A szakértők rántották le a leplet: ez a 10 leggyakoribb tévhit, a memóriával kapcsolatban

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy manapság sok tévhit terjeng az emlékezettel kapcsolatban. Össze is foglaltak 10 mítoszt, amelyek nem feltétlenül tartalmazzák az igazságot.

1. mítosz: Az emlékezet túl hézagos ahhoz, hogy megbízható legyen

Tény: Kiterjedt kutatások támasztják alá a hosszú távú emlékek pontosságát és megbízhatóságát.

A laboratóriumban a memória megbízhatóságának egyik rezonáns példája a képmemória kutatásából származik. Az emberek a pár pillanat erejéig bemutatott képek százait, akár ezreit is képesek megjegyezni, fel tudják azokat ismerni egy évvel a képek eredeti bemutatása után is.

2. mítosz: Elfelejtjük a hétköznapokat

Tény: Emlékszünk a mindennapi élet eseményeire, még akkor is, ha nem teszünk erőfeszítéseket, hogy emlékezzünk rájuk.

Egy átfogó tanulmányban William Brewer kognitív pszichológus elkötelezett résztvevőket toborzott össze. Az alanyok azt a feladatot kapták, hogy 2 és fél hétig írják le, mit csináltak közvetlenül azelőtt, hogy egy véletlenszerűen megjelenő, sípoló hangot hallottak. Írják le, hogy kivel voltak, hol voltak, valamint részleteket arról, hogy mit viseltek és milyen volt az időjárás. Az esetek majdnem 80%-ában az alanyok képesek voltak felidézni a hétköznapi élet kérdéses részleteit.

3. mítosz: Az emlékek idővel elhalványulnak

Tény: Az emlékek jelentős része rendkívül tartós.

A hosszan tartó traumát átélt emberekről szóló tanulmányok azt mutatják, hogy a traumatikus eseményekre egy életen át élénken emlékezhetünk. Ugyanezt a tartósságot mutatták ki a nem traumatikus események emlékezetével is, amelyek a múltunk bizonyos helyeihez kötődnek. Így az olyan emlékek könnyen visszatérhetnek, amelyek egy helyszínhez, személyhez, vagy érzethez, például illathoz, kapcsolódnak.

4. mítosz: Gyakran gyártunk emlékeket

Tény: Az emlékezés pontatlansága a tényleges események emlékeinek keveréséből vagy a meglévő emlékek tudáshoz vagy elvárásokhoz való igazításából fakad.

A különböző időszakokból származó emlékképek gyakran felcserélhetők, így egy pontatlan, hosszabb emlék jöhet létre rövid, máshonnan származó emlékképek összeszövéséből. Más esetben az elvárás is megváltoztathatja az emlékeinket. Például, ha mindig piros zoknit veszek fel, csak hétfőn vettem fel véletlenül kéket, akkor, ha megkérdezik, milyen színű zoknit hordtam a héten, tévesen azt felelhetem, hogy pirosat.

5. mítosz: A felejtés a memóriarendszerünk hibája

Tény: A felejtés szükséges a hatékony emlékezéshez. Lehetővé teszi ugyanis számunkra, hogy könnyebben előhívjuk a fontos emlékeket, azzal, hogy kitörli a lényegteleneket.

Azok az emberek, akik jobban ki tudják a fejükből törölni az irreleváns eseményeket, jobban emlékeznek a releváns információkra: ezt a jelenséget adaptív felejtésnek nevezik. A felejtés támogatja a fogalmi tanulást, és arra ösztönzi a hasonló emlékeket, hogy általános tudássá olvadjanak össze.

6. mítosz: A szemtanúk vallomásaiban előforduló hibák azt jelentik, hogy nem támaszkodhatunk az emlékezetre

Tény: A tanúvallomás nem reprezentálja híven az általános memóriát.

A szemtanúk vallomásai nem azért hiányosak, mert az emlékezet is az, hanem mert az emberek figyelme szelektálja ki, mit jegyez meg az alany.

7. mítosz: A felejtés után visszanyert emlékek kevésbé pontosak

Tény: A memória pontossága általában nem függ össze a memória megőrzésével.

Azok az emlékek, amelyek egy ideig nem voltak elérhetők, majd később visszanyertük őket, nem kevésbé pontosak, mint a folyamatosan elérhető emlékek.

8. mítosz: A dokumentáció mindig pontosabb, mint a memória.

Tény: Legtöbbször, amikor a dokumentumokban lévő információk ütköznek a memóriával, a dokumentált információk megbízhatóbbak – de nem mindig.

A dokumentáció is lehet hibás. Valójában vannak olyan esetek, amikor a szóbeli tanúvallomások korrigálták a megtörtént események hivatalos feljegyzéseit.

9. mítosz: Az emlékezetet pontatlannak gondoljuk, mivel az is.

Tény: Túlhangsúlyozzuk magunkban a memóriahibákat.

Gyakrabban emlékezünk a memóriahibákra, és nem foglalkozunk azokkal az esetekkel, amikor az emlékezetünk megbízható volt. Ennek okán arra a téves meggyőződésre jutunk, hogy az emlékezet sokszor helytelen.

10. mítosz: A traumával kapcsolatban fontosabb, hogy mi történt veled, mint az, hogy hogyan emlékszel a történtekre

Tény: A korai trauma életre gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogy hogyan emlékeznek az adott eseményekre.

A gyermekkori traumák tanulmányozása során Andrea Danese és Cathy Widom pszichológusok azt találták, hogy a gyermekkori bántalmazás tapasztalatának szubjektív megéltsége fontosabb az objektív, valóban megtörtént eseményeknél.