Kincsvadászok: Tovább kutatnak a „Remény hegedűjének" múltja után

Ahogy arról a Bors elsőként beszámolt, néhány hónapja megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok kerültek a Kincsvadászok kereskedőjének, 
dr. Katona Szandrának a kezébe, melyek igazolták, hogy a tíz éven át egy komódfiókban lapult mesterhegedű, a máig ismert egyetlen olyan hangszer, amit egy náci haláltáborban készítettek. Ez a hír, igazi világszenzáció, amire bizony a Bors cikke nyomán sokan felfigyeltek, köztük olyan személyek is, akik hathatós segítséget adhatnak a Cogito Art galéria egyik alapító tulajdonosának ahhoz, hogy felfejthesse azt jó pár évtizedet, ami a „Remény hegedűjének” igazolható elkészülése és megtalálása óta eltelt.

Mi azt szeretnénk, ha a ”Remény hegedűje” Magyarországon maradna

Az ugyanis már biztos, hogy a lengyel hegedűkészítő, 1941-ben kért és kapott engedélyt arra, hogy a hangszert elkészítse a dachaui haláltábor egyik rosszul felszerelt asztalosműhelyében, ahogy az is, hogy Franz Kempa 1945-ben felszabadult és azon kevesek egyike volt, akik túlélték az emberi ésszel felfoghatatlan borzalmakat. Azt azonban nem tudni, hogy a dr. Katona Szandra által a „Remény hegedűjének” keresztelt hangszer, hogyan került ki a lágerből és végül hogyan jutott el egy budapesti nagypolgári lakásba, ahol másfél évtizeddel ezelőtt a Kincsvadászok kereskedőjének ajándékozta egy hölgy, akitől bútorokat vásárolt. „Egészen csodálatos, ahogyan felbolydult minden, mióta elmeséltem, hogy négy év állhatatos, kontinenseken átívelő kutatás után bizonyossá vált, hogy Franz Kempa mesterhegedűje igazolhatóan az egyetlen olyan hangszer, amit egy náci haláltáborban, konkrétan Dachauban készítettek. 

 Ugyanakkor mi azt szeretnénk, ha a "Remény hegedűje” Magyarországon maradna és itthon kerülne kiállításra, hogy minél több ember láthassa” – kezdte lapunknak dr. Katona Szandra, aki elárulta, éppen a napokban érkezett hozzájuk egy nagyon komoly megkeresés, ami felcsillantotta számukra a reményt, hogy még többet megtudhatnak Franz Kempa hegedűjéről és annak útjáról Dachautól Budapestig.

A Kincsvadászok kereskedője nagyon hálás a segítségért

„A "Remény hegedűjének" történetében van egy jókora szakadék, hiszen gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogyan és ki vitte magával, miután 1945-ben az amerikai csapatok felszabadították a dachaui tábort. Vajon Franz Kempa maga vitte ki, vagy egy amerikai katona talált rá? Tényleg csak találgatni lehet. A készítő 1957-ben hunyt el Lengyelországban és szinte biztos, hogy már a felesége sem él, gyermekük pedig nem született, így ez a szál megszakadt. Ugyanakkor nagyon izgalmas feladat elé állít minket a kiesett idő. Külön érdessége ennek az időszaknak az az út, amit a hegedű a haláltábortól eljutott egy Budapesti lakásig, ahol végül az akkori tulajdonosa nekünk ajándékozta, miután megvásároltuk az eladásra kínált bútorait. Mondhatnánk, hogy felkeressük a hölgyet, de az az igazság, hogy nagyjából tizennégy-tizenöt év homályában tapogatózunk, hiszen már nem emlékszünk, hogy pontosan hová is hívott minket a hölgy aznap. Ezért is örülünk annak, hogy Franz Kempa hegedűjének híre felkeltette a több szervezet figyelmét” – mondta lapunknak dr. Katona Szandra. 

„Elvittük a "Remény hegedűjét" egy témában érintett szervezethez, ahol hatalmas szeretettel fogadtak bennünket és egy hosszú és nagyon érzelmes beszélgetést folytattunk a lehetőségekről. Abban azonos állásponton vagyunk, hogy szeretnénk, ha a hegedű méltó helyre kerülne és abban is, hogy jó lenne tudni, milyen utat is járt be pontosan a hangszer, amíg végül kikötött abban a Budapesti lakásban. 

Több szerevezetnél is biztosítottak minket arról, hogy minden segítséget megadnak nekünk ahhoz, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk ennek a fájdalmas emlékeket őrző hegedűnek a sorsáról” – fogalmazott a Kincsvadászok kereskedője.