kulcsár edina
„Úgy éreztem, feladom, nem bírom tovább, összeroppanok” – vallotta be Papadimitriu Athina, aki úgy érezte, nem fog tudni megbirkózni a tűz után a helyreállítással.
Mint ahogy azt a Ripost elsőként megírta: Papadimitriu Athina advent harmadik vasárnapján arra ébredt, hogy nem a gyertya ég, hanem a háza. Az egyedül élő Jászai Mari-díjas színésznő érthetően nagyon megijedt, de szerencséjére volt annyi lélekjelenléte, hogy segítséget hívjon. Először a telefonján próbálkozott, de sok a sok felugró reklám csak húzta az időt. Ekkor eszébe jutott a gondosórája. Csak ennek köszönhető, hogy bár hatalmas kár keletkezett az otthonában, de nem égett le teljesen, nem kellett mindent a nulláról kezdenie.
Az idén 70. életévét betöltő színésznő fiatalokat meghazudtoló energiával vetette bele magát idén a munkába. Március 9-én Sopronban volt bemutatója, az Operettszínházban a János vitéz felújító próbái zajlanak és pár nap múlva a komáromi Magyarock Dalszínház A gonosz mostoha darabjával lesz premiere. És nem utolsósorban a Nemzeti Lovas Színház új darabjára, a Zabolátlanokra készül.
„Engem ez a sok feladat hozott ki a negatív gondolataimból” – mondta lapunknak Papadimitriu Athina. „Mert nincs időm ezen rágódni, nincs időm gondolkozni! És ez jó!”
Mert olyan állapotban voltam már, hogy én, aki mindig, mindenből felállok, azt éreztem, hogy lehet el kell mennem pszichológushoz! Hogy az egész teher, ami előttem van, hogy mennyi mindent kell a házban csinálni, és közben meló: Sopron, Komárom, Budapest. Előtte már egyszerűen úgy éreztem feladom, nem bírom tovább, összeroppanok! És akkor egyik nap leszálltam a vonatról Sopronban, sütött a nap, gyönyörű volt minden és én attól kezdve jól vagyok! Még írtam is a családnak a csoportunkban, hogy ez a Sopron igazi szanatórium! Ebből a negatív állapotomból úgy kihúzott ez a város, hogy végtelenül hálás vagyok neki. Hálás vagyok Szaminak is (Eperjes Károly), hogy oda hívott játszani.
Miközben Papadimitriu Athina ingázik a három város közt, legkisebb lánya, Elektra intézi a ház felújításával kapcsolatos dolgokat.
„A kazán kifestve, a konyha, fürdőszoba, a folyosók kész vannak, haladunk. Még nincs minden kész, bajban vagyunk a pakolással, egyik helységből a másikba tesszük a dolgokat. Gyűjtögető vagyok, tele van a ház, de minden tárgyhoz köt egy emlék. Sokszor végig is futott bennem, hogy ha nem cselekszem a tűz éjjelén azonnal, akkor leég minden. Akkor mit csináltam volna? Kezdtem volna a nulláról megint? De az égiek velem voltak és „csak” ennyi károm lett, a nagyja még hátra van, a hálószoba. De ami a legnehezebb nekem, a biztosítónak részletesen leírni mindent, a legkisebb fúrótól a vízszivattyúig mindent lefotózni, leírni. De a lényeg, hogy most már sokkal pozitívabban állok az egészhez és újra a régi vagyok!”