Baukó Éva: A retinámba égett az igazi nyomor, amit láttam

Baukó Éva és barátnője Zanzibáron töltöttek jó néhány napot. A híresség már a reptértől a szállodáig vezető út alatt felfigyelt arra, hogy milyen mélyszegénységben élnek a Tanzániához tartozó szigetcsoport lakói. Évát éppen ezért nem is zavarta, hogy lépten-nyomon a pénzére utaztak a helyi erők.

„Most, vagy soha...”

„Igazából már két éve lefoglaltuk ezt az utat, de az indulás előtt tört ki az ukrán–orosz háború és én nem mertem repülőre szállni. Nemrég kaptunk a szállodától egy utolsó figyelmeztetést, mely szerint most, vagy soha, így aztán mi a mostot választottuk.” 

- kezdte a Ripost-nak Éva, aki ki is fejtette a különös kettősség okát. „A repülőtértől másfél óra autóútra volt a szállodánk, így volt időnk szemlélődni. Zanzibár a világ talán legszebb helye, de minimum helye van az első tízben. Bármerre fordítottam a fejem, mindenhol valami csodába ütközött a tekintetem. Ugyanakkor minden csoda mellett ott volt az a fajta szegénység, amit mi európai emberek elképzelni sem tudunk. A legmeglepőbb az volt, hogy a mezítlábas, szurtos kisgyerekek őszintén boldognak tűntek, és a felnőttekből is áradt felénk a kedvesség és az őszinte kíváncsiság. A retinámba égett az igazi nyomor, amit láttam. Zanzibáron értettem meg, hogy mit is jelent, ha valahol tényleg a lét a tét...” - élt a stilétszerű és számára sorsfordító szlogennel az egykor valóságshow szereplő, aki persze életre szóló élményekkel is gazdagodott Zanzibáron.

Tripla árat kértek tőlük mindenért

„Az idegenvezető fickó nagyon felkészült volt és tényleg nagyon klassz programokat ajánlott, így egy cseppet sem bántuk meg, hogy saját szervezésben vágtunk neki a kalandnak. Életemben először jártam például olyan parton, amit végeláthatatlan hófehér homok borított. Olyan volt, mintha egy képeslap részesei lettünk volna. De úsztunk teknősökkel és delfinekkel is.”

„Amellett, hogy elmondhatatlanul finom minden, egy dekát sem híztam, sőt, egy picit még fogytam is” - mesélte nevetve Éva, akit az sem zavart, hogy tudta, bármi, amit vásárolt, dupla vagy akár tripla annyiért került hozzá, mint amennyiért a helyiek veszik. „Semminek, de tényleg semminek nincs kint az ára, így gyakorlatilag szabad rablás folyik. Volt, hogy vettem egy üveg vizet valahol, majd két sarokkal arrébb ugyanazt tripla áron kínálták. Ez egyébként egy kicsit sem zavart, hiszen még így is nagyon olcsónak találtam mindent. Ráadásul eszembe jutottak az út szélén látott gyerekek, így gyakran a visszájárót sem kértem el” - magyarázta Baukó Éva.