A fejét is elfordítja, csúnyán kihasználta Magyarország egyik leggazdagabb emberét a barátja

A roppant gazdagságot pont úgy tanulni kell, mint az írást vagy az olvasást. Merthogy nem is annyira az első millió, netán milliárd megszerzése, inkább annak fialtatása a nehéz. Ez azonban vagyon kezelésének technikai része, ami okosan választott pénzügyi szakemberekkel akkor is megoldható, ha a sok pénz örökség, vagy szerencse és nem egy üzleti bravúr kapcsán landolt a számlánkon. A majdnem korlátlan anyagi lehetőségek ugyanakkor egyfajta önismereti tréningnek, mi több fejlődési folyamatnak is tekinthetőek. Jákob Zoltán pedig át is ment az összes stáción, míg a meggondolatlan pénzszórástól eljutott a tudatos és célzott karitatív tevékenységekig. És bizony arra is rájött, hogy segíteni csak azon lehet, aki a pénzt nem a boldogság, hanem a boldogulás eszközének látja.

Jákob Zoltán is megtanulta a leckét

Jákob Zoltán a Ripostnak mesélt elődszőr arról az időszakáról, amikor ő is csak „elsős volt” a „milliárdosok képzeletbeli iskolájában. ”Vagy képletesen, vagy szó szerint, de a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie, aki az átlagnál nagyobb, netán jóval nagyobb hasznot realizál az üzleti életben. Sőt, szerintem annak is, aki örökség útján jut mesésnek mondható vagyonhoz. 

 - kezdte Jákob Zoltán. „Nem ismerek túl sok milliárdost, sőt titkos klub sem létezik, ahol összegyűlünk évente egy kis vállveregetése, így tulajdonképpen keveset sem. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a tapasztalásaimmal egyedül lennék. A pénz, pláne ha sok van belőle, pillanatok alatt átveszi az irányítást az ember felett és még a legegészségesebb lelkületű fickóval is elszalad a ló. Nekem is van jó pár olyan felesleges, ugyanakkor roppant értékes holmim, amik csak azért vannak szem előtt, mert emlékeztetnek rá, hogy a pillanatnyi öröm és a gyorsan múló adrenalinlöket nem ér annyit, amennyiért az a valami ott van a polcomon” - vallotta be lapunknak az üzletember, aki leginkább az emberi kapcsolatainak alakulásán vette észre, hogy a pénz tényleg csak ideig-óráig boldogít.

„A fejét is elfordította…”

„Az ember egy darabig valahogy nem is tud, vagy nem is akar nemet mondani a hirtelen gombamód szaporodó »barátainak« és a múlt ködéből felbukkanó,»régi cimboráknak«. Azt nem mondom, hogy nem voltak kivételek, de tény, hogy esetenként többet ártottam azzal, hogy segítettem, mintha csípőből elutasítom a »kölcsön« igényét. 

 Nem egyszer, nem kétszer esett meg, hogy egy ”barát” pénzt kért majd a születésnapi üzenetemre sem reagált, sőt a fejét is elfordította, ha valahol szembementem vele. Felfoghatjuk ezt a lemorzsolódást egyfajta természetes szelekciónak is, de ettől még fájtak a felismerések”- magyarázta Jákob Zoltán, aki barátságokat is vesztett az üzleti sikerei oltárán. „Azt is a saját példámon keresztül tanultam meg, hogy bizonyos esetekben az első pénzbeli segítség elindít egy lavinát. Igen, megesett, hogy valakit többször is kihúztam a bajból és a sokadig alkalommal jelentettem ki, hogy ez volt az utolsó. Furcsa volt, látni, ahogy egyetlen pillanat alatt, barátból ellenség lettem. Le is vontam a fájdalmas tanulságot: van, akin nem lehet segíteni...”- tette hozzá Jákob Zoli, akit azóta bőven kárpótolt csalódásaiért az a sok száz gyermeki mosoly, amit az alapítványán keresztül segített és támogatott apróságok küldtek neki és munkatársainak.