
Papadimitriu Athina a hetvenen túl sem lassít: „Sokszor olyan fáradt vagyok, mint a dög”
Hihetetlen, de a mindig aktív színésznő már a hetedik X-ben jár, mégis tele van energiával és szenvedéllyel. Papadimitriu Athina most arról mesélt, hogy birkózik meg a mindennapi teendőkkel és a munkával 70 felett is.
Papadimitriu Athina, a mindig aktív és életvidám színésznő, a hetedik X ellenére is tele van energiával. A Ridikülben adott interjúban őszintén beszélt arról, hogyan bírja a jövés-menést és a mindennapi teendőket.

Papadimitriu Athina: „Sokszor olyan fáradt vagyok, mint a dög”
"Amikor megkérdezik, hogy hogy vagyok, mindig azt mondom: jól. Pedig sokszor olyan fáradt vagyok, mint a dög. De ez jó fáradtság. Azért vagyok fáradt, mert tele vagyok munkával, és ezt én imádom. Konfuciusz mondta, válassz olyan munkát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod. Hát én pontosan ezt csinálom egész életemben” – kezdte mesélni a színésznő.

Végigjátszotta az életét, bohóckodott, szórakoztatott
Athina elárulta, hogy a munkája sosem munka számára, hanem szenvedély: végigjátszotta az életét, bohóckodott, szórakoztatott, és ezt mind szeretettel teszi.
Addig fogom csinálni, amíg egyszer tényleg be nem dőlök. Azt szokták mondani, majd a ló dob be a sírba, hogy lóról fogok leesni. Lehet, de én ezt nagyon szeretem...
– tette hozzá.

(Fotó: TV2 )
Papadimitriu Athina kapcsolata az emberekkel megváltozott
Pozitív életszemlélete mellett egy olyan gondolatot is megosztott beszélgetés végén Papadimitriu Athina, amely sokakban ott motoszkál, mégis ritkán mondjuk ki hangosan.
Már nem merek az emberektől kérdezni semmit...
– vallja őszintén. Elmondása szerint ma már gyakran inkább eltéved ötször, minthogy megszólítson valakit az utcán segítségért.
Ha megkérdezem, merre van valami, sokszor az a válasz, hogy nem tudom – és nem is az a baj, hogy nem tudja, hanem ahogy mondja. Hiányzik az a minimum figyelem, az a kedvesség.
Athina hozzáteszi: ő maga mindig igyekszik segíteni, még akkor is, ha nem tudja pontosan a választ. „Olyankor legalább azt mondom: ne haragudj, nem tudom, de nagyon szeretném.” Szerinte ma mégis egyre többen bezárkóznak, elfordulnak egymástól, és eltűnnek azok az apró emberi gesztusok, amelyek régen természetesek voltak.
„Egyszerűen nem értem, mi történt velünk útközben” – mondja. A színésznő szerint ez nemcsak róla szól, hanem egy zajos, rohanó világról is, ahol talán újra meg kell tanulnunk egymásra figyelni.







