tóth gabi
A rendszerváltás előtti utolsó években számos kelet-európai lány sétált bele önként abba a csapdába, amit a nyugati fotósok állítottak nekik. Köztük volt Bálint Antónia is.
Nincs ember ezen a sártekén, aki ne emlékezne Bálint Antónia 1991-ben kezdődött, hat éven át tartó kálváriájára, amit a jogtalanul elvett szépségkirálynői koronájáért vívott harca alatt élt át. De hogyan is keveredett évekkel korábban Olaszországba, ahol elkészültek azok az erotikus fotók, melyek végül a meghurcolásához vezettek? Antónia az események után 33 évvel Kembe Sorel potcastjében mesélte el részletesen az akkori eseményeket. Ez az életmese, igazi korrajza egy letűnt időnek, amikor a szépségipar még csak bontogatta szárnyait Magyarországon.
„17 éves lehettem körülbelül, amikor odajött hozzám az utcán valaki és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e fotózni. Arról volt szó, hogy ki kéne mennem Olaszországba, ahol aktfotókat csinálnának rólam.
Azonnal közöltem, hogy ezt biztos, hogy nem.
Világ életemben szégyenlős voltam és hát apám is agyonverne” – kezdett bele történetébe Bálint Antónia, aki bár első körben nemet mondott az ajánlatra, fél évvel később már meggyőzte őt egy szabad szemmel jól látható összeg.
„A fickó nem adta fel és fél év múlva megint előkerült. Én akkoriban költöztem össze valakivel, aki azt mondta nekem, hogy hallgassuk meg az ajánlatot. Most mondok egy matekot... Azt mondta nekem, hogy ha kimegyek három napra, fizetnek ezer márkát. Akkor a magyar átlagbér tizenhatezer forint volt, egy márka pedig negyven forintot ért. Tehát tizenhatezer, kontra negyvenezer. Három nap kontra egy hónap. Ugyanakkor nálunk szocializmus volt, és úgy voltam vele, hogy ide nem fog bekerülni rólam semmi.
Végül kiderült, hogy annak az ezer márkának több százezer dollárnak kellett volna lennie, ha nem vagyok annyira hülye, és tudom, hogy mi történik.
A fotóim ugyanis a Mayfair, az olasz Playboy és mindenféle olyan újság címlapjára kerültek, amikről mások csak álmodoznak. Nekem pedig fogalmam sem volt erről” – mesélt a szinte kamaszkori lázadásnak is beillő kalandjától a stúdióban Bálint Toncsi, akit az ekkor készült képek miatt fosztottak meg királynői címétől 1991-ben.
„Biztos voltam benne, hogy ezeket a képeket itthon soha senki nem fogja látni, én pedig megnyertem a szépségversenyt és elindult a pletyka, hogy van itt egy kis szépségkirálynő, akivel akad egy kis gond. Addig persze nem szolt senki, semmit. Megvárták, amíg megnyerem a koronát… Egyébként a szerződésünk el volt rontva.
Abban ugyanis az állt, hogy a versenyző vállalja, hogy aktfelvételek készítését nem engedi, és az esetleg korábban készülteket a szervezőkkel együtt megpróbálja letiltani.
Küldtünk mi mindenfelé faxokat Francia-, Német- és Olaszországba is, hogy legyenek szívesek egy évig ne jelentessék meg a fotóimat, de végül a magyar Playboy is megvette a képeket” – idézte fel a hat éven át tartó rémálom kezdetét Antónia, aki harcba szállt a szépségverseny szervezőivel. „A bíróságon hat év pereskedés után mondták ki az igazamat. Abba a hat évbe én majdnem belepusztultam. Pokolian nehéz volt. Az első három évben anyukámék édességboltjában dolgoztam, napi tizenkét órában ott voltam eladó. A vevők azt hitték, hogy szellemet látnak. Közben engem sehová nem hívtak. Végül 1994-ben elmentem egy műsorvezető-válogatásra” – tette hozzá Bálint Antónia, aki végül így került bele a televíziózás világába, ahol hosszú évekre meg is találta a számításait.