Zámbó Krisztián: Nem a múltban, hanem a jövőben akarok élni

Március 9-én tölti a 44. életévét Zámbó Krisztián. Egy bizonyos kor fölött az emberek többsége ilyenkor számot vet az életéről, elgondolkodik azon, mit csinált jól, mi az, ami még megvalósításra vár, vagy az is eszébe jut, mit csinálna másképpen. Krisztián sem tett másként. 

Zámbó Krisztián: Az az én feladatom, hogy a hátralévő életemben tudjak sokat mosolyogni

Tapasztalatait felhasználva arra jutott, hogy húz egy vonalat, a múltat maga mögött hagyja, és tiszta lappal, vagy ahogy gyakran szokták emlegetni, a B oldalt megkezdve csak a jövőjére akar koncentrálni. Lapunkkal őszintén osztotta meg gondolatait, terveit, és azt is, hogy a szeretné, ha az ő példájából mindenki levonná a következtetéseket, és pozitívumként használná fel a saját életében.

„33 évesen azt hittem, hogy enyém a világ, legyőzhetetlennek éreztem magam, semmi nem volt hatással rám. De ez az életvitel egyszer csak visszaüt. Koromból adódóan döntöttem úgy, hogy elmegyek egy teljes kivizsgálásra, pedig negyvenéves koromig szinte semmi bajom nem volt. Mindig sportoltam, nem tudtam leállni."

Hála a Jóistennek nincs komolyabb probléma. Tudom, hogy már nem 90 kiló vagyok, de még így is helyt állok a színpadon” – mondta a Ripostnak.

„Soha nem volt átlagos életem"

Krisztián elé a sors nagyon sok kihívást gördített. Mint mindnyájunk életében, az övében is voltak szép és kevésbé örömteli időszakok. Most azonban arra jött rá, hogy a 44 éves élettapasztalatát fölhasználva másképp tekint maga elé.

„Rengeteg öröm, boldogság, csalódás, veszteség ért, ami által tapasztaltabb, bölcsebb lettem. Ebben a korban nem feltétlenül kell okosabbnak lenni, de sokkal jobban figyelek mindenre. Azt mondhatom, hogy nagyon sok emberrel le tudnék ülni beszélgetni, mire kell ügyelni – főleg a fiatalok körében –, hogyan lehet boldogan, döntésképesen, határozottan élni. Sokáig ezzel nem foglalkoztam, úgy érzem, erre is most értem meg, és ezeket már tudom kezelni."

„Az életem felét már biztos, hogy leéltem, már csak az az én feladatom, hogy a hátralévő életemben tudjak sokat mosolyogni, nevetni, még ha néha kínos is vagy ha azt az emberek félre értik” – fejtette ki gondolatait. „Rájöttem, hogy nem gondolhatok mindig a rosszra, persze az picit sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy nehezen felejtek, és kissé a múltban ragadtam. Édesapám tragédiája sok mindenben megváltoztatott. Viszont most tanulom, hogy ne nézzek hátrafelé. Nem a múltban, hanem a jövőben akarok élni. Ezt szeretné jobbá tenni” – hangsúlyozta.

Apja halála után nehezen talált magára

Január 2-án volt 23 éve, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Zámbó Jimmy, Krisztián édesapja. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket. És ez valóban így van, pláne több mint két évtized után. Az énekesnek nem volt könnyű magára találnia a történtek után, de ma már tudja, hogy az a feladata, hogy a Király emlékét fenn tudja tartani.

Muszáj volt, mert nem élhetek örökké ebben. Igen, hiányzik, de 21 éves voltam, amikor ő elment, és örökké a szívemben fogom őrizni. Azért dolgozom, és teszek érte, hogy édesapám munkásságát a jövőnek is megmutathassam. Amikor elmegyek fellépni, szeretném, ha őt látnák bennem – hangsúlyozom, nem az énektudásról beszélek – a dalain keresztül. Sok olyan nóta van, amiről míg élt, nem is tudtak az emberek. Én ezekkel állok színpadra, és igyekszem mindig olyan történeteket mesélni róla, amit sokan nem hallottak” – mondta érdeklődésünkre.