Megszületett Palácsik Tímea első gyermeke és hamarosan jön a második is

Vajna Tímea (azaz Palácsik-Ráthonyi Tímea) évek óta küzdött azért, hogy édesanya lehessen, aminek érdekében számos kezelésen átesett. Komoly testi, lelki és mentális fájdalmakat kellett elviselnie, de nem adta fel a küzdelmet, mivel mindenáron anya szeretett volna lenni.

Kitartása meghozta a gyümölcsét, ugyanis egyrészt megszületett az első gyermeke egy béranya segítségével, másrészt hamarosan kétszeres szülők lesznek a férjével, miután Timinek sikerült teherbe esnie a vetéléseket követően.

Egy interjúban elmesélte, mindig is szerette a gyerekeket, óvónő vagy tanítónő szeretett volna lenni. Ám 34 éves koráig nem foglalkoztatta az anyaság kérdése, majd Andy Vajna oldalán ez megváltozott, aki nagyon szeretett volna egy közös babát vele. Drámai véget értek a tervek, ugyanis már az időpont is megvolt a beültetésre, amikor Andy tragikus hirtelenséggel elhunyt, ami Timi életét is megváltoztatta.

Az sem titok, hogy Timi először hallani sem akart arról, hogy béranya hozza világra a gyermekét, mivel ő maga szerette volna kihordani a magzatot. Később változott a véleménye az egészségügyi állapota miatt. A legfontosabb, hogy sikerrel jártak, és Timi hamarosan világra hozhatja a babáját, aki családjuk második tagja lesz.

Kisfiát egy béranya hozta a világra. "Nagyon nehéz, áldozatokkal teli út volt, mire megfogant a kisbabánk, de békét találtam abban a tudatban, hogy ez a legbiztonságosabb út, és a kisbabánk a legjobb esélyt kapja az élethez a béranyaságon keresztül, és ez az, ami egy igazi édesanya számára a legfontosabb" - mesélte.

Új fejezet kezdődött az életében, kisfiával nap mint nap megtapasztalja az anyaság örömeit és kihívásait, ezzel párhuzamosan a babavárás pillanatait is megéli. 

"Milyen érzés volt először a karomban tartani a gyermekemet? Egy csoda! Istentől a legnagyobb ajándékot kaptuk! A férjemet, Zolit láttam benne, mintha újszülöttként visszakaptam volna. Ahogy a kisbabánk ránk nézett, egyből éreztük a köteléket. A férjemmel mindketten nagyon meghatódtunk és úsztunk a boldogságban. Alig aludtunk, állandóan a kisbaba légzését figyeltük.

– A várandósságom első 12 hetében mindennap nagyon izgultam, hogy biztosan megmarad-e a baba, ne történjen semmi baj. Minden ultrahang előtt majd kiugrott a szívem! Önfeledten örülni viszont csak akkor fogok igazán, ha már a karomban tarthatom őt is". 

(via)