelem, ezeknek felszínre kell kerülniük, és az illetőnek meg kell tudnia küzdeni a problémával, az őt ért nehézségekkel.”