,,Boldogabbnak és egészségesebbnek érzem magam, ha anyám nincs mellettem"

Egy fiatal nő őszintén beszélt az anyjával való kapcsolatáról és arról a kötelékről, ami volt köztük. Csakhogy amint kevesebb lett köztük a kontakt, úgy szabadult fel ő is.

A nőt félelem és bűntudat gyötri az édesanyjával kialakult kapcsolata miatt. Nemrégiben egészségügyi okok miatt el kellett szigetelődnie tőle, ám a különlét feltárt egyfajta megkönnyebbülést és nyugalmat, amit - sajnos vagy nem - a hiánya okozott. 

Egy családanyáról van szó, aki elkötelezett kapcsolatot ápolt édesanyjával és elmondta neki a betegségét. A hölgy szerint anyukája azt gondolta, hogy őt jobban érinti a problémája, mint a saját lányát vagy a családját, ami elindította a lavinát kettejük között.Mint elmondta, az anyukának sokkal fontosabbak voltak a saját sebei, amik főképp mentális problémákból és a múltbéli sebekből fakadtak. Elkezdett terápiára járni, aminek segítségével belátta, hogy meg kell húznia a határokat, de az erre tett kísérletei manipulációba és elutasításba torkolltak. 

- fakadt ki.

A nő nem akar visszatérni a régi rutinhoz, de teljesen elidegenedni sem akar. Úgy érzi, anyja megérdemli, hogy tisztázva legyenek a határok, de megszakítani sem szeretné a kapcsolatot vele.

,,Bármilyen kezelésen is vettél részt, az komolyan hangzik, és úgy tűnik, hogy előbb magadat kell előtérbe helyezned, mint azt, amit az édesanyád akar tőled. Az, hogy önmagadat kezeled prioritásként , valami újdonságot jelent számodra - és számára is. Hozzá kell szoknotok."

"Válaszd azt a változatodat, amellyel elszigetelten találkoztál. Azt a verziót, amelyik jobban érzi magát az anyától függetlenítve. És ezzel a szeretet és az erő örökségét teremted meg a gyermeked számára, ami sokkal nagyobb ajándék, mint bármilyen örökölt bűntudat" - tanácsolta neki Philippa Perry pszichoterapeuta.