„Ha bátran viselkedtem volna, én is ott lennék” – Őszinte beszámoló a kutyakiképzők tragédiájáról

Megrázó részletességgel számolt be egy kollégájuk a két elhunyt kutyakiképző tragédiájáról. A szemtanú szintén részt vett azon a kiképzésen, amit a Rácalmás, Parti sétány Kis-Duna hídnál tartottak a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézet és a Márianosztrai Fegyház és Börtön munkatársai, amikor ketten, egy kutyavezető és egy kutyakiképző férfi a vízben elmerültek. A két férfi holttestét azóta már a felszínre hozták, rengetegen gyászolják őket.

Arról azonban, hogy pontosan miképp történt a tragédia, számtalan egymásnak ellentmondó történet kering. Az áldozatok egyik kollégája azért ragadott billentyűzetet, hogy nyílt levélben írja le a történteket. A férfi, bár látta, hogy két kollégája mekkora bajban van, nem úszott utánuk. Bár sorain érződik, hogy lelkiismeret-furdalással küzd, tisztában van vele, hogy nem tudott volna segíteni, ha megkísérli, maga is odavész.

„Azért írom le ezt most, mert dühítő a sok hülyeség, amit mondanak és leírnak arról, ami ott történt. Én ott voltam, a legközelebb hozzájuk. Kaptunk egy feladatot, amit meg kellett csinálnunk. Mindenki eldönthette, hogy úszva vagy a parton futva megyünk a kutyánk után. Dávid volt az első és ő az úszást választotta, és nem menteni kellett a kutyáját, hanem elkapni a segédet. A következő én voltam, amikor leértem a vízhez láttam, hogy Dávid a közepe felé úszik. Kiabáltam neki, hogy nem jó felé úszik, de nem reagált semmit, közben rájöttem, hogy bajban van." 

„A kutya közben úszott Laci felé, aki miután a kutya odaért hozzá, a kiabálásomra gondolkodás nélkül indult meg felfelé úszva, hogy Dávidnak segítsen. Közben Dávid csendben küzdött, hogy fent maradjon, amikor Laci közel ért hozzá, már nem tudott neki segíteni, a saját életéért küzdött. Még kérte, hogy segítsünk, én voltam hozzá a legközelebb a vízben, és nem csináltam semmit, és ő elmerült. Ekkor Dávid még fenn volt. Én ezután kimentem a vízből, oda, ahol Laci várta a kutyát, ott csak térdig ért a víz és azt gondoltam, hogy onnan észrevehetem és segíthetek. Dávid még fenn volt, láttam, jöttek utánam a többiek is, aztán Dávid is elmerült. Ez történt. A mentségem csak annyi, hogy ha bátran viselkedtem volna, én is ott lennék velük” – tárta fel őszintén a történteket.